51 – 53. VERS

TEXTS 51-53

Szöveg

Tekst

buddhyā viśuddhayā yukto
dhṛtyātmānaṁ niyamya ca
śabdādīn viṣayāṁs tyaktvā
rāga-dveṣau vyudasya ca

vivikta-sevī laghv-āśī
yata-vāk-kāya-mānasaḥ
dhyāna-yoga-paro nityaṁ
vairāgyaṁ samupāśritaḥ

ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
kāmaṁ krodhaṁ parigraham
vimucya nirmamaḥ śānto
brahma-bhūyāya kalpate

Szó szerinti jelentés

Synonyms

buddhyā – értelemmel; viśuddhayā – teljesen megtisztulttal; yuktaḥ – végezve; dhṛtyā – eltökéltséggel; ātmānam – az önvalót; niyamya – szabályozva; ca – is; śabda-ādīn – mint a hang; viṣayān – az érzékek tárgyait; tyaktvā – elhagyva; rāga – vonzódást; dveṣau – és gyűlöletet; vyudasya – félretéve; ca – is; vivikta-sevī – a magányos helyen élő; laghu-āśī – keveset evő; yata – szabályozott; vāk – beszédű; kāya – testű; mānasaḥ – és elméjű; dhyāna-yoga-paraḥ – a transzba merült; nityam – napi huszonnégy órán át; vairāgyam – lemondásnál; samupāśritaḥ – menedéket kereső; ahaṅkāram – hamis egót; balam – hamis erőt; darpam – álbüszkeséget; kāmam – kéjvágyat; krodham – dühöt; parigraham – és az anyagi dolgok elfogadását; vimucya – elengedve; nirmamaḥ – a birtoklásérzet nélküli; śāntaḥ – a békés; brahma-bhūyāya – az önmegvalósításra; kalpate – alkalmas.

buddhyā — arukuse abil; viśuddhayā — täielikult puhastunud; yuktaḥ — hõivatud; dhṛtyā — sihikindlusega; ātmānam — „mina"; niyamya — reguleerides; ca — samuti; śabda-ādīn — nagu heli; viṣayān — meelte ihaldusobjektid; tyaktvā — loobudes; rāga — kiindumus; dveṣau — ning vastumeelsus; vyudasya — asetades kõrvale; ca — samuti; vivikta-sevī — elades eraldatud paigas; laghu-āśī — süües vähe; yata — olles saavutanud kontrolli; vāk — kõne; kāya — keha; mānasaḥ — ja mõistus; dhyāna-yoga-paraḥ — transsi süvenenud; nityam — kakskümmend neli tundi ööpäevas; vairāgyam — kiindumustest vabanemine; samupāśritaḥ — olles leidnud varjupaiga; ahaṅkāram — vale ego; balam — kunstlik jõud; darpam — võlts uhkus; kāmam — iha; krodham — viha; parigraham — ning materiaalse asjade vastuvõtmine; vimucya — olles vabastatud; nirmamaḥ — omanditundeta; śāntaḥ — rahulik; brahma-bhūyāya — eneseteadvustamise jaoks; kalpate — omab vajalikke omadusi.

Fordítás

Translation

Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyűlölettől, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtől, és nem vágyik testi erőre, megszabadult a kéjvágytól, a dühtől, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettől, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.

Eneseteadvustamiseni jõuab kahtlemata see inimene, kes arukuse abil puhastununa kontrollib sihikindlalt oma mõistust, kes hülgab meeleliste naudingute objektid, kes on vaba nii kiindumustest kui ka vastumeelsustest, kes elab üksikus eraldatud paigas, kes sööb vähe, kes kontrollib oma keha, mõistust ja kõnet, kes on alati süvenenud transsi, kes on vaba valest egost, soovist omandada kunstlikku jõudu, võltslikust uhkusest, ihast, vihast, kes ei võta vastu midagi materiaalset, kes on vaba võltslikust omanditundest ning kes on alati rahulik.

Magyarázat

Purport

Az értelme révén megtisztult ember mindig a jóság kötőerejében van. Ennek következtében képes uralkodni az elméjén, s mindig transzba merül. Nem kötődik az érzékkielégítés tárgyaihoz, s tettei során mentes minden ragaszkodástól és gyűlölettől. Az ilyen ember természeténél fogva szeret magányos helyen élni, nem eszik a kelleténél többet, s uralkodik a test és az elme tevékenységei fölött. Nem hiszi magát a testének, ezért nincs hamis egója. Arra sem vágyik, hogy megannyi anyagi dolog megszerzésével a testét naggyá vagy erőssé tegye. Nem testi életfelfogásban él, ezért az alaptalan büszkeség sem található meg benne. Elégedett mindazzal, amit Isten kegyéből kap, és sohasem dühös, ha nem tudja érzékeit kielégíteni. Az érzékek tárgyainak megszerzésére sem törekszik. Ha ezáltal teljesen megszabadul a hamis egótól, akkor nem ragaszkodik többé semmi anyagi dologhoz. Ez a Brahman megvalósításának szintje, melyet brahma-bhūtának neveznek. Amikor valaki megszabadul az anyagi életfelfogástól, akkor békéssé válik, és soha semmi nem zavarhatja meg. Erről ír a Bhagavad-gītā (2.70):

Kui inimene on arukuse abil puhastunud, hoiab ta end vooruse guṇas. Sel moel saavutab inimene kontrolli oma mõistuse üle ning püsib alati transis. Ta ei tunne kiindumust meelelisi naudinguid pakkuvate objektide vastu ning on oma tegevustes vaba nii kiindumustest kui ka vihast. Loomulikult eelistab selline loobumuslik inimene elada üksikus eraldatud paigas, ta ei söö rohkem kui hädavajalik ning kontrollib nii oma keha kui ka mõistuse tegevusi. Ta on vaba valest egost, sest ta ei samasta end oma kehaga. Samuti ei võta ta vastu midagi materiaalset ega soovi muuta oma keha tugevaks. Kuna ta on vaba kehalisest elukäsitlusest, ei ole ta asjatult uhke. Ta on rahul kõigega, mis talle Jumala armust osaks langeb, ning ta ei satu meeleliste naudingute puudumisel kunagi raevu. Samuti ei tee ta jõupingutusi meelte ihaldusobjektidega kokkupuutumiseks. Sedasi, olles täielikult vaba valest egost, vabaneb ta kiindumustest kõikide materiaalsete asjade vastu ning saavutab enese kui Brahmani teadvustamise ehk brahma-bhūta tasandi. Kui inimene on vaba materialistlikust elukäsitlusest, saavutab ta rahu, mida ei suuda enam miski häirida. „Bhagavad-gītās" (2.70) öeldakse:

āpūryamāṇam acala-pratiṣṭhaṁ
samudram āpaḥ praviśanti yadvat
tadvat kāmā yaṁ praviśanti sarve
sa śāntim āpnoti na kāma-kāmī

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, amik úgy ömlenek bele, mint a folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.”

„Rahu suudab saavutada vaid see inimene, keda ei häiri soovide lakkamatu vool, mis on sarnane igavesti täidetavasse, kuid alati rahulikku ookeani suubuvate jõgedega, mitte aga tema, kes püüab neid soove rahuldada."