40. VERS

TEXT 40

Szöveg

Verš

indriyāṇi mano buddhir
asyādhiṣṭhānam ucyate
etair vimohayaty eṣa
jñānam āvṛtya dehinam

Szó szerinti jelentés

Synonyma

indriyāṇi – az érzékek; manaḥ – az elme; buddhiḥ – az értelem; asya – e kéjvágynak; adhiṣṭhānam – székhelyének; ucyate – mondják; etaiḥ – ezek által; vimohayati – megtéveszti; eṣaḥ – ez a kéjvágy; jñānam – tudását; āvṛtya – befedve; dehinam – a megtestesültnek.

indriyāṇi — smysly; manaḥ — mysl; buddhiḥ — inteligence; asya — tohoto chtíče; adhiṣṭhānam — sídlo; ucyate — nazývá se; etaiḥ — těmito všemi; vimohayati — zmate; eṣaḥ — tento chtíč; jñānam — poznání; āvṛtya — zahalující; dehinam — vtělené bytosti.

Fordítás

Překlad

A kéjvágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi be az élőlény igazi tudását s vezeti tévútra őt.

Sídly tohoto chtíče jsou smysly, mysl a inteligence. Skrze ně chtíč zahalí skutečné poznání živé bytosti a zmate ji.

Magyarázat

Význam

Az ellenség elfoglalta a feltételekhez kötött lélek testének különböző stratégiai pontjait. Az Úr Kṛṣṇa említést tesz e pontokról, hogy aki le akarja győzni az ellenséget, az tudja, hol találhatók. Az érzékszervek valamennyi tevékenységének az elme a központja, így amikor az érzéktárgyakról hallunk, az elmében tengernyi érzékkielégítésre irányuló gondolat gyűlik össze, s ennek eredményeképpen a kéjvágy az elmében és az érzékekben üt tanyát. Ezek után az értelem válik e kéjes hajlamok központjává. Az értelem a szellemi lélek közvetlen szomszédja. A kéjes értelem készteti a lelket arra, hogy a hamis egóval azonosuljon, azaz az anyaggal, s ezzel egyidejűleg az elmével és az érzékeivel azonosítsa magát. A szellemi lélek rászokik az anyagi érzékek élvezetére, és ezt tekinti az igazi boldogságnak. A Śrīmad-Bhāgavatam (10.84.13) nagyon szépen elmagyarázza ezt a hamis azonosítást:

Nepřítel se zmocnil různých strategických míst v těle podmíněné duše. Pán Kṛṣṇa na ně poukazuje, aby ten, kdo chce nepřítele porazit, také věděl, kde ho najde. Mysl je ústředím všech činností smyslů; proto když slyšíme o smyslových objektech, mysl se obvykle stává zdrojem všemožných představ o smyslovém požitku — a výsledkem je, že se mysl a smysly stávají útočištěm chtíče. Hlavním sídlem těchto chtivých sklonů se potom stane inteligence, která bezprostředně sousedí s duší. Chtivá inteligence ovlivňuje duši, aby si osvojila falešné ego a ztotožňovala se s hmotou, a tedy i s myslí a smysly. Duše přivykne požitkům, které skýtají hmotné smysly, a mylně to považuje za pravé štěstí. Její nesprávné chápání vlastní totožnosti je velice pěkně vyloženo ve Śrīmad-Bhāgavatamu (10.84.13):

yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ
yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ

„A magát a három elemből álló testtel azonosító ember, aki teste melléktermékeit a rokonainak tekinti, szülőföldjét pedig imádatra méltónak tartja, s aki csak fürödni jár a zarándokhelyekre, nem pedig azért, hogy találkozzon azokkal, akik jártasak a transzcendentális tudományban, nem tekinthető különbnek egy szamárnál vagy egy tehénnél.”

“Člověk, který ztotožňuje své vlastní já s tělem tvořeným třemi prvky, který pokládá produkty těla za své příbuzné a rodnou zemi za hodnou uctívání a který se jde na poutní místo pouze vykoupat, namísto toho, aby se tam raději setkal s lidmi, kteří oplývají transcendentálním poznáním, je na stejné úrovni jako kráva nebo osel.”