52. VERS
TEXT 52
Szöveg
Text
buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ
śrotavyasya śrutasya ca
buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ
śrotavyasya śrutasya ca
Szó szerinti jelentés
Synonyms
yadā – amikor; te – a te; moha – illúziódnak; kalilam – sűrű erdejét; buddhiḥ – az intelligenciával végzett transzcendentális szolgálat; vyatitariṣyati – elhagyja; tadā – akkor; gantā asi – menni fogsz; nirvedam – közömbösségbe; śrotavyasya – az iránt, amit hallani fogsz; śrutasya – amit már hallottál; ca – és.
yadā — wenn; te — deine; moha — der Illusion; kalilam — dichter Wald; buddhiḥ — transzendentaler Dienst mit Intelligenz; vyatitariṣyati — überwindet; tadā — zu dieser Zeit; gantā asi — du wirst gehen; nirvedam — Gleichgültigkeit; śrotavyasya — gegenüber allem, was noch zu hören ist; śrutasya — alles, was bereits gehört worden ist; ca — auch.
Fordítás
Translation
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
Wenn deine Intelligenz aus dem dichten Wald der Täuschung herausgetreten ist, wirst du gegenüber allem, was gehört worden ist, und allem, was noch zu hören ist, gleichgültig werden.
Magyarázat
Purport
Az Úr számtalan nagy bhaktájának élete példa arra, hogyan lehet közömbössé válni a Védák rítusai iránt pusztán az Úr odaadó szolgálatával. Amikor valaki valóban megérti, hogy kicsoda Kṛṣṇa és neki milyen kapcsolata van Vele, akkor a gyümölcsöző cselekedetek szertartásai egyszerre közömbössé válnak számára, még akkor is, ha ő maga tanult brāhmaṇa. Śrī Mādhavendra Purī, a tanítványi lánc nagy bhaktája és ācāryája mondja:
ERLÄUTERUNG: Es gibt viele gute Beispiele aus dem Leben großer Geweihter des Herrn, die gegenüber den Ritualen der Veden gleichgültig wurden, einfach weil sie sich im hingebungsvollen Dienst des Herrn beschäftigten. Wenn jemand Kṛṣṇa und seine Beziehung zu Kṛṣṇa wirklich versteht, werden ihm, selbst wenn er ein erfahrener brāhmaṇa ist, die Rituale fruchtbringender Tätigkeiten automatisch völlig gleichgültig. Śrī Mādhavendra Purī, ein großer Gottgeweihter und ācārya in der Nachfolge der Gottgeweihten, sagt:
bho devāḥ pitaraś ca tarpaṇa-vidhau nāhaṁ kṣamaḥ kṣamyatām
yatra kvāpi niṣadya yādava-kulottaṁsasya kaṁsa-dviṣaḥ
smāraṁ smāram aghaṁ harāmi tad alaṁ manye kim anyena me
bho devāḥ pitaraś ca tarpaṇa-vidhau nāhaṁ kṣamaḥ kṣamyatām
yatra kvāpi niṣadya yādava-kulottaṁsasya kaṁsa-dviṣaḥ
smāraṁ smāram aghaṁ harāmi tad alaṁ manye kim anyena me
„Ó, naponta háromszor ajánlott imák, minden dicsőséget nektek! Ó, fürdés, hódolatomat ajánlom neked! Ó, félistenek! Ó, ősatyák! Kérlek, bocsássatok meg nekem, hogy képtelen vagyok tiszteletemet ajánlani nektek! Bárhol vagyok, mindenhol a Yadu-dinasztia dicső leszármazottjára [Kṛṣṇára], Kaṁsa ellenségére gondolok, s ez kiszabadít a bűnök börtönéből. Úgy gondolom, nekem ez elegendő.”
„O meine Gebete, die ich dreimal täglich spreche, alle Ehre sei euch! O mein Bad, ich bringe dir meine Ehrerbietungen dar. O Halbgötter! O Vorväter! Bitte entschuldigt meine Unfähigkeit, euch meine Achtung zu erweisen. Wo immer ich nun sitze, erinnere ich mich an den großen Nachkommen der Yadu-Dynastie [Kṛṣṇa], den Feind Kaṁsas, und so kann ich mich von allen sündhaften Bindungen befreien. Ich denke, daß dies für mich ausreicht.“
A kezdők számára fontosak a védikus szertartások és rítusok: a különféle imák, melyeket naponta háromszor elmondanak, a kora reggeli fürdés, a tiszteletnyilvánítás az ősatyáknak stb. Az az ember azonban, aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, s aki az Úr transzcendentális szerető szolgálatában él, már elérte a tökéletességet, s e szabályozó elvek közömbösek számára. Ha valaki a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szolgálata révén képes eljutni e tudás síkjára, többé már nem szükséges végrehajtania a kinyilatkoztatott írások ajánlotta különféle vezekléseket és áldozatokat. Ezzel szemben aki nem értette meg, hogy a Védák célja Kṛṣṇa elérése, és csupán a rítusoknak és a többi formaságnak él, az hiábavalóan vesztegeti az idejét. Azok, akik Kṛṣṇa-tudatúak, felülemelkednek a śabda-brahma, vagyis a Védák és az upaniṣadok birodalmán.
Die vedischen Zeremonien und Rituale sind für Neulinge unbedingt erforderlich: dreimal täglich alle möglichen Gebete sprechen, frühmorgens ein Bad nehmen, den Vorvätern Achtung erweisen, usw. Wenn man aber völlig im Kṛṣṇa-Bewußtsein verankert ist und sich im transzendentalen liebenden Dienst des Herrn beschäftigt, werden einem all diese regulierenden Prinzipien gleichgültig, da man die Vollkommenheit bereits erreicht hat. Wenn man durch Dienst für den Höchsten Herrn, Śrī Kṛṣṇa, die Ebene des spirituellen Wissens erreicht, braucht man nicht mehr verschiedene Arten von Bußen und Opfern auszuführen, wie sie in den offenbarten Schriften empfohlen werden. Und wenn man andererseits nicht verstanden hat, daß der Zweck der Veden darin besteht, Kṛṣṇa zu erreichen, und einfach nur Rituale, Zeremonien usw. vollzieht, verschwendet man mit solchen Beschäftigungen nutzlos seine Zeit. Wer Kṛṣṇa-bewußt ist, überschreitet die Grenze des śabdabrahma, das heißt des Bereichs der Veden und Upaniṣaden.