Skip to main content

13. VERS

VERŠ 13

Szöveg

Verš

dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati
dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati

Szó szerinti jelentés

Synonyma

dehinaḥ – a megtestesültnek; asmin – ebben; yathā – mint; dehe – a testben; kaumāram – gyermekkor; yauvanam – fiatalság; jarā – öregség; tathā – hasonlóan; deha-antara – a test cseréjének; prāptiḥ – elérése; dhīraḥ – a józan; tatra – azután; na – nem; muhyati – megtéved.

dehinaḥ — vtelená; asmin — v tomto; yathā — ako; dehe — v tele; kaumāram — detstvo; yauvanam — mladosť; jarā — staroba; tathā — podobne; deha-antara — vymeniť telo; prāptiḥ — dosiahnuť; dhīraḥ — pokojný; tatra — následkom toho; na — nikdy; muhyati — zmätený.

Fordítás

Překlad

Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.

Tak, ako vtelená duša prechádza v tomto tele z detstva do mladosti a do staroby, prechádza tiež duša v okamihu smrti do iného tela. Múdry človek sa touto zmenou nedá zmiasť.

Magyarázat

Význam

Minden élőlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban változtatja testét, s néha mint gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg nyilvánul meg. Ám minden esetben ugyanarról a szellemi lélekről van szó, amely semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez az egyéni lélek végül a halál beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. Biztos, hogy a következő születésben új testet kap – vagy anyagit, vagy lelkit –, ezért Arjunának semmi oka nem volt amiatt keseregni, hogy Bhīṣma és Droṇa, akikért annyira aggódott, meg fognak halni. Inkább örülnie kellett volna, hogy öreg testüket újakra cserélik, s ezzel energiájuk is megfiatalodik. Ez a testcsere az élvezet és a szenvedés legváltozatosabb formáit teszi lehetővé az ember számára, életében elkövetett tetteinek megfelelően. Bhīṣma és Droṇa mindketten nemes szívű lelkek voltak, s így kétségtelenül lelki testet kaptak volna következő életükben, vagy legalábbis mennyeit, hogy egy magasabb rendű anyagi létet élvezhessenek. Bánkódásra tehát egyik esetben sem volt ok.

Keďže každá živá bytosť je individuálna duša, mení svoje telo každým okamihom. Telo má niekedy podobu dieťaťa alebo mládenca, dospelého či starca. Napriek všetkým týmto telesným zmenám však duša ostáva nezmenená. Individuálna duša napokon telesnú schránku opustí a prejde do iného tela. Keďže v ďalšom živote dostane celkom iste nové telo, hmotné, alebo duchovné, nemal Arjuna žiadny dôvod bedákať nad Bhīṣmovým a Droṇovým osudom, ktorý mu tak ležal na srdci. Skôr ho mohlo potešiť, že obaja vymenia staré telá za nové a obnovia si svoju energiu. Pôžitky a rôzne utrpenia sa striedajú spolu s našimi telami, lebo sú to výsledky — odmeny a tresty — našich niekdajších činov. Šľachetné duše, ako Bhīṣma a Droṇa, dostanú v ďalšom živote celkom iste duchovné telá alebo aspoň telá polobohov, aby mohli užívať hmotnú existenciu na vyššej úrovni. V žiadnom prípade nemal Arjuna dôvod k žiaľu.

Aki tökéletes tudással rendelkezik az egyéni lélekről, a Felsőlélekről, valamint az anyagi és a lelki természetről, azt dhīrának, nagyon józannak nevezik. Az ilyen embert sohasem téveszti meg a test cseréje.

Kto dokonale spoznal povahu individuálnej duše, Nadduše a hmotnej duchovnej prírody, sa volá dhīra alebo vyrovnaný. Taký človek sa nikdy nedá zmiasť premenami tela.

A lélek és a Legfelsőbb egységéről szóló māyāvādī elmélet elfogadhatatlan, mert a lelket nem lehet töredék részekre osztani. Ha a Legfelsőbbet különböző egyéni lelkekre lehetne darabolni, akkor felosztható és változó lenne, ami ellentmond annak az elvnek, miszerint a Legfelsőbb Lélek változatlan. Ahogyan azt a Gītā megerősíti, a Legfelsőbb töredék részei örökké (sanātana) léteznek, és kṣarának hívják őket, ami azt jelenti, hogy hajlamosak arra, hogy az anyagi természetbe kerüljenek. Ezek a töredék részek mindig töredékek, és azok maradnak még az egyéni lélek felszabadulása után is. Felszabadulásuk után azonban egy örök, tudással és boldogsággal teli életet fognak élni az Istenség Személyiségével. A Felsőlélekre – akit Paramātmānak hívnak, s aki bár minden egyéni testben jelen van, különbözik az élőlényektől – a tükröződés elvét lehet alkalmazni. Amikor az égbolt visszatükröződik a vízben, a napot, a holdat és a csillagokat is láthatjuk. A csillagokat az élőlényekhez lehet hasonlítani, a napot vagy a holdat pedig a Legfelsőbb Úrhoz. Arjuna képviseli az egyéni, töredék lelket, a Legfelsőbb Lélek pedig az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa. Nincsenek ugyanazon a szinten, ahogy azt meglátjuk majd a negyedik fejezet elején. Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem állna Arjuna fölött, akkor tanító-tanítvány viszonyuk értelmetlenné válna. Ha az illuzórikus energia (māyā) mindkettőjüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiábavaló lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles útmutatást. Így aztán Kṛṣṇát a Legfelsőbb Úrnak tekintik, aki magasabb rendű helyzetben van, mint Arjuna, az élőlény, a feledékeny lélek, aki a māyā vonzerejének hatása alá került.

Māyāvādska teória o jednotnosti individuálnych duší je neprijateľná, lebo individuálnu dušu nemožno rozdeliť na kúsky. Také rozdelenie by znamenalo, že aj Boh je deliteľný a premenlivý, čo je v rozpore s nemennosťou Najvyššej Duše. Ako potvrdzuje Bhagavad-gītā, živé bytosti sú večné (sanātana) fragmentárne časti Boha. Nazývajú sa kṣara, čo znamená, že majú tendenciu poklesnúť do hmotnej prírody. Tieto fragmentárne časti zostávajú fragmentárnymi i po dosiahnutí duchovného oslobodenia. Keď sa vyslobodia z hmotnej existencie, žijú tieto čisté, nepatrné čiastočky večný život plný blaženosti a poznania spolu s Božskou Osobnosťou.

Postavenie Nadduše, Paramātmy, ktorá sídli v tele každého tvora a ktorá sa od individuálnych bytostí odlišuje, môžeme znázorniť nasledovne. Keď sa obloha odráža vo vode, vidíme tam Slnko, Mesiac i ostatné hviezdy. Hviezdy sa dajú prirovnať k živým bytostiam a Slnko a Mesiac k Nadduši. Arjuna predstavuje fragmentárnu dušu a Najvyššia Duša je Božská Osobnosť, Śrī Kṛṣṇa. Skutočnosť, že nie sú na rovnakej úrovni, bude vysvetlená na začiatku štvrtej kapitoly. Keby bol Arjuna na rovnakej úrovni ako Kṛṣṇa, potom by ich vzťah učiteľa a žiaka nemal význam. Keby boli obaja pomýlení iluzórnou energiou, māyou, potom by nebolo potrebné, aby bol jeden učiteľom a druhý žiakom.Taká výuka by nemala zmysel, pretože ten, kto je spútaný iluzórnou energiou, nemôže byť spoľahlivým učiteľom. Kṛṣṇovo postavenie je však zrejmé; je Najvyšším Pánom nadradeným Arjunovi, ktorý je zábudlivou dušou spútanou hmotnou energiou.