Skip to main content

16. VERS

TEXT 16

Szöveg

Tekstas

evaṁ pravartitaṁ cakraṁ
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati
evaṁ pravartitaṁ cakraṁ
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati

Szó szerinti jelentés

Synonyms

evam – így; pravartitam – a Védákban lefektetett; cakram – kört; na – nem; anuvartayati – elfogadja; iha – ebben az életben; yaḥ – aki; agha-āyuḥ – bűnös életűként; indriya-ārāmaḥ – érzékkielégítésből elégedettséget merítve; mogham – hiábavalóan; pārtha – ó, Pṛthā fia (Arjuna); saḥ – ő; jīvati – él.

evam — tuo būdu; pravartitam — Vedų įteisintu; cakram — ciklu; na — ne; anuvartayati — vadovaujasi; iha — šiame gyvenime; yaḥ — tas; agha-āyuḥ — kurio gyvenimas kupinas nuodėmių; indriya-ārāmaḥ — kuris mėgaujasi jusliniais malonumais; mogham — veltui; pārtha — o Pṛthos sūnau (Arjuna); saḥ — jis; jīvati — gyvena.

Fordítás

Translation

Kedves Arjunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.

Mano brangus Arjuna, kas gimė žmogumi ir neatlieka Vedų nustatyto aukų atnašavimo ciklo, tas iš tiesų gyvena nuodėmingai. Vien tik jusles tenkinantis, gyvena veltui.

Magyarázat

Purport

Az Úr ebben a versben elítéli a „dolgozz keményen, és élvezd az érzéki örömöket” pénzimádó, anyagias filozófiáját. Az említett yajñák végzése tehát elengedhetetlenül szükséges azok számára, akik élvezni akarják ezt az anyagi világot. Akik nem követik e szabályokat, azok rendkívül kockázatos életet élnek, amely a kárhozat felé vezet. A természet törvényei alapján az emberi élet célja legfőképpen az önmegvalósítás, amit három úton – a karma-yogán, a jñāna-yogán és a bhakti-yogán keresztül – lehet elérni. Az erény és a bűn felett álló transzcendentalisták számára nem szükséges az előírt yajñák szigorú végrehajtása, ám azoknak, akik csupán az érzékkielégítést hajszolják, meg kell tisztulniuk az említett yajña-kör elvégzésével. Sokféle tett van. Akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, azok nyilvánvalóan érzéki tudatban cselekszenek, ezért jámbor tetteket kell végezniük. A yajñák rendszerét úgy tervezték meg, hogy elvégzésükkel az érzéktudatú ember anélkül teljesítheti be vágyait, hogy az érzékkielégítő tett visszahatásaiba bonyolódna. A világ jóléte nem saját erőfeszítésünktől függ, hanem a Legfelsőbb Úr háttérelrendezésétől, amit a félistenek hajtanak végre. A yajñákat éppen ezért közvetlenül az adott félisteneknek mutatják be, akikről a Védák beszélnek. Közvetve ez maga a Kṛṣṇa-tudatú folyamat, mert aki szakértővé válik a yajñák végrehajtásában, az minden kétséget kizárva Kṛṣṇa-tudatú lesz. Ha azonban a yajñák végzésével valaki nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá, akkor ezek az elvek puszta erkölcsi szabályok maradnak. Az embernek nem szabad a fejlődése során az erkölcsi szabályoknál megállnia. Túl kell azokon lépnie, hogy elérje a Kṛṣṇa-tudatot.

KOMENTARAS: Šiuo posmu Viešpats pasmerkia mamonistų filosofiją: sunkiai dirbk ir tenkink jusles. Tiems, kurie nori mėgautis materialiu pasauliu, absoliučiai būtina atlikti aukščiau minėtąjį yajñų ciklą. Nesilaikantis šių regulų žmogus smarkiai rizikuoja, nes vis labiau apsunkina savo padėtį. Gamtos dėsniai lemia, kad žmogaus gyvybės forma pirmiausia skirta savęs pažinimui – tam tinka vienas iš trijų kelių: karma-yoga, jñāna- yoga arba bhakti-yoga. Transcendentalistai, pakilę virš dorybės bei ydų, neprivalo griežtai atlikti nurodytas yajñas, bet tenkinantiems jusles reikia apsivalyti atliekant aukščiau minėtą yajñų ciklą. Veikla yra įvairių rūšių. Kṛṣṇos nesuvokusio žmogaus mintys neišvengiamai sukasi apie juslinius malonumus – todėl jis turi atlikti dorus darbus. Yajños sistema sumanyta taip, kad tokie žmonės galėtų numaldyti savo troškimus, išvengdami atoveikio už darbą, atliekamą dėl jutiminio pasitenkinimo. Pasaulio gerovė priklauso ne nuo mūsų pastangų, bet nuo pirmapradės tvarkos, kurią nustatė Aukščiausiasis Viešpats ir kurią betarpiškai įgyvendina pusdieviai. Todėl yajños yra tiesiogiai skirtos konkretiems Vedose minimiems pusdieviams. Tai netiesioginė Kṛṣṇos sąmonės praktika, nes žmogus, išmokęs atnašauti yajñas, būtinai įsisąmonins Kṛṣṇą. O jeigu yajñų atlikimas neišugdo Kṛṣṇos sąmonės, tai šie veiksmai laikytini paprastu dorovės kodekso laikymusi. Todėl nedera stabdyti tobulėjimo ir apsiriboti vien dorovės kodeksu – reikia peržengti jo ribas ir pasiekti Kṛṣṇos sąmonę.