Skip to main content

16. VERS

VERŠ 16

Szöveg

Verš

evaṁ pravartitaṁ cakraṁ
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati
evaṁ pravartitaṁ cakraṁ
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati

Szó szerinti jelentés

Synonyma

evam – így; pravartitam – a Védákban lefektetett; cakram – kört; na – nem; anuvartayati – elfogadja; iha – ebben az életben; yaḥ – aki; agha-āyuḥ – bűnös életűként; indriya-ārāmaḥ – érzékkielégítésből elégedettséget merítve; mogham – hiábavalóan; pārtha – ó, Pṛthā fia (Arjuna); saḥ – ő; jīvati – él.

evam — takto; pravartitam — stanovené Vedami; cakram — kolobeh; na — nie; anuvartayati — osvojí; iha — v tomto živote; yaḥ — ten, kto; agha-āyuḥ — život plný hriechov; indriya-ārāmaḥ — uspokojený zmyslovým pôžitkom; mogham — márne; pārtha — ó, syn Pṛthy (Arjuna); saḥ — on; jīvati — žije.

Fordítás

Překlad

Kedves Arjunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.

Môj milý Arjuna, človek, ktorý nevykonáva obete predpísané vo Vedach, vedie vskutku hriešny život, lebo ten, kto žije iba pre zmyslový pôžitok, žije márne.

Magyarázat

Význam

Az Úr ebben a versben elítéli a „dolgozz keményen, és élvezd az érzéki örömöket” pénzimádó, anyagias filozófiáját. Az említett yajñák végzése tehát elengedhetetlenül szükséges azok számára, akik élvezni akarják ezt az anyagi világot. Akik nem követik e szabályokat, azok rendkívül kockázatos életet élnek, amely a kárhozat felé vezet. A természet törvényei alapján az emberi élet célja legfőképpen az önmegvalósítás, amit három úton – a karma-yogán, a jñāna-yogán és a bhakti-yogán keresztül – lehet elérni. Az erény és a bűn felett álló transzcendentalisták számára nem szükséges az előírt yajñák szigorú végrehajtása, ám azoknak, akik csupán az érzékkielégítést hajszolják, meg kell tisztulniuk az említett yajña-kör elvégzésével. Sokféle tett van. Akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, azok nyilvánvalóan érzéki tudatban cselekszenek, ezért jámbor tetteket kell végezniük. A yajñák rendszerét úgy tervezték meg, hogy elvégzésükkel az érzéktudatú ember anélkül teljesítheti be vágyait, hogy az érzékkielégítő tett visszahatásaiba bonyolódna. A világ jóléte nem saját erőfeszítésünktől függ, hanem a Legfelsőbb Úr háttérelrendezésétől, amit a félistenek hajtanak végre. A yajñákat éppen ezért közvetlenül az adott félisteneknek mutatják be, akikről a Védák beszélnek. Közvetve ez maga a Kṛṣṇa-tudatú folyamat, mert aki szakértővé válik a yajñák végrehajtásában, az minden kétséget kizárva Kṛṣṇa-tudatú lesz. Ha azonban a yajñák végzésével valaki nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá, akkor ezek az elvek puszta erkölcsi szabályok maradnak. Az embernek nem szabad a fejlődése során az erkölcsi szabályoknál megállnia. Túl kell azokon lépnie, hogy elérje a Kṛṣṇa-tudatot.

V tomto verši Kṛṣṇa zavrhuje filozofiu mamonárov, ktorí vravia: „Ťažko pracuj a užívaj si.“ Pre toho, kto sa chce v tomto hmotnom svete radovať, je vykonávanie už spomínaného obetného procesu absolútne nevyhnutné. Kto sa neriadi týmito pokynmi, správa sa veľmi riskantne a stále viac upadá. Podľa prírodných zákonov je ľudský život určený predovšetkým na sebarealizáciu, a to prostredníctvom jednej z troch ciest — karma-yogy, jñāna-yogy alebo bhakti-yogy. Transcendentalisti, ktorí sa povzniesli nad neresti i nad cnosti, nemusia prísne vykonávať predpísané yajñe, ale tí, ktorí sú zaneprázdnení zmyslovými pôžitkami, sa musia očistiť prostredníctvom spomínaných obetí. Ľudia konajú všelijako. Tí, čo nemajú vedomie Kṛṣṇu, konajú s vedomím uspokojiť svoje zmysly, a preto musia robiť zbožné činy. Jednotlivé obrady sú prispôsobené tak, aby tieto osoby mohli uspokojiť svoje túžby bez toho, aby sa zaplietli do následkov. Prosperita sveta nezávisí od našej snahy, ale od plánu Najvyššieho Pána, ktorý priamo plnia polobohovia. Obete preto nie sú určené len danému polobohovi, ale zároveň sú nepriamou oddanou službou Kṛṣṇovi, pretože keď človek ovláda vykonávanie yajñí, určite získa vedomie Kṛṣṇu. Ak sa však nestane vedomým si Kṛṣṇu vykonávaním obetí, považujú sa tieto zásady za obyčajné morálne pravidlá. Aby svoj pokrok neukončil na úrovni morálnych zásad, musí ich transcendovať a dosiahnuť tak láskyplnú oddanú službu Kṛṣṇovi.