33. VERS

TEXT 33

Szöveg

Tekstas

atha cet tvam imaṁ dharmyaṁ
saṅgrāmaṁ na kariṣyasi
tataḥ sva-dharmaṁ kīrtiṁ ca
hitvā pāpam avāpsyasi

Szó szerinti jelentés

Synonyms

atha – ezért; cet – ha; tvam – te; imam – ezt; dharmyam – mint vallásos kötelességet; saṅgrāmam – a harcot; na – nem; kariṣyasi – végrehajtod; tataḥ – akkor; sva-dharmam – vallásos kötelességedet; kīrtim – hírnevedet; ca – is; hitvā – elveszítve; pāpam – bűnös visszahatást; avāpsyasi – fogsz nyerni.

atha — todėl; cet — jeigu; tvam — tu; imam — šią; dharmyam — kaip religinę pareigą; saṅgrāmam — kovą; na — ne; kariṣyasi — atliksi; tataḥ — tuomet; sva-dharmam — savo religinės pareigos; kīrtim — garbės; ca — taip pat; hitvā — netekęs; pāpam — atoveikį už nuodėmes; avāpsyasi — gausi.

Fordítás

Translation

Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával bizonyosan bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.

O jeigu tu nevykdysi savo religinės pareigos – nesikausi, tuomet dėl pareigos nepaisymo tikrai užsitrauksi nuodėmę ir sutepsi kario garbę.

Magyarázat

Purport

Arjuna híres harcos volt, s hírnevére azzal tett szert, hogy számtalan hatalmas félistennel megküzdött, még az Úr Śivával is. Az Úr Śivának, aki vadásznak öltözve jelent meg előtte, nagy örömet szerzett Arjuna harca és győzelme, s jutalmul megajándékozta a pāśupata-astra nevű fegyverrel. Mindenki tudta, hogy Arjuna kiváló harcos. Még mestere, Droṇācārya is megáldotta, s egy különleges fegyvert ajándékozott neki, amivel még őt is megölhette. Számos fölötte álló, elismert szaktekintély – beleértve fogadott apját, Indrát, a mennyei bolygók királyát – részesítette katonai kitüntetésben. Ha azonban feladta volna a csatát, akkor nemcsak előírt kṣatriya kötelességének nem tett volna eleget, hanem hírét és dicsőségét is elveszítette volna, s ezzel csupán azt az utat nyitotta volna meg maga előtt, ami egyenesen a pokolba vezet. Más szóval nem a harc, hanem a meghátrálás juttatta volna a pokolba.

KOMENTARAS: Arjuna buvo garsus karys, o šlovę jis pelnė nugalėjęs daugelį didžiųjų pusdievių, net ir patį Viešpatį Śivą. Susikovęs su Viešpačiu Śiva, kuris persirengė medžiotoju, ir jį įveikęs, Arjuna suteikė malonumą Viešpačiui. Todėl gavo dovanų ginklą, kuris vadinasi pāśupata-astra. Visi žinojo, jog Arjuna – didis karys. Pats Droṇācārya palaimino jį ir apdovanojo ypatingu ginklu, kuriuo karys galėjo nukauti net ir savo mokytoją. Taigi daugelis didvyrių ir jo įtėvis dangaus karalius Indra įvertino jo sugebėjimą kautis. Tačiau jeigu Arjuna pasitrauktų iš kautynių lauko, jis ne tik neįvykdytų jam skirtos pareigos, bet prarastų šlovę bei gerą vardą ir tiesiu keliu keliautų į pragarą. Kitaip sakant, jis eitų į pragarą ne dėl to, kad dalyvavo kautynėse, bet todėl, kad jų vengė.