40. VERS

TEXT 40

Szöveg

Texte

indriyāṇi mano buddhir
asyādhiṣṭhānam ucyate
etair vimohayaty eṣa
jñānam āvṛtya dehinam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

indriyāṇi – az érzékek; manaḥ – az elme; buddhiḥ – az értelem; asya – e kéjvágynak; adhiṣṭhānam – székhelyének; ucyate – mondják; etaiḥ – ezek által; vimohayati – megtéveszti; eṣaḥ – ez a kéjvágy; jñānam – tudását; āvṛtya – befedve; dehinam – a megtestesültnek.

indriyāṇi: les sens; manaḥ: le mental; buddhiḥ: l’intelligence; asya: de cette concupiscence; adhiṣṭhānam: le siège; ucyate: sont nommés; etaiḥ: par tous ceux-ci; vimohayati: plonge dans la confusion; eṣaḥ: cette concupiscence; jñānam: la connaissance; āvṛtya: couvrant; dehinam: de l’âme incarnée.

Fordítás

Translation

A kéjvágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi be az élőlény igazi tudását s vezeti tévútra őt.

C’est dans les sens, le mental et l’intelligence, que se loge cette concupiscence. Par leur intermédiaire, elle recouvre le savoir véritable de l’être vivant et l’égare.

Magyarázat

Purport

Az ellenség elfoglalta a feltételekhez kötött lélek testének különböző stratégiai pontjait. Az Úr Kṛṣṇa említést tesz e pontokról, hogy aki le akarja győzni az ellenséget, az tudja, hol találhatók. Az érzékszervek valamennyi tevékenységének az elme a központja, így amikor az érzéktárgyakról hallunk, az elmében tengernyi érzékkielégítésre irányuló gondolat gyűlik össze, s ennek eredményeképpen a kéjvágy az elmében és az érzékekben üt tanyát. Ezek után az értelem válik e kéjes hajlamok központjává. Az értelem a szellemi lélek közvetlen szomszédja. A kéjes értelem készteti a lelket arra, hogy a hamis egóval azonosuljon, azaz az anyaggal, s ezzel egyidejűleg az elmével és az érzékeivel azonosítsa magát. A szellemi lélek rászokik az anyagi érzékek élvezetére, és ezt tekinti az igazi boldogságnak. A Śrīmad-Bhāgavatam (10.84.13) nagyon szépen elmagyarázza ezt a hamis azonosítást:

L’ennemi occupe divers points stratégiques dans le corps de l’âme conditionnée. Kṛṣṇa nous les indique pour qu’on puisse le trouver et le vaincre. Le mental est le centre d’activité des sens, où sont stockées toutes les idées de plaisir qui font surface lorsqu’on entend parler des objets des sens. Le mental et les sens étant le siège de la convoitise, l’intelligence devient le foyer des tendances concupiscentes. Sous l’ascendant de la concupiscence, l’intelligence, qui est proche de l’âme, incite cette dernière à développer un faux ego et à s’identifier à la matière, donc au mental et aux sens. L’âme, de plus en plus accoutumée à jouir des sens matériels, en vient à croire que là est le vrai bonheur. Le Śrīmad-Bhāgavatam (10.84.13) explique cette méprise de l’âme sur son identité réelle:

yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ
yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ

„A magát a három elemből álló testtel azonosító ember, aki teste melléktermékeit a rokonainak tekinti, szülőföldjét pedig imádatra méltónak tartja, s aki csak fürödni jár a zarándokhelyekre, nem pedig azért, hogy találkozzon azokkal, akik jártasak a transzcendentális tudományban, nem tekinthető különbnek egy szamárnál vagy egy tehénnél.”

« L’homme qui identifie au moi son corps constitué de trois éléments, qui considère ce qui est lié au corps comme sa parenté ou sa nation, qui fait de sa terre natale un objet de culte, et qui se rend aux lieux saints pour s’y baigner plutôt que pour y rencontrer ceux qui possèdent le savoir transcendantal, ne vaut certes pas mieux qu’un âne ou une vache. »