Skip to main content

69. VERS

제69절

Szöveg

원문

yā niśā sarva-bhūtānāṁ
tasyāṁ jāgarti saṁyamī
yasyāṁ jāgrati bhūtāni
sā niśā paśyato muneḥ
야 니샤 사르바-부따남 yā niśā sarva-bhūtānāṁ
따샴 자가르띠 삼야미 tasyāṁ jāgarti saṁyamī
야샴 자그라띠 부따니 yasyāṁ jāgrati bhūtāni
사 니샤 빠샤또 무네헤 sā niśā paśyato muneḥ

Szó szerinti jelentés

동의어

– ami; niśā – éj; sarva – minden; bhūtānām – élőlénynek; tasyām – abban; jāgarti – éber; saṁyamī – a fegyelmezett; yasyām – amelyikben; jāgrati – ébren van; bhūtāni – minden lény; – az; niśā – éjjel; paśyataḥ – a befelé tekintő; muneḥ – bölcsnek.

야: 무엇, 니샤: 밤, 사르바: 모든, 부따남: 생명체의, 따샴: 그것에, 자가르띠: 깨어있는, 삼야미: 절제하는, 야샴: 그것에, 자그라띠: 깨어있는, 부따니: 모든 존재, 사: 존재하다, 니샤: 밤, 빠샤따하: 자기 성찰의, 무네헤: 성인.

Fordítás

번역

Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.

절제하는 자에게 모든 생명이 잠든 밤은 깨어있는 시간이고 모든 존재가 깨어있는 시간은 자기 성찰의 성인에게는 밤이니라.

Magyarázat

주석

Az értelmes emberek két csoportot alkotnak. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek intelligenciája az érzékkielégítést szolgáló anyagi tettekre korlátozódik, míg a másikba azok, akik befelé tekintenek, s készen állnak az önmegvalósításra. Az introspektív, gondolkodó bölcs cselekedetei éjszakát jelentenek a materializmusba merült embereknek. Mivel a materialisták mit sem tudnak az önmegvalósításról, ilyenkor is folytatják álmukat, ám a befelé tekintő bölcs ébren marad az ő „éjszakájukban”. A bölcs transzcendentális örömöt érez, amint fokozatosan fejlődik a lelki életben, míg az anyagi tetteket végrehajtó ember az önmegvalósítás szempontjából alszik, s az érzéki gyönyörök különféle változatairól álmodva néha boldognak, néha pedig boldogtalannak érzi magát. Az anyagi boldogság vagy boldogtalanság közömbösen hat a befelé fordulóra, s miközben folytatja az önmegvalósítást szolgáló tetteit, az anyagi visszahatások nem zavarják meg.

두 부류의 총명한 자가 있다. 한 부류는 감각 만족을 위한 물질적 활동에 총명하고, 다른 부류는 자기성찰과 자아 인식의 배양에 눈뜬다. 자기성찰의 성인, 즉 사려 깊은 성인의 활동은 물질적인 것에 몰두하는 자에게는 밤이다. 물질적 인간은 자아 인식에 관해 무지한 탓에 그러한 밤에 잠들어 있다. 자기성찰 하는 성인은 물질적 인간의 “밤”에도 항상 깨어있다. 성인은 영적 문화의 점진적 발전에 초월적 즐거움을 느끼지만 잠에 빠진 상태의, 물질적 활동에 몰두하는 사람들은 감각 만족의 다양한 꿈속에서 때로는 행복을, 때로는 불행을 느낀다. 자기 성찰 하는 자는 물질적 행복과 불행에 항상 초연하다. 그는 물질적 결과에 동요하지 않고 자아 인식의 길을 간다.