Bg. 3.28
Devanagari
तत्त्ववित्तु महाबाहो गुणकर्मविभागयोः ।
गुणा गुणेषु वर्तन्त इति मत्वा न सज्जते ॥ २८ ॥
गुणा गुणेषु वर्तन्त इति मत्वा न सज्जते ॥ २८ ॥
Verse text
tattva-vit tu mahā-bāho
guṇa-karma-vibhāgayoḥ
guṇā guṇeṣu vartanta
iti matvā na sajjate
guṇa-karma-vibhāgayoḥ
guṇā guṇeṣu vartanta
iti matvā na sajjate
Synonyms
tattva-vit — az Abszolút Igazság ismerője; tu — azonban; mahā-bāho — ó, erős karú; guṇa-karma — az anyagi hatás alatt végzett munka; vibhāgayoḥ — különbségeinek; guṇāḥ — az érzékek; guṇeṣu — érzékkielégítéssel; vartante — vannak elfoglalva; iti — így; matvā — gondolkodva; na — sohasem; sajjate — ragaszkodni kezd.
Translation
Ó, erős karú! Az Abszolút Igazság ismerője nem merül el az érzékek és azok kielégítése tetteiben, mert jól látja az odaadással és a gyümölcseiért végzett munka közötti különbséget.
Purport
Az Abszolút Igazság ismerője tisztában van azzal, milyen kellemetlen a helyzete az anyagi világban. Tudja, hogy szerves része az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, s hogy helye nem az anyagi teremtésben van. Ismeri valódi önazonosságát az örökkévaló gyönyör és tudás jellemezte Legfelsőbb szerves részeként, s megérti, hogy valamiképpen az anyagi életfelfogás csapdájába esett. Létének tiszta állapotában cselekedeteit össze kell hangolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa odaadó szolgálatával, ezért a Kṛṣṇa-tudatú tettekhez lát, s természetszerűleg eltávolodik az anyagi érzékek tevékenységétől, amely a körülményektől függ és ideiglenes. Tudja, hogy anyagi létének körülményei az Úr legfelsőbb irányítása alatt állnak, így aztán nem zavarják meg a különféle anyagi visszahatások, amelyeket az Úr kegyének tekint. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az Abszolút Igazság három arculatát (a Brahmant, a Paramātmāt és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét) ismerő embert tattva-vitnek nevezik, mert a Legfelsőbbhez fűződő saját valódi helyzetét is ismeri.