27. VERS
TEXT 27
Szöveg
Texte
guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā
kartāham iti manyate
guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā
kartāham iti manyate
Szó szerinti jelentés
Synonyms
prakṛteḥ – az anyagi természetnek; kriyamāṇāni – megtett; guṇaiḥ – a kötőerői által; karmāṇi – cselekedetek; sarvaśaḥ – mindenféle; ahaṅkāra-vimūḍha – a hamis egótól megtévesztett; ātmā – szellemi lélek; kartā – a cselekvő; aham – én vagyok; iti – így; manyate – gondolja.
prakṛteḥ: de la nature matérielle; kriyamāṇāni: étant faites; guṇaiḥ: par les modes d’influence; karmāṇi: activités; sarvaśaḥ: toutes sortes de; ahaṅkāra-vimūḍha: égarée par le faux ego; ātmā: l’âme spirituelle; kartā: l’auteur; aham: je; iti: ainsi; manyate: elle pense.
Fordítás
Translation
A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.
L’âme égarée par le faux ego croit être l’auteur d’actes qui sont en réalité accomplis par les trois modes d’influence de la nature matérielle.
Magyarázat
Purport
Ha egy Kṛṣṇa-tudatú és egy anyagi tudatú ember hasonló tetteket hajt végre, látszólag azonos szinten cselekszenek, ám kettejük helyzete között nagy különbség van. A materialista tudatú ember hamis egójának köszönhetően meg van róla győződve, hogy ő a tettei végrehajtója. Nem tudja, hogy a test mechanizmusát a Legfelsőbb Úr ellenőrzése alatt álló anyagi természet hozza létre. Arról sincsen tudomása, hogy ő maga végső soron Kṛṣṇa irányítása alatt áll. A hamis ego hatása alatt azt hiszi, hogy függetlenül cselekszik, s tetteiért magának tulajdonít minden érdemet. Ez az ismertetőjele a tudatlanságának. Nem érti, hogy ez a durva- és finomfizikai test az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt álló anyagi természet terméke, s hogy ezért teste és elméje cselekedeteivel Kṛṣṇát kellene szolgálnia Kṛṣṇa-tudatban. A tudatlan elfelejti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét Hṛṣīkeśának, az anyagi test érzékei urának hívják. Ez annak köszönhető, hogy érzékszerveit hosszú időn keresztül helytelenül az érzékkielégítésben használva a hamis ego teljesen megtévesztette, minek következtében megfeledkezett Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatáról.
Deux personnes accomplissant une même action, l’une dans la conscience de Kṛṣṇa et l’autre dans une conscience matérielle, peuvent sembler agir sur le même plan, mais la différence est sans mesure. Le matérialiste est persuadé, sous l’influence du faux ego, qu’il est l’auteur de tout ce qu’il accomplit. S’il ne sait pas qu’en dernière analyse il est sous le contrôle de Kṛṣṇa, c’est qu’il ignore que la nature matérielle qui produit le mécanisme du corps agit sous la direction du Seigneur Suprême. Sous l’emprise du faux ego, il croit pouvoir agir en toute indépendance – ce qui montre bien, d’ailleurs, son ignorance.
Il ne sait pas non plus que son corps physique, de même que son corps subtil, furent créés par la nature matérielle sur l’ordre du Seigneur Suprême, et que, pour cette raison, toutes les activités physiques et mentales doivent être engagées à Son service, dans la conscience de Kṛṣṇa. Il oublie que Dieu, la Personne Suprême, est connu sous le nom de Hṛṣīkeśa, le maître des sens du corps matériel. Il a fait pendant longtemps un si mauvais usage de ses sens, en cherchant sans cesse de nouveaux plaisirs, qu’il est complètement égaré par son faux ego, au point d’avoir oublié sa relation éternelle avec Kṛṣṇa.