Skip to main content

38. VERS

VERSO 38

Szöveg

Texto

dhūmenāvriyate vahnir
yathādarśo malena ca
yatholbenāvṛto garbhas
tathā tenedam āvṛtam
dhūmenāvriyate vahnir
yathādarśo malena ca
yatholbenāvṛto garbhas
tathā tenedam āvṛtam

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

dhūmena – füsttel; āvriyate – borított; vahniḥ – tűz; yathā – mint ahogyan; ādarśaḥ – tükör; malena – porral; ca – is; yathā – mint; ulbena – az anyaméh által; āvṛtaḥ – fedett; garbhaḥ – embrió; tathā – úgy; tena – azzal a kéjvággyal; idam – ez; āvṛtam – befedett.

dhūmena — pela fumaça; āvriyate — está coberto; vahniḥ — fogo; yathā — assim como; ādarśaḥ — espelho; malena — pelo pó; ca — também; yathā — assim como; ulbena — pelo ventre; āvṛtaḥ — é coberto; garbhaḥ — o embrião; tathā — assim; tena — por esta luxúria; idam — este; āvṛtam — é coberto.

Fordítás

Tradução

Mint tüzet a füst, mint tükröt a por vagy mint magzatot az anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt e kéjvágy különböző fokai.

Assim como a fumaça cobre o fogo, o pó cobre um espelho ou o ventre cobre um embrião, diferentes graus de luxúria cobrem o ser vivo.

Magyarázat

Comentário

Az élőlény tiszta tudatát elhomályosító burok három fokban tudja befedni az élőlényt. Ez a fedőréteg nem más, mint a kéjvágy, különböző megnyilvánulásaiban. Ezeket a tűz füstjéhez, a tükröt borító porhoz és az embriót körülvevő anyaméhhez lehet hasonlítani. Amikor a kéjvágyat a füsthöz hasonlítják, azt úgy kell értenünk, hogy az élő szikra tüze kis mértékben ugyan, de érzékelhető. Más szóval az élőlényt akkor lehet a füsttel borított tűzhöz hasonlítani, ha Kṛṣṇa-tudata kis mértékben már megnyilvánul. Habár ha van füst, akkor tűznek is lennie kell, kezdetben a láng mégsem látható. Ez az állapot tehát olyan, mint a Kṛṣṇa-tudat kezdete. A tükör és a por példája az elme tükrének tisztítására utal, amely számtalan lelki folyamat segítségével történik, s melyek közül az Úr szent neveinek éneklése a legjobb. Az anyaméh által beburkolt magzat analógiája a tehetetlenséget szemlélteti, hiszen a magzat a méhben olyannyira tehetetlen, hogy még mozogni sem tud. Ezt az állapotot a fák létéhez lehet hasonlítani. A fák szintén élőlények, ám rendkívül erős kéjes vágyaik miatt szinte tudat nélküli létállapotba kerültek. A madarakat és a vadállatokat a porral fedett tükörhöz, az emberi lényt pedig a füsttel takart tűzhöz hasonlítják. Emberi formát öltve az élőlény képes Kṛṣṇa-tudatát valamilyen mértékben életre kelteni, s ha tovább fejlődik, akkor a lelki élet tüze lángra kaphat ebben az életformában. Ha valaki ügyesen bánik a füsttel, a tűz fellobbanhat. Az emberi létállapotban tehát az élőlény esélyt kap rá, hogy kiszabaduljon az anyagi lét börtönéből. Megfelelő irányítással, a Kṛṣṇa-tudat művelésével legyőzheti ellenségét, a kéjvágyat.

A entidade viva sujeita-se a três graus de encobrimento que obscurece sua consciência pura. Esta cobertura não passa de luxúria sob diferentes manifestações, como a fumaça no fogo, o pó no espelho e o ventre ao redor do embrião. Quando se compara a luxúria à fumaça, entende-se que é possível perceber um pouco do fogo da centelha viva. Em outras palavras, ao manifestar levemente sua consciência de Kṛṣṇa, a entidade viva pode ser comparada ao fogo coberto pela fumaça. Embora haja fogo onde há fumaça, na fase inicial não ocorre uma evidente manifestação do fogo. Esta fase equivale ao início da consciência de Kṛṣṇa. O pó no espelho refere-se ao processo que consiste em limpar o espelho da mente por meio de tantos métodos espirituais. O melhor processo é cantar os santos nomes do Senhor. O embrião coberto pelo ventre é uma analogia que ilustra uma posição desamparada, pois a criança no ventre está tão desamparada que não pode sequer mexer-se. Esta etapa de condição de vida pode ser comparada à das árvores. As árvores também são entidades vivas, mas foram colocadas na atual condição de vida devido à luxúria intensa que as torna praticamente desprovidas de toda a consciência. O espelho empoeirado é comparado às aves e animais, e o fogo coberto pela fumaça é comparado ao ser humano. Sob a forma humana, a entidade viva pode reviver alguma consciência de Kṛṣṇa, e, se continuar a progredir, o fogo da vida espiritual poderá acender-se na forma de vida humana. Pelo cuidadoso manuseio da fumaça no fogo, pode-se fazer o fogo pegar. Portanto, a forma de vida humana é uma oportunidade que a entidade viva recebe para escapar ao enredamento da existência material. Na forma de vida humana, pode-se derrotar o inimigo, a luxúria, pelo cultivo da consciência de Kṛṣṇa sob uma orientação competente.