Skip to main content

11. VERS

TEXT 11

Szöveg

Texto

ye yathā māṁ prapadyante
tāṁs tathaiva bhajāmy aham
mama vartmānuvartante
manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ
ye yathā māṁ prapadyante
tāṁs tathaiva bhajāmy aham
mama vartmānuvartante
manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

ye – mindazok; yathā – ahogyan; mām – Nekem; prapadyante – meghódolnak; tān – őket; tathā – úgy; eva – bizony; bhajāmi – megjutalmazom; aham – Én; mama – az Én; vartma – utamat; anuvartante – követik; manuṣyāḥ – minden ember; pārtha – ó, Pṛthā fia; sarvaśaḥ – minden tekintetben.

ye — todos los que; yathā — como; mām — a Mí; prapadyante — entrega; tān — a ellos; tathā — así; eva — indudablemente; bhajāmi — Yo recompenso; aham — Yo; mama — Mi; vartma — sendero; anuvartante — siguen; manuṣyāḥ — todos los hombres; pārtha — ¡oh, hijo de Pṛthā!; sarvaśaḥ — en todos los aspectos.

Fordítás

Traducción

Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Ó, Pṛthā fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!

En la medida en que todos ellos se entregan a Mí, Yo los recompenso. Todo el mundo sigue Mi sendero en todos los aspectos, ¡oh, hijo de Pṛthā!

Magyarázat

Significado

Mindenki Kṛṣṇa után kutat, megnyilvánulásainak valamelyik aspektusában. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa személytelen brahmajyoti-ragyogásának, valamint a mindent átható, mindenben, még az atomok részecskéiben is jelen lévő Felsőléleknek az elérése részleges megvalósítás csupán. Kṛṣṇát csak tiszta bhaktái érik el teljesen. Mindenki Kṛṣṇát próbálja megérteni, s így minden embernek aszerint teljesül a vágya, amilyen mértékben meg akarja Őt ismerni. Kṛṣṇa a transzcendentális világban is olyan transzcendentális szerepben viszonozza tiszta hívei szeretetét, ahogyan ők kívánják. Az egyik bhakta legfelsőbb Uraként akarja imádni Kṛṣṇát, a másik személyes barátja akar lenni, a harmadik a fiaként, valaki más pedig a kedveseként akarja szeretni Őt. Kṛṣṇa egyenlően jutalmazza meg mindegyik bhaktát, Iránta érzett szeretetük mélységének megfelelően. Ugyanezek az érzelmi kapcsolatok az anyagi világban is léteznek, s az Úr szintén viszonozza különféle imádói szeretetét. A tiszta bhakták itt és transzcendentális hajlékán egyaránt személyes kapcsolatban állnak Vele, személyesen szolgálják Őt, s így Kṛṣṇa szerető szolgálatát végezve transzcendentális boldogságban van részük. Ami az imperszonalistákat illeti, akik az élőlény egyéni léte elpusztításával lelki öngyilkosságot akarnak elkövetni, Kṛṣṇa rajtuk is segít azáltal, hogy sugárzásába meríti őket. Ezek az imperszonalisták nem hajlandók elfogadni az örökkévaló, boldogsággal teli Istenség Személyiségét, ezért amiatt, hogy egyéniségük megszűnt, képtelenek élvezni az Úr személyes transzcendentális szolgálatának gyönyörét. Azok, akik még e személytelen létállapotban sem szilárdak, visszatérnek az anyagi síkra, hogy valóra válthassák a bennük szunnyadó vágyakat a cselekvésre. Ők nem léphetnek a lelki bolygókra, hanem újabb esélyt kapnak, hogy az anyagi bolygókon cselekedjenek. A tetteik gyümölcseiért cselekvőket az Úr mint yajñeśvara megjutalmazza azzal az eredménnyel, amelynek reményében előírt kötelességeiket végrehajtják. A misztikus képességekre vágyó yogīkat szintén megjutalmazza a kívánt hatalommal. Mindenki sikere kizárólag az Ő kegyén múlik tehát, s a különféle lelki folyamatok csupán különböző szintű eredményeket jelentenek ugyanazon az úton. Ezért egyetlen törekvésünk sem járhat sikerrel addig, míg el nem jutunk a Kṛṣṇa-tudat legtökéletesebb szintjére, mondja a Śrīmad-Bhāgavatam (2.3.10):

Todo el mundo está buscando a Kṛṣṇa en los diferentes aspectos de Sus manifestaciones. A Kṛṣṇa, la Suprema Personalidad de Dios, se lo llega a conocer parcialmente en Su refulgencia brahma-jyotir impersonal y como la Superalma omnipresente que mora dentro de todo, incluso dentro de las partículas atómicas. Pero a Kṛṣṇa solo lo llegan a comprender plenamente Sus devotos puros. En consecuencia, Kṛṣṇa es el objeto de la comprensión de todos, y, por eso, absolutamente todo el mundo es satisfecho de un modo acorde con sus deseos de tenerlo. En el mundo trascendental, Kṛṣṇa también corresponde con Sus devotos puros en la actitud trascendental, tal como el devoto quiere que Él sea. Un devoto puede que quiera a Kṛṣṇa como su amo Supremo; otro, como su amigo personal; otro, como su hijo; y aun otro más, como su amante. Kṛṣṇa recompensa a todos los devotos por igual, conforme a sus diferentes intensidades de amor por Él. En el mundo material se encuentran las mismas correspondencias de sentimientos, y el Señor los intercambia igualmente con los diferentes tipos de adoradores. Tanto aquí como en la morada trascendental, los devotos puros se asocian con el Señor en persona, y tienen la oportunidad de prestarle un servicio personal y, de ese modo, obtener una dicha trascendental con Su amoroso servicio. En lo que respecta a los que son impersonalistas y que quieren suicidarse espiritualmente aniquilando la existencia individual de la entidad viviente, Kṛṣṇa también los ayuda, absorbiéndolos en Su refulgencia. Esos impersonalistas no acceden a aceptar a la eterna y bienaventurada Personalidad de Dios; en consecuencia, no pueden saborear la bienaventuranza del trascendental servicio personal del Señor, habiéndose extinguido su individualidad. Algunos de ellos, que ni siquiera están situados firmemente en la existencia impersonal, regresan a este campo material a exhibir sus deseos latentes de realizar actividades. A ellos no se los admite en los planetas espirituales, sino que se les da de nuevo una oportunidad de actuar en los planetas materiales. A aquellos que son trabajadores fruitivos, el Señor, en Su carácter de yajñeśvara, les otorga los resultados que anhelan de sus deberes prescritos; y a aquellos que son yogīs en busca de poderes místicos, se les otorgan dichos poderes. En otras palabras, todo el mundo depende únicamente de Su misericordia para lograr el éxito, y todas las clases de procesos espirituales no son más que diferentes grados de éxito en el mismo sendero. Por lo tanto, a menos que uno llegue a la máxima perfección del estado de conciencia de Kṛṣṇa, todos los intentos permanecen imperfectos, tal como se afirma en el Śrīmad-Bhāgavatam (2.3.10):

akāmaḥ sarva-kāmo vā
mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena
yajeta puruṣaṁ param
akāmaḥ sarva-kāmo vā
mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena
yajeta puruṣaṁ param

„Vagy vágyak nélküli valaki [mint a bhakta], vagy gyümölcsöző eredményekre vágyik, vagy a felszabadulást akarja, ám a teljes tökéletesség elérése érdekében – ami a Kṛṣṇa-tudatban tetőzik – minden erejével arra kell törekednie, hogy imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.”

«Ya sea que uno no tenga deseos [la condición de los devotos], o que desee toda clase de resultados fruitivos, o que se halle tras la liberación, uno debe tratar con todos sus esfuerzos de adorar a la Suprema Personalidad de Dios, para lograr la perfección completa, que culmina en el estado de conciencia de Kṛṣṇa».