3. VERS

VERŠ 3

Szöveg

Verš

śrī-bhagavān uvāca
loke ’smin dvi-vidhā niṣṭhā
purā proktā mayānagha
jñāna-yogena sāṅkhyānāṁ
karma-yogena yoginām

Szó szerinti jelentés

Synonyma

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; loke – a világban; asmin – ebben; dvi-vidhā – kétféle; niṣṭhā – hit; purā – korábban; proktā – említett; mayā – Általam; anagha – ó, bűntelen; jñāna-yogena – a tudás összekapcsoló folyamata által; sāṅkhyānām – az empirikus filozófusoké; karma-yogena – az odaadás összekapcsoló folyamata által; yoginām – a bhaktáké.

śrī-bhagavān uvāca — Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol; loke — na svete; asmin — tomto; dvi-vidhā — dva druhy; niṣṭhā — viery; purā — kedysi; proktā — bolo povedané; mayā — Mnou; anagha — ó, bezhriešny; jñāna-yogena — spojenie prostredníctvom poznania; sāṅkhyānām — empirických filozofov; karma-yogena — spojenie prostredníctvom oddanosti; yoginām — Pánovým oddaným.

Fordítás

Překlad

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, bűntelen Arjuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megismerésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.

Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol: „Ó, bezhriešny Arjuna, už som ti vysvetlil, že sú dva druhy ľudí, ktorí sa snažia o sebarealizáciu. Niektorí sa ju snažia dosiahnuť empirickou filozofickou špekuláciou, zatiaľ čo iní konaním v duchu oddanej služby.

Magyarázat

Význam

A második fejezet harminckilencedik versében az Úr két útról beszélt: a sāṅkhya-yogáról és a karma-yogáról vagy buddhi-yogáról. Ebben a versben ugyanezt magyarázza el sokkal érthetőbben. A sāṅkhya-yogát, vagyis a lélek és az anyag természetének elemző tanulmányozását azok végzik, akik hajlamosak a spekulációra, valamint a dolgok tapasztalati tudás és filozófia által történő megértésére. Az emberek másik rétege Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, ahogy azt a második fejezet hatvanegyedik verse megmagyarázza. Szintén a harminckilencedik versben az Úr kifejti, hogy a buddhi-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat elvei szerinti cselekvés által az ember megszabadulhat a tettek kötelékeitől, s ezenkívül e folyamat teljesen mentes minden hibától. A hatvanegyedik vers még világosabban megmagyarázza ugyanezt az elvet, miszerint a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember teljesen a Legfelsőbbre (pontosabban Kṛṣṇára) bízza magát, s hogy ily módon könnyedén uralkodni tud valamennyi érzéke felett. Ezért mindkét yoga-folyamat kölcsönösen függ egymástól – az egyik a vallási, a másik a filozófiai aspektus. A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus vagy néha fanatizmus, míg a filozófia vallás nélkül csupán elméleti spekuláció. A végső cél Kṛṣṇa, hiszen az Abszolút Igazság után őszintén kutató filozófusok végül szintén a Kṛṣṇa-tudathoz érkeznek el. A Bhagavad-gītā erről is ír. Az egész folyamat arra szolgál, hogy megértsük az önvaló valódi helyzetét a Legfelsőbbel való viszonyában. A filozófiai spekuláció közvetett folyamat, ami által az ember fokozatosan eljuthat a Kṛṣṇa-tudat szintjére, míg a másik folyamat közvetlen, s mindent közvetlenül Kṛṣṇával kapcsol össze, Kṛṣṇa-tudatban. E kettő közül a Kṛṣṇa-tudat útja a jobb, mert nem függ az érzékek filozófiai úton való megtisztításától. A Kṛṣṇa-tudat maga a tisztító folyamat, amely az odaadó szolgálat közvetlen alkalmazásával könnyű, s egyben magasztos is.

V tridsiatom deviatom verši druhej kapitoly predložil Kṛṣṇa dve cesty — sāṇkhya-yogu a karma-yogu, alebo buddhi-yogu. V tomto verši vysvetľuje to isté, ale jasnejšie. Sāṇkhya-yoge (analytickému štúdiu povahy ducha a hmoty) sa venujú ľudia, ktorí majú sklon špekulovať a chápať veci empirickým poznávaním a filozofiou. Druhá kategória ľudí pracuje s mysľou zameranou na Kṛṣṇu, čo vysvetľuje šesťdesiaty prvý verš druhej kapitoly. V tridsiatom deviatom verši Śrī Kṛṣṇa vysvetlil, že človek sa môže vyslobodiť zo zajatia svojich činov, keď bude konať podľa zásad buddhi-yogy. Zároveň ubezpečuje, že ide o metódu bez nedostatkov a akýchkoľvek chýb. V šesťdesiatom prvom verši predchádzajúcej kapitoly je ešte jasnejšie vysvetlené, že buddhi-yoga znamená byť závislý na Najvyššom (presnejšie na Kṛṣṇovi) a že takto môže človek veľmi jednoducho ovládať všetky zmysly. Obe formy yogy sú preto závislé jedna od druhej, tak ako náboženstvo od filozofie. Náboženstvo bez filozofie je sentimentalizmus, alebo dokonca fanatizmus, a filozofia bez náboženstva je mentálna špekulácia.

Konečným cieľom je Kṛṣṇa, pretože filozofi, ktorí vážne hľadajú Absolútnu Pravdu, napokon dospejú k láskyplnej oddanej službe Kṛṣṇovi. Bhagavad-gītā to potvrdzuje. Celá metóda je založená na pochopení skutočného postavenia individuálnej duše vo vzťahu k Nadduši. Pomocou filozofickej špekulácie, teda nepriamej cesty, môže človek postupne dosiahnuť vedomie Kṛṣṇu; zatiaľ čo priama cesta, oddaná služba, znamená vidieť všetko vo vzťahu ku Kṛṣṇovi. Z týchto dvoch ciest je priama cesta lepšia, pretože nie je závislá od očisťovania zmyslov prostredníctvom filozofického hĺbania. Vedomie Kṛṣṇu je samo osebe očistnou metódou a priama oddaná služba je jednoduchá a vznešená zároveň.