41. VERS

VERŠ 41

Szöveg

Verš

tasmāt tvam indriyāṇy ādau
niyamya bharatarṣabha
pāpmānaṁ prajahi hy enaṁ
jñāna-vijñāna-nāśanam

Szó szerinti jelentés

Synonyma

tasmāt – ezért; tvam – te; indriyāṇi – érzékeket; ādau – az elején; niyamya – szabályozva; bharata-ṛṣabha – ó, Bharata leszármazottainak vezére; pāpmānam – a bűn nagy jelképét; prajahi – zabolázd meg; hi – bizony; enam – ezt; jñāna – a tudásnak; vijñāna – és a tiszta lélek tudományos ismeretének; nāśanam – a megsemmisítőjét.

tasmāt — preto; tvam — ty; indriyāṇi — zmysly; ādau — od počiatku; niyamya — usmerňovaním; bharata-ṛṣabha — ó, Arjuna, najlepší z Bharatovcov; pāpmānam — ploditeľ hriechu; prajahi — skroť; hi — iste; enam — toto; jñāna — poznanie; vijñāna — vedecké poznanie čistej duše; nāśanam — ničiteľ.

Fordítás

Překlad

Ezért, ó, Arjuna, legjobb a Bhāraták között, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét [a kéjvágyat], és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás elpusztítóját!

Ó, Arjuna, najlepší z Bharatovcov, preto ovládaním zmyslov od samotného počiatku skroť tohto ploditeľa hriechu, žiadostivosť, a zabi tohto ničiteľa poznania a sebarealizácie.

Magyarázat

Význam

Az Úr azt tanácsolta Arjunának, hogy még a legelején fékezze meg az érzékeit, mert csak úgy győzheti le a legnagyobb, bűnös ellenséget, a kéjvágyat, ami elpusztítja az önmegvalósítás vágyát és az önvalóról szóló tudást. A jñāna a hamis önvalótól különböző önvaló ismeretére utal, arra a tudásra, mely szerint a szellemi lélek nem azonos a testtel. A vijñāna a lélek eredeti helyzetének és a Legfelsőbb Lélekhez fűződő kapcsolatának ismeretét jelenti. A Śrīmad-Bhāgavatam (2.9.31) ezt a következőképpen magyarázza:

Śrī Kṛṣṇa poradil Arjunovi, aby od samého začiatku krotil svoje zmysly, aby premohol najväčšieho hriešneho nepriateľa, žiadostivosť, ktorá ničí túžbu po duchovnom poznaní a po poznaní pravého „ja“. Slovom jñāna sa myslí poznanie svojho pravého „ja“ alebo náuka o rozdiele medzi dušou a hmotným telom. Slovo vijñāna označuje podrobnejšie poznanie duše, jej prirodzeného postavenia a večného vzťahu k Najvyššej Duši. V Śrīmad-Bhāgavatame (2.9.31) je to vysvetlené takto:

jñānaṁ parama-guhyaṁ me
yad vijñāna-samanvitam
sa-rahasyaṁ tad-aṅgaṁ ca
gṛhāṇa gaditaṁ mayā

„Az önvalóról, valamint a Legfelsőbb Önvalóról szóló tudás rendkívül titkos és misztikus, ám ezt a tudást és sajátságos megvalósítását meg lehet érteni, ha különféle aspektusait maga az Úr magyarázza el.” Ezt az az önvalóról szóló általános és sajátságos tudást a Bhagavad-gītā adja át nekünk. Az élőlények az Úr szerves részei, ezért feladatuk egyedül az, hogy szolgálják Őt. Ezt a tudatot nevezik Kṛṣṇa-tudatnak. A Kṛṣṇa-tudatot már életünk korai szakaszában el kell sajátítanunk, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válhassunk, és eszerint cselekedhessünk.

„Poznanie duše a Najvyššej Duše je veľmi dôverné a tajomné, ale toto poznanie a jeho realizácia sa dá pochopiť, keď ju z rôznych pohľadov vysvetlí samotný Pán.“ Bhagavad-gītā nám dáva poznanie o duchovnom „ja“. Živé bytosti sú Pánovými čiastočkami a sú určené jedine na to, aby Mu slúžili. Takéto vedomie sa nazýva vedomie Kṛṣṇu. Od samého počiatku života sa teda musíme učiť zameriavať myseľ na Kṛṣṇu, byť si tak plne vedomý Kṛṣṇu a konať podľa toho.

A kéjvágy csupán eltorzult tükörképe az Isten iránti szeretetnek, amely minden élőlény természetéhez hozzátartozik. De ha valakit már fiatal korától Kṛṣṇa-tudatban nevelnek, annak Isten iránti szeretete nem fajulhat kéjvággyá. Ha az Isten iránti szeretet egyszer kéjvággyá torzul, nagyon nehéz visszaállítani a természetes állapotot. A Kṛṣṇa-tudat azonban olyannyira hatásos, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveinek betartásával még abban az emberben is kialakulhat az Isten iránti szeretet, aki későn kezd a folyamat gyakorlásához. Az érzékeknek a Kṛṣṇa-tudatban, vagyis az Úr odaadó szolgálatában való szabályozását tehát az élet bármelyik szakaszában el lehet kezdeni, amikor megértettük annak sürgősségét, s ily módon a kéjvágyat Isten iránti szeretetté változtathatjuk át. Ez az emberi élet legtökéletesebb szintje.

Žiadostivosť je zvráteným obrazom lásky k Bohu, ktorá je prirodzenosťou každého živého tvora. Ak je človek už od samého začiatku života vychovávaný vo vedomí Kṛṣṇu, nemôže jeho prirodzená láska k Bohu degradovať na žiadostivosť. Ak necháme lásku k Bohu poklesnúť na úroveň žiadostivosti, je nesmierne ťažké vrátiť sa znovu do prirodzeného stavu. Oddaná služba Kṛṣṇovi je taká silná, že aj ten, kto začal neskoro, môže začať milovať Boha, keď sa bude riadiť zásadami oddanej služby. Takže človek môže začať ovládať svoje zmysly láskyplnou službou Kṛṣṇovi v hociktorom životnom štádiu alebo od okamihu, keď si uvedomí závažnosť celej veci. Takto môže premeniť žiadostivosť na najvyššiu dokonalosť ľudského života, na lásku k Bohu.