78. VERS
VERŠ 78
Szöveg
Verš
yatra pārtho dhanur-dharaḥ
tatra śrīr vijayo bhūtir
dhruvā nītir matir mama
yatra pārtho dhanur-dharaḥ
tatra śrīr vijayo bhūtir
dhruvā nītir matir mama
Szó szerinti jelentés
Synonyma
yatra – ahol; yoga-īśvaraḥ – minden misztika mestere; kṛṣṇaḥ – az Úr Kṛṣṇa; yatra – ahol; pārthaḥ – Pṛthā fia; dhanuḥ-dharaḥ – az íj és a nyíl hordozója; tatra – ott; śrīḥ – gazdagság; vijayaḥ – győzelem; bhūtiḥ – kivételes hatalom; dhruvā – bizonyos; nītiḥ – erkölcs; matiḥ mama – véleményem szerint.
yatra — kde; yoga-īśvaraḥ — pán mystiky; kṛṣṇaḥ — Kṛṣṇa; yatra — kde; pārthaḥ — syn Pṛthy; dhanuḥ-dharaḥ — lukostrelec; tatra — tam; śrīḥ — bohatstvo; vijayaḥ — víťazstvo; bhūtiḥ — neobyčajná moc; dhruvā — iste; nītiḥ — mravnosť; matiḥ mama — môj názor.
Fordítás
Překlad
Bárhol is legyen Kṛṣṇa, minden misztika mestere, és Arjuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a gazdagság, a győzelem, a rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.
Kde je Kṛṣṇa, pán mystiky, a kde je vznešený lukostrelec Arjuna, tam je zaiste aj bohatstvo, víťazstvo, neobyčajná moc a mravnosť. To je môj názor.“
Magyarázat
Význam
A Bhagavad-gītā Dhṛtarāṣṭra kérdésével kezdődött. Az öreg király reménykedett fiai győzelmében, akiket nagy harcosok – Bhīṣma, Droṇa és Karṇa – támogattak. Bízott benne, hogy serege győzedelmeskedni fog. A csatamező eseményeinek leírása után azonban Sañjaya így szólt a királyhoz: „Győzelemre számítasz, ám az én véleményem az, hogy a jó szerencse ott van, ahol Kṛṣṇa és Arjuna.” Nyíltan kimondta, hogy Dhṛtarāṣṭra nem remélhet győzelmet seregétől: a diadal kétségtelenül Arjunáékra vár, mert Kṛṣṇa velük van. Kṛṣṇa Arjuna kocsihajtójának szerepét vállalta magára, s ez egyik fenséges jellemvonásának megnyilvánulása volt. Kṛṣṇa minden fenséges tulajdonsággal teljes, s a lemondás egyike ezeknek. Lemondására számtalan példát találunk, hiszen Ő a mestere a lemondásnak is.
Bhagavad-gītā začína Dhṛtarāṣṭrovými otázkami. Dhṛtarāṣṭra veril vo víťazstvo svojich synov, ktorí bojovali po boku takých mocných bojovníkov ako Bhīṣma, Droṇa a Karṇa. Veril, že šťastie bude stáť na ich strane. No po opísaní úvodnej scény na bojisku sa Sañjaya prihovoril kráľovi so slovami: „Veríš vo víťazstvo, no ja si myslím, že víťazstvo je všade tam, kde je Kṛṣṇa a Arjuna.“ Týmto spôsobom mu nepriamo naznačil, že by nemal očakávať víťazstvo svojich ľudí. To bolo jasne na strane Arjunovej, pretože s ním bol Kṛṣṇa. Śrī Kṛṣṇa vlastní všetky vznešené atribúty a jedným z nich je, že si dokáže najviac odriekať. Kṛṣṇa ho manifestoval tým, že prijal postavenie Arjunovho vozataja. Je mnoho príkladov, keď Kṛṣṇa predviedol Svoju schopnosť odriekať si, pretože je pánom odriekania.
A harc valójában Duryodhana és Yudhiṣṭhira között dúlt. Arjuna Yudhiṣṭhira, idősebb fivére érdekében küzdött, s mivel Kṛṣṇa és Arjuna Yudhiṣṭhira oldalán állt, Yudhiṣṭhira győzelméhez nem férhetett kétség. A csata célja az volt, hogy eldöntse, ki fog uralkodni a világon, és Sañjaya előre megjósolta, hogy a hatalom Yudhiṣṭhirára fog szállni. Ez a vers azt is megmondja, hogy a csata megnyerése után Yudhiṣṭhira birodalma egyre inkább virágzásnak indul majd, mert a király nemcsak igazságos és jámbor, de szigorúan erkölcsös ember is volt. Egész életében egyetlen hazug szó sem hagyta el az ajkát.
Boj sa v skutočnosti odohrával medzi Duryodhanom a Yudhiṣṭhirom. Arjuna bojoval na strane svojho staršieho brata Yudhiṣṭhiru, a pretože Yudhiṣṭhira bojoval po boku Arjunu a Kṛṣṇu, víťazstvo mal zaručené. V boji sa malo rozhodnúť, kto bude vládnuť svetu, a Sañjaya predpovedal, že vládu získa Yudhiṣṭhira. Predpovedal tiež, že Yudhiṣṭhirovo kráľovstvo bude po víťazstve v tomto boji prekvitať stále viac a viac, pretože Yudhiṣṭhira nebol iba zbožný a spravodlivý, ale aj človek prísnych mravov. Po celý život nevyriekol jedinú lož.
Sok olyan kevéssé intelligens ember van, aki azt hiszi, hogy a Bhagavad-gītā két közönséges barát beszélgetése a csatatéren. Egy ilyen könyv azonban nem lehetne szent írás. Vannak, akik amiatt háborognak, hogy Kṛṣṇa szerintük nem éppen erkölcsös módon harcra biztatta Arjunát. Az igazság azonban az, hogy a Bhagavad-gītā tanítása az erkölcs legmagasabb szintjét képviseli. Az erre vonatkozó legfontosabb utasítást a kilencedik fejezet harmincnegyedik verse fogalmazza meg: man-manā bhava mad-bhaktaḥ. Kṛṣṇa bhaktájává kell válnunk. Minden vallás lényege, hogy hódoljunk meg Kṛṣṇa előtt (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). A Bhagavad-gītā tanítása a vallás és erkölcs legmagasztosabb útját alapozza meg. Más lelki ösvényeknek is lehet tisztító hatásuk, s végül elvezethetnek ehhez az úthoz, ám a Gītā végső utasítása minden vallás és erkölcs lényegét fogalmazza meg: meg kell hódolnunk Kṛṣṇa előtt. Ezt az üzenetet adja át a tizennyolcadik fejezet.
Mnoho neinteligentných osôb považuje Bhagavad-gītu za bežný rozhovor dvoch priateľov, ktorí na bojisku diskutujú o najrôznejších veciach. Taká kniha by však nemohla byť svätým písmom. Iní zas namietajú, že Kṛṣṇa nabádal Arjunu k boju, čo považujú za nemorálne. Skutočný význam je však nad slnko jasný: Bhagavad-gītā je najvyššou náukou o mravnosti. V tridsiatom štvrtom verši deviatej kapitoly je vyslovený najvyšší mravný princíp: man-manā bhava mad-bhaktaḥ. Človek sa musí stať čistým Kṛṣṇovým oddaným. Podstatou všetkých náboženských učení je odovzdať sa Kṛṣṇovi (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). Pokyny Bhagavad-gīty konštituujú najvyšší princíp náboženstva a morality. Všetky ostatné metódy môžu byť očistné alebo viesť k rovnakému princípu, no posledný pokyn Bhagavad-gīty je posledným slovom o morálke a náboženstve: „Odovzdaj sa Kṛṣṇovi.“ To je konečný záver osemnástej kapitoly.
A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy a filozófiai spekuláció és a meditáció az önmegvalósítás egyik módszere, de a legmagasabb rendű tökéletesség az, ha meghódolunk Kṛṣṇa előtt. Ez a Bhagavad-gītā tanításának lényege. Igaz, hogy a társadalom rendjeire vonatkozó különböző vallásos folyamatok szabályozó elveinek követése lehet a tudás megszerzésének bensőséges útja. Ám annak ellenére, hogy a vallás szertartásai bensőségesek, a meditáció és a tudás művelése még bensőségesebb, a legbizalmasabb tanítás pedig az, hogy hódoljunk meg Kṛṣṇának, teljes Kṛṣṇa-tudatban és odaadó szolgálatban. Ez a tizennyolcadik fejezet mondanivalója.
Z Bhagavad-gīty môžeme vyrozumieť, že meditácia a filozofické hĺbanie sú cestami vedúcimi k sebarealizácii, no najvyššia dokonalosť života spočíva v odovzdaní sa Kṛṣṇovi. To je jadro učenia Bhagavad-gīty. Usmerňujúce zásady pre príslušné obdobia života a náboženské činnosti sú nepochybne dôvernou cestou k poznaniu, no aj keď sú náboženské rituály dôverné, meditácia a rozvíjanie poznania sú dôvernejšie. Najdôležitejší pokyn je ten, ktorý nás nabáda odovzdať sa Kṛṣṇovi a oddane Mu slúžiť s plným vedomím Kṛṣṇu. To je esencia osemnástej kapitoly.
A Bhagavad-gītā azt is feltárja, hogy a valódi igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. A gyakorlók három aspektusában ébredhetnek a tudatára a Legfelsőbb Igazságnak: mint személytelen Brahman, mint helyhez kötött Paramātmā és végül mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Az Abszolút Igazságról szóló tökéletes tudás tehát Kṛṣṇa tökéletes ismeretét jelenti. Ha valaki megértette, kicsoda Kṛṣṇa, akkor ezzel minden más tudásnak is birtokába jut. Kṛṣṇa transzcendentális, mert mindig örök belső energiájában van. Az élőlények az Ő energiájából nyilvánulnak meg, és két csoportra oszthatók: az örökké feltételekhez kötött és az örökre felszabadult lelkekre. Ezeknek az élőlényeknek a száma végtelen, s valamennyien Kṛṣṇa alapvető részei. Az anyagi energia huszonnégy elemre osztható fel. A teremtés az örök idő hatása alatt áll, s a külső energia révén jön létre, illetve semmisül meg. A kozmikus világ megnyilvánulása hol láthatóvá, hol láthatatlanná válik.
Ďalším dôležitým bodom Bhagavad-gīty je, že Najvyššia Absolútna Pravda je Najvyššia Božská Osobnosť, Śrī Kṛṣṇa. Absolútnu Pravdu možno realizovať v troch aspektoch: ako neosobný Brahman, lokalizovanú Paramātmu a Najvyššiu Božskú Osobnosť, Kṛṣṇu. Dokonalé poznanie Absolútnej Pravdy znamená dokonalé poznanie Śrī Kṛṣṇu, ktoré zahŕňa všetky ostatné aspekty poznania. Kṛṣṇa je transcendentálny, pretože sa vždy nachádza vo Svojej vnútornej energii. Živé bytosti sa prejavujú prostredníctvom Jeho energií a delia sa na dve skupiny: večne podmienené a večne oslobodené. Je ich nespočetné množstvo a označujú sa ako základné čiastočky Kṛṣṇu. Hmotná energia sa prejavuje v dvadsiatich štyroch elementoch. Stvorenie je ovplyvňované večným časom a je prejavené a zničené pôsobením vonkajšej energie. Hmotný svet prechádza sústavne obdobiami, v ktorých je raz prejavený a raz neprejavený.
A Bhagavad-gītā öt fő témáról tanít: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az örök időről és a különféle tettekről. Mindegyik Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének van alárendelve. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megismerésének kategóriája magában foglalja az Abszolút Igazság valamennyi felfogását – a személytelen Brahmant, a helyhez kötött Paramātmāt és minden más transzcendentális aspektust. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az élőlény, az anyagi természet és az idő látszólag különböznek egymástól, de valójában semmi sem különbözik a Legfelsőbbtől. Ő azonban mégis mindig különbözik mindentől. Ez az a filozófia, melyet az Úr Caitanya ismertetett: „a felfoghatatlan azonosság és különbözőség tana”. Ez a filozófiai rendszer képviseli az Abszolút Igazságról szóló tökéletes tudást.
V Bhagavad-gīte sa hovorí o piatich základných subjektoch: o Najvyššej Božskej Osobnosti, hmotnej prírode, živých bytostiach, večnom čase a rôznych druhoch činností. Všetko závisí od Najvyššej Božskej Osobnosti, Kṛṣṇu. Ak človek pochopil Kṛṣṇu, potom jeho poznanie zahŕňa aj poznanie o neosobnom Brahmane, lokalizovanej Paramātme a všetkých ostatných transcendentálnych aspektoch Absolútnej Pravdy. Na prvý pohľad sa môže zdať, že Najvyššia Božská Osobnosť, živé bytosti, hmotná príroda a čas sa od seba líšia, no v skutočnosti sa od Najvyššieho nič nelíši. A predsa sa Najvyšší Pán odlišuje od všetkého ostatného. To je filozofia Śrī Caitanyu Mahāprabhua o nepochopiteľnej súčasnej jednote a odlišnosti. Tento filozofický systém zakladá dokonalé poznanie Absolútnej Pravdy.
Az élőlény eredeti helyzete szerint tiszta lélek, a Legfelsőbb Lélek atomnyi részecskéje. Az Urat a naphoz hasonlíthatjuk, az élőlényeket pedig a napfényhez. Mivel az élőlények Kṛṣṇa határenergiáját alkotják, az anyagi és a lelki energiával való kapcsolatra egyaránt hajlamosak. Más szóval tehát az Úr két energiája között helyezkednek el, de mivel az Úr felsőbbrendű energiájához tartoznak, parányi mértékben függetlenséggel is rendelkeznek. Ha ezt a megfelelő módon használják, akkor Kṛṣṇa közvetlen irányítása alá kerülnek, s így visszatérhetnek természetes állapotukba, a gyönyörenergiába.
Živá bytosť je vo svojom pôvodnom postavení čistá duša, nepatrná čiastočka Najvyššej Duše. Kṛṣṇu možno prirovnať k Slnku a živé bytosti k slnečným lúčom. Keďže živé bytosti patria do okrajovej energie Pána, môžu sa spojiť buď s hmotnou alebo s duchovnou energiou. Inými slovami, živá bytosť je umiestnená medzi dvoma Pánovými energiami, a keďže náleží do Pánovej vyššej energie, má čiastočnú nezávislosť. Ak využije svoju nezávislosť správne, dostane sa pod priame vedenie Kṛṣṇu, a tak dosiahne svojho prirodzeného postavenia v energii prinášajúcej radosť.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Végkövetkeztetés – a tökéletes lemondás”.
Takto končia Bhaktivedantove výklady k osemnástej kapitole Śrīmad Bhagavad-gīty, nazvanej „Dokonalosť odriekania.“