77. VERS
TEXT 77
Szöveg
Texte
rūpam aty-adbhutaṁ hareḥ
vismayo me mahān rājan
hṛṣyāmi ca punaḥ punaḥ
rūpam aty-adbhutaṁ hareḥ
vismayo me mahān rājan
hṛṣyāmi ca punaḥ punaḥ
Szó szerinti jelentés
Synonyms
tat – arra; ca – is; saṁsmṛtya – emlékezve; saṁsmṛtya – emlékezve; rūpam – a formára; ati – a nagyon; adbhutam – csodálatosra; hareḥ – az Úr Kṛṣṇának; vismayaḥ – a csodálat; me – enyém; mahān – nagy; rājan – ó, király; hṛṣyāmi – élvezem; ca – is; punaḥ punaḥ – újra meg újra.
tat: cela; ca: aussi; saṁsmṛtya: me rappelant; saṁsmṛtya: me rappelant; rūpam: la forme; ati: grandement; adbhutam: merveilleuse; hareḥ: de Kṛṣṇa; vismayaḥ: émerveillement; me: mon; mahān: grand; rājan: ô roi; hṛṣyāmi: je me réjouis; ca: aussi; punaḥ punaḥ: de façon répétée.
Fordítás
Translation
Ó, király! Az Úr Kṛṣṇa csodálatos formájára emlékezve egyre nagyobb csodálat tölt el, s újra meg újra eláraszt a boldogság.
Et lorsque, ô roi, la forme prodigieuse de Kṛṣṇa surgit dans ma mémoire, mon émerveillement et ma joie ne font que croître.
Magyarázat
Purport
E versből kiderül, hogy Sañjaya Vyāsa kegyéből szintén láthatta Kṛṣṇa kozmikus formáját, amit Kṛṣṇa Arjunának megmutatott. Tudjuk azonban, hogy Kṛṣṇa azelőtt sohasem nyilvánította ki ezt az alakját: egyedül Arjuna és vele egy időben még néhány nagy bhakta láthatta. Közöttük volt Vyāsa is, az Úr nagy bhaktája, akit Kṛṣṇa nagy hatalmú inkarnációjának tartanak. Ő mutatta meg a kozmikus formát tanítványának, Sañjayának, aki most visszaemlékezik Kṛṣṇának erre a csodálatos formájára, amely Arjuna előtt feltárult, s ezért újra meg újra öröm tölti el.
Il semble bien que Sañjaya ait pu lui aussi, par la grâce de Vyāsa, voir la forme universelle du Seigneur révélée à Arjuna. Certes, il est dit que jamais auparavant Kṛṣṇa n’avait manifesté une telle forme, et que celle-ci ne fut dévoilée qu’à Arjuna, mais quelques grands dévots, dont Vyāsa, purent en cet instant la voir eux aussi. Vyāsa est l’un des grands dévots du Seigneur, et il est considéré comme un puissant avatāra de Kṛṣṇa. Il put donc révéler sa vision à son disciple Sañjaya, lequel, se souvenant encore et encore de la forme merveilleuse dévoilée par Kṛṣṇa à Arjuna, en ressent une joie immense, toujours accrue.