60. VERS

TEXT 60

Szöveg

Texte

yatato hy api kaunteya
puruṣasya vipaścitaḥ
indriyāṇi pramāthīni
haranti prasabhaṁ manaḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yatataḥ – törekvése közben; hi – bizony; api – ellenére; kaunteya – ó, Kuntī fia; puruṣasya – az embernek; vipaścitaḥ – megkülönböztető képességgel rendelkezőnek; indriyāṇi – az érzékszervei; pramāthīni – izgatott; haranti – dobálják; prasabham – erőnek erejével; manaḥ – az elmét.

yatataḥ: alors qu’il fait des efforts; hi: certes; api: en dépit de; kaunteya: ô fils de Kuntī; puruṣasya: de l’homme; vipaścitaḥ: plein de discernement; indriyāṇi: les sens; pramāthīni: agitant; haranti: jettent; prasabham: de force; manaḥ: le mental.

Fordítás

Translation

Ó, Arjuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják.

Les sens sont si puissants et impétueux, ô Arjuna, qu’ils vont jusqu’à ravir le mental de l’homme de discernement qui s’efforce de les maîtriser.

Magyarázat

Purport

Sok művelt bölcs, filozófus és transzcendentalista próbálkozik érzékszervei legyőzésével, minden igyekezetük ellenére azonban néha még a legkiválóbbak is áldozatul esnek az anyagi érzéki élvezetnek, az izgatott elmének köszönhetően. Viśvāmitra, a nagy bölcs és tökéletes yogī szigorú vezeklésekkel és a yoga gyakorlásával törekedett az érzékek feletti uralomra, de Menakā még őt is elcsábította, s rávette a nemi élvezetre. Természetesen sok hasonló példa akad erre a világtörténelemben. Az elmét és az érzékszerveket kordában tartani rendkívül nehéz, ha az ember nem teljesen Kṛṣṇa-tudatú. Az ilyen anyagi cselekedetektől nem lehet addig ellálni, míg elménket nem merítjük el Kṛṣṇában. Erre Śrī Yāmunācārya, a nagy szent és bhakta mutatott gyakorlati példát, aki azt mondta:

Nombreux sont les puissants érudits, philosophes et spiritualistes qui tentent de maîtriser leurs sens et qui, à cause de l’instabilité du mental, se voient retomber parfois sous leur emprise. Même Viśvāmitra, grand sage et parfait yogī, succomba aux plaisirs de la chair avec Menakā, en dépit de sa pratique du yoga et de ses rudes austérités pour dompter ses sens. Et bien sûr, on pourrait dénombrer mille cas semblables dans l’histoire du monde. Car il est très difficile de dominer le mental et les sens quand on n’est pas pleinement conscient de Kṛṣṇa. De fait, à moins de tourner ses pensées vers Kṛṣṇa, il est impossible d’abandonner ses habitudes matérielles. Śrī Yāmunācārya, dévot et grand saint, nous en donne un exemple concret:

yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca

„Mióta elmémet az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának szolgálatába állítottam, s egy örökké megújuló transzcendentális íz élvezetében van részem, ha a nemi élvezet jut az eszembe, csak elfordítom az arcom, s köpök egyet.”

« Depuis que j’ai l’esprit occupé au service des pieds pareils-au-lotus de Kṛṣṇa, j’éprouve une joie transcendantale toujours nouvelle, et chaque fois que la pensée d’un rapport charnel avec une femme me vient à l’esprit, tout mon être s’en détourne et je crache de dégoût. »

A Kṛṣṇa-tudat olyan transzcendentálisan csodálatos dolog, hogy hatására az anyagi élvezet minden külön törekvés nélkül íztelenné válik, ahogyan az éhes embernek is elűzi az éhségét, ha elegendő mennyiségű tápláló ételt kap. Ambarīṣa Mahārāja szintén képes volt arra, hogy legyőzze a nagy yogīt, Durvāsā Munit, mert elméjét teljesen a Kṛṣṇa-tudat töltötte be (sa vai manaḥ krṣṇa-padāravindayor vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane).

Mahārāja Ambarīṣa aussi, grâce à son absorption dans la conscience de Kṛṣṇa, put vaincre les assauts du grand yogī Durvāsā Muni (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane). La conscience de Kṛṣṇa est si sublime qu’automatiquement les plaisirs matériels perdent leur attrait et on ressent la plénitude qu’éprouve l’affamé une fois repu.