Skip to main content

54. VERS

VERŠ 54

Szöveg

Verš

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām

Szó szerinti jelentés

Synonyma

brahma-bhūtaḥ – az Abszolúttal egységben lévő; prasanna-ātmā – teljesen örömteli; na – sohasem; śocati – bánkódik; na – sohasem; kāṅkṣati – vágyakozik; samaḥ – egyenlő; sarveṣu – minden; bhūteṣu – élőlényhez; mat-bhaktim – az Én odaadó szolgálatomat; labhate – elnyeri; parām – transzcendentálisat.

brahma-bhūtaḥ — zjednotený s Absolútnym; prasanna-ātmā — dokonale šťastný; na — nikdy; śocati — narieka; na — nikdy; kāṅkṣati — túži; samaḥ — rovnaký; sarveṣu — všetky; bhūteṣu — živé bytosti; mat-bhaktim — oddaná služba Mne; labhate — dosiahne; parām — transcendentálny.

Fordítás

Překlad

Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre tudatára ébred a Legfelsőbb Brahmannak, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyformán viszonyul minden élőlényhez. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.

Kto zaujal toto transcendentálne postavenie, realizuje Najvyšší Brahman a je naplnený radosťou. Nikdy sa netrápi, ani po ničom netúži a k všetkým bytostiam je rovnaký. Za tohoto stavu dosiahne čistej oddanej služby Mne.

Magyarázat

Význam

Az imperszonalista számára a brahma-bhūta szint elérésénél, vagyis az Abszolúttal való eggyé válásnál nincs magasabb rendű cél. A személyes filozófia követőjének, azaz a tiszta bhaktának azonban még tovább kell lépnie, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessen. Ez azt jelenti, hogy aki a Legfelsőbb Úr tiszta odaadó szolgálatába merül, az már a felszabadulás síkján van, melyet brahma-bhūtának, az Abszolúttal való egység síkjának hívnak. A Legfelsőbbet, az Abszolútat az ember nem tudja szolgálni, ha nem vált eggyé Vele. Az abszolút szinten nincs különbség a szolgált és a szolga között, ugyanakkor azonban egy magasabb lelki értelemben véve mégis van különbség.

Pre impersonalistov je konečným cieľom štádium brahma-bhūta alebo dosiahnutie jednoty s Absolútnym. Aby sa však niekto stal personalistom, čistým oddaným, musí pokročiť ďalej a zapojiť sa do čistej oddanej služby. To znamená, že ten, kto slúži Najvyššiemu Pánovi s čistou oddanosťou, sa už oslobodil a dosiahol jednoty s Absolútnym, zvanej brahma-bhūta. Nik nemôže slúžiť Najvyššiemu, ak sa s Ním nezjednotil. Na absolútnej úrovni nejestvuje rozdiel medzi tým, kto slúži, a tým, kto je obsluhovaný, no z hľadiska vyššieho duchovného poňatia tu rozdiel je.

Az anyagi létfelfogás, amikor az ember az érzékkielégítés érdekében cselekszik, tengernyi szenvedéssel jár. Az abszolút világban azonban, ahol a lélek tiszta odaadó szolgálatot végez, nem létezik szenvedés. A Kṛṣṇa-tudatú bhakta semmi miatt nem bánkódik, és nem vágyik semmire. Mivel Isten teljes magában, a szolgálatában élő, Kṛṣṇa-tudatú élőlény szintén teljessé válik. Olyan lesz, mint egy folyó, ami megtisztult minden szennytől. A tiszta bhakta egyedül Kṛṣṇára gondol, ezért természetesen mindig boldog. Az Úr odaadó szolgálatában teljessé válva nem bánkódik semmiféle anyagi veszteség miatt, és nyerni sem akar. Nem vágyik anyagi élvezetre, mert tudja, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr töredék szerves része, s ezért valamennyien az Ő örök szolgái. Az anyagi világban nem tekint senkit sem alacsonyabb vagy magasabb rendűnek. Az efféle különbségek átmenetiek, s a bhaktát e mulandó megnyilvánulások nem érdeklik. Számára a kődarab és az aranyrög ugyanolyan értékű. Ez tehát a brahma-bhūta szint, amelyre a tiszta bhakta nagyon könnyen eljuthat. Ezen a síkon a Legfelsőbb Brahmannal való eggyé válás és az egyéni lét megszűnése pokoli gondolatnak tűnik számára, a felsőbb bolygók, a mennyek elérését sem tekinti többnek ábrándozásnál, érzékei pedig olyan kígyók csupán, melyeknek méregfoga már ki van törve. Nem kell tartania érzékeitől, mert minden erőfeszítés nélkül uralkodni képes fölöttük, s így ártalmatlanok, mint a kitört fogú kígyók. Az anyag fertőzésében élő ember számára ez a világ nyomorúságos, míg egy bhakta szemében épp olyan jó, mint Vaikuṇṭha, azaz a lelki világ. Számára az anyagi univerzum legnagyobb személyisége sem jelentősebb a hangyánál. Erre a szintre az Úr Caitanya kegyéből lehet eljutni, aki a tiszta odaadó szolgálatról prédikált ebben a korszakban.

Utrpenie jestvuje v hmotnom poňatí života, keď človek pracuje pre zmyslový pôžitok, no ak je zapojený do čistej oddanej služby v absolútnom svete, nijaké utrpenie nezažíva. Oddaný, vedomý si Kṛṣṇu, sa nemá prečo trápiť a ani nemá nič, po čom by túžil. Keďže Boh je dokonalý, osoba, ktorá Mu oddane a láskyplne slúži, sa stane takisto dokonalou. Bude ako rieka, ktorá sa zbavila všetkej mútnej vody. Keďže oddaný nemyslí na nič iné ako na Kṛṣṇu, je vždy prirodzene veselý. Nad hmotnou stratou alebo ziskom nenarieka, ani nejasá, pretože je úplne spokojný so svojou službou Pánovi. Vie, že každý tvor je malou čiastočkou Najvyššieho Pána, a teda Jeho služobníkom, a preto netúži po hmotnom pôžitku. V hmotnom svete nevidí nikoho vyššie alebo nižšie, pretože také rozlíšenie je iba dočasné a oddaný nemá nič spoločné s dočasnými javmi. Kameň a zlato majú pre neho rovnakú hodnotu. To je štádium brahma-bhūta a oddaný ho môže ľahko dosiahnuť. Pomyslenie na splynutie s Najvyšším Brahmanom mu pripadá diabolské, pretože znamená zánik individuality. Podobne predstava života v nebeskom kráľovstve je pre neho obyčajnou fantazmagóriou. Zmysly sú preňho ako polámané zuby hada — tak, ako sa človek nemusí báť hada s polámanými zubami, tak sa nemusí báť ani ovládnutých zmyslov. Pre človeka nakazeného hmotou je život v hmotnom svete utrpením, no pre oddaného je celý svet Vaikuṇṭha, duchovné nebo. Najvyššia osobnosť tohoto hmotného vesmíru nemá pre oddaného väčší význam než obyčajný mravec. Na túto úroveň môže človek dospieť milosťou Śrī Caitanyu, ktorý v tomto veku kázal čistú oddanú službu.