Skip to main content

12. VERS

TEXT 12

Szöveg

Текст

kāṅkṣantaḥ karmaṇāṁ siddhiṁ
yajanta iha devatāḥ
kṣipraṁ hi mānuṣe loke
siddhir bhavati karma-jā
ка̄н̇кшантах̣ карман̣а̄м̇ сіддгім̇
йаджанта іха девата̄х̣
кшіпрам̇ хі ма̄нуше локе
сіддгір бгаваті карма-джа̄

Szó szerinti jelentés

Послівний переклад

kāṅkṣantaḥ – kívánva; karmaṇām – a gyümölcsöző cselekedeteknek; siddhim – tökéletességét; yajante – áldozatokkal imádják; iha – az anyagi világban; devatāḥ – a félisteneket; kṣipram – nagyon gyorsan; hi – bizony; mānuṣe – az emberi társadalomban; loke – ebben a világban; siddhiḥ – a siker; bhavati – jön; karma-jā – a gyümölcsöző tettekből.

ка̄н̇кшантах̣ — бажаючи; карман̣а̄м — кармічної діяльності; сіддгім—досконалість; йаджанте—вони поклоняються шляхом жертвопринесень; іха — в матеріальному світі; девата̄х̣ — напівбоги; кшіпрам—дуже швидко; хі—неодмінно; ма̄нуше—у людському суспільстві; локе—у цьому світі; сіддгіх̣—успіх; бгаваті—приходить; карма-джа̄—із кармічної діяльності.

Fordítás

Переклад

Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző munka sikerére vágynak, s ezért a félisteneket imádják. E tetteikkel bizonyosan nagyon hamar eredményt érhetnek el.

Люди в цьому світі бажають успіху в своїй корисливій діяльності, і тому поклоняються напівбогам. І звичайно вони швидко досягають плодів такої матеріалістичної діяльності.

Magyarázat

Коментар

Az emberek téves képet alkotnak az anyagi világ isteneiről, azaz félisteneiről. Azok, akik magukat bölcs tudósnak tüntetik fel, ám valójában meglehetősen csekély értelműek, a félisteneket a Legfelsőbb Úr különféle formáinak tekintik, noha azok nem Isten különféle formái, hanem különböző szerves részei. Isten egy, de számtalan szerves része van. Nityo nityānām, mondják a Védák: Isten egy.  Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ. A Legfelsőbb Isten egy – Kṛṣṇa –, aki a félisteneket olyan képességekkel ruházta fel, amelyek alkalmassá teszik őket az anyagi világ irányítására. Ezek a félistenek mind élőlények (nityānām), akik mindannyian rendelkeznek valamilyen anyagi hatalommal. A Legfelsőbb Istennel, Nārāyaṇával, Viṣṇuval, vagyis Kṛṣṇával nem lehetnek egyenlőek. Aki a félisteneket egyenrangúnak hiszi Istennel, azt ateistának, pāṣaṇḍīnak nevezik. Még a hatalmas félisteneket, köztük Brahmāt és Śivát sem lehet a Legfelsőbb Úrhoz hasonlítani. Valójában Brahmā, Śiva és a többi félisten (śiva-viriñci-nutam) mind az Urat imádják. Érdekes módon azonban az antropomorfizmus és a zoomorfizmus tanai által félrevezetett sok ostoba egyes vezetőket imád. Az iha devatāḥ kifejezés az anyagi világ hatalmas emberére vagy félistenére utal. Ám Nārāyaṇa, Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem tartozik ehhez a világhoz. Ő az anyagi teremtés felett áll, transzcendentális ahhoz képest. Még Śrīpāda Śaṅkarācārya, az imperszonalisták vezére is azon a véleményen van, hogy Nārāyaṇa, vagyis Kṛṣṇa túl van ezen az anyagi teremtésen. Az ostoba emberek (hṛta-jñāna) azonban a félisteneket imádják, mert azonnali eredményt akarnak. Meg is kapják, de arról nem tudnak, hogy az az eredmény, amelyet ilyen módon érnek el, ideiglenes, és csak a kevésbé értelmes embereket teszi elégedetté. Az okos ember Kṛṣṇa-tudatú, s nem tartja szükségesnek a jelentéktelen félistenek imádatát holmi azonnali, átmeneti haszon kedvéért. A félistenek az anyagi világ megsemmisülésekor imádóikkal együtt elpusztulnak. Áldásaik tehát anyagiak és ideiglenesek. Az anyagi világok lakóikkal együtt – beleértve a félisteneket és azok imádóit is – csupán buborékok a kozmikus óceánban. Ennek ellenére ebben a világban az emberek őrültként vágynak az olyan ideig-óráig tartó anyagi áldásra, mint a földbirtok, a család és minden élvezet, ami ezekkel jár, s az efféle tiszavirág életű dolgok megszerzése érdekében a félisteneket vagy az emberi társadalom hatalmas vezetőit imádják. Ha valaki egy politikai vezető imádatával miniszteri rangra emelkedik a kormányban, azt rendkívül nagy áldásnak tekintik. Az ideiglenes jutalom reményében sokan megalázkodnak az úgynevezett vezetők vagy „fejesek” előtt, és sikerrel is járnak. Az ilyen ostoba embereket nem érdekli a Kṛṣṇa-tudat, amely végleges megoldással szolgál az anyagi lét nehézségeire. Mindannyian az érzékkielégítéssel törődnek csupán, s a félistenekként ismert felhatalmazott élőlények imádatához vonzódnak, s azt remélik, hogy ezáltal valami parányi lehetőséget kapnak tőlük érzékeik élvezetére. Ebből a versből kiderül, hogy nagyon kevés az olyan ember, akit érdekel a Kṛṣṇa-tudat. A többség az anyagi élvezetbe merül, s ennek érdekében valamilyen nagy hatalmú élőlényt imád.

Існує хибна концепція про богів, а точніше, напівбогів матеріального світу, і люди з незрілим розумом, що інколи вдають із себе великих учених, вважають таких напівбогів за різноманітні форми Верховного Господа. Насправді ж напівбоги не є різними формами Бога, вони — різноманітні невід’ємні частки Господа. Бог єдиний, але Його невід’ємні частки численні. Веди кажуть: нітйо нітйа̄на̄м — Бог єдиний. Īш́варах̣ парамах̣ кр̣шн̣ах. Верховний Господь єдиний — Кр̣шн̣а, а напівбогів наділено певними повноваженнями на те, щоб керувати справами матеріального світу. Всі ці напівбоги — живі істоти (нітйа̄на̄м) і їх в різній мірі наділено матеріальною могутністю. Вони не можуть бути рівними Верховному Господеві На̄ра̄йан̣і, Вішн̣у, або Кр̣шн̣і. Той же, хто вважає, що Бог та напівбоги перебувають на одному рівні, є атеїст, па̄шан̣д̣ı̄. Навіть великих напівбогів Брахму й Ш́іву не можна порівнювати з Верховним Господом. Такі напівбоги, як Брахма̄ й Ш́іва теж поклоняються Господеві (ш́іва-вірін̃чі-нутам). І все ж таки, як це не дивно, є чимало вождів суспільства, яких обмежені люди вшановують, дотримуючись антропоморфної й зооморфної теорій. Іха девата̄х̣ означає могутню людину або напівбога в матеріальному світі. Але На̄ра̄йан̣а, Вішн̣у, або Кр̣шн̣а, Верховний Бог- Особа — не від цього світу. Він — вище матеріального творіння, трансцендентний до нього. Навіть Ш́рı̄па̄да Ш́ан̇кара̄ча̄рйа, провідний імперсоналіст, підтверджує, що На̄ра̄йан̣а, або Кр̣шн̣а, перебуває поза межами матеріального творіння. Тим не менше, недалекі люди (хр̣та-джн̃а̄на) поклоняються напівбогам, сподіваючись отримати негайні результати. І вони отримують їх, не усвідомлюючи того, що надбане таким способом є тимчасовим й призначене для менш розумних людей. Розумна людина перебуває в свідомості Кр̣шн̣и й не відчуває потреби поклонятись незначущим напівбогам задля негайних, але тимчасових результатів. Напівбоги матеріального світу, так само, як і їх шанувальники, щезнуть під час його знищення. Дари напівбогів — матеріальні й тимчасові. І матеріальні світи, і їх мешканці, включно з напівбогами та їх шанувальниками, — лише бульбашки в космічному океані. Однак, людське суспільство збожеволіло від тимчасових речей цього світу, від матеріального багатства — володіння землею, сім’єю, різного роду благами. Задля досягнення нетривких речей люди схиляються перед напівбогами й сильними світу цього. Якщо людина отримала значну посаду в уряді, запобігаючи перед якимсь політичним лідером, вона вважає своє досягнення за велике щастя. Усі вони, таким чином, плазують перед так званими «лідерами», «великими цабе», задля досягнення тимчасових благ — і справді отримують їх. Цих нерозумних не цікавить свідомість Кр̣шн̣и, яка вирішує всі труднощі матеріального існування, вони прагнуть почуттєвих насолод і задля мізерної можливості задовольнити свої чуття схильні поклонятись наділеним певною владою живим істотам — напівбогам. Цей вірш вказує на те, що людей дуже рідко цікавить свідомість Кр̣шн̣и, переважно вони зацікавлені отримати матеріальні задоволення й тому хиляться перед можновладцями цього світу.