48. VERS
TEXT 48
Szöveg
Verš
sa-doṣam api na tyajet
sarvārambhā hi doṣeṇa
dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ
sa-doṣam api na tyajet
sarvārambhā hi doṣeṇa
dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ
Szó szerinti jelentés
Synonyma
saha-jam – a vele született; karma – munkát; kaunteya – ó, Kuntī fia; sa-doṣam – hibákkal teli; api – habár; na – sohasem; tyajet – szabad feladni; sarva-ārambhāḥ – minden próbálkozás; hi – bizony; doṣeṇa – hibával; dhūmena – füsttel; agniḥ – tűz; iva – ahogyan; āvṛtāḥ – befedett.
Fordítás
Překlad
Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Ezért, ó, Kuntī fia, az embernek nem szabad felhagynia a természetéből fakadó munkával még akkor sem, ha az hibákkal teli.
Ó synu Kuntī, každá snaha je poznamenána nějakou vadou, tak jako je oheň zahalen kouřem. Nikdo se proto nemá zříkat práce, jež vzešla z jeho povahy, třebaže může být plná nedostatků.
Magyarázat
Význam
A feltételekhez kötött létben az anyagi természet kötőerői minden tettet beszennyeznek. Még a brāhmaṇának is végeznie kell olyan áldozatokat, amelyek szükségessé teszik az állatok megölését. Ugyanígy bármennyire is jámbor, a kṣatriyának harcolnia kell az ellenséggel, ez alól nem bújhat ki. Az üzlete fenntartása érdekében még a jámbor kereskedő is arra kényszerül néha, hogy eltitkolja a nyereségét, vagy hogy feketén üzleteljen. Ezek a dolgok szükségesek, s lehetetlen elkerülni őket. Ehhez hasonlóan a rossz urat szolgáló śūdrának is végre kell hajtania gazdája parancsait, még akkor is, ha azokat másképp nem tenné meg. Mindenkinek folytatnia kell előírt kötelességei végrehajtását e hibák ellenére is, mert ezek a kötelességek saját természetéből fakadnak.
V podmíněném životě je veškerá práce znečištěna kvalitami hmotné přírody. Dokonce i brāhmaṇa musí konat oběti, při kterých je nezbytné zabíjet zvířata. Kṣatriya — bez ohledu na to, jak je zbožný, musí zase bojovat s nepřáteli. Nemůže se tomu vyhnout. I velice zbožný obchodník musí někdy zatajit svůj zisk, aby mohl pokračovat v obchodování, a někdy může být nucen provozovat šmelinářství. Toho všeho se nelze vyvarovat. A śūdra, který slouží špatnému pánovi, musí plnit jeho nařízení, i kdyby tak měl dělat něco, co se dělat nemá. Přes všechny tyto nedostatky mají všichni i nadále konat své předepsané povinnosti, neboť pocházejí z jejich vlastní povahy.
A vers nagyon szép példával illusztrálja ezt. Noha a tűz tiszta, mégis füstöl, ez azonban nem szennyezi be, és füstje ellenére minden elem közül a legtisztábbnak számít. Ha valaki kṣatriya kötelességéről lemondva egy brāhmaṇa foglalkozását akarja űzni, semmi biztosíték sincs arra, hogy új foglalkozása során nem kell kellemetlen feladatokkal szembenéznie. Ebből azt a következtetést vonhatjuk el, hogy az anyagi világban senki sem mentes teljesen az anyagi természet szennyeződésétől. A tűz és a füst példája nagyon szemléletes: télen, amikor követ veszünk ki a tűzből, szemünket és más testrészeinket is bántja a füst, ám a zavaró körülmények ellenére használnunk kell a tüzet. Éppen így az embernek nem szabad megválnia természetes foglalkozásától csupán azért, mert szembe kell néznie néhány zavaró tényezővel. Inkább legyen határozott abban a szándékában, hogy előírt kötelességével a Legfelsőbb Urat szolgálja a Kṛṣṇa-tudatban. Ez jelenti a tökéletességet. Ha valaki a munkáját a Legfelsőbb Úr örömére végzi, akkor tetteiben többé nem lesz hiba. Amikor az odaadó szolgálattal összekapcsolt munka eredményei megtisztulnak, az ember tökéletesen láthatja önvalóját. Ezt hívják önmegvalósításnak.
Zde je uveden velice pěkný příklad: oheň je čistý, ale přesto ho provází kouř. Tím se však oheň neznečistí. I přes kouř je považován za nejčistší ze všech prvků. Zřeknutí se kšatrijských činností a přijetí zaměstnání brāhmaṇy nikomu nezajistí, že jako brāhmaṇa nebude muset dělat nic nepříjemného. Z toho se dá usoudit, že nikdo v hmotném světě nemůže být zcela prostý znečištění hmotnými kvalitami. Zmíněný příklad ohně a kouře je v této souvislosti skutečně příhodný. Když se v zimě vyndá z ohně kámen, kouř může dráždit oči i jiné části těla, ale přes všechny potíže je třeba ohně použít. Nikdo se nemá kvůli nějakým nepříjemnostem zříkat svého přirozeného zaměstnání — je třeba být rozhodnut sloužit Nejvyššímu Pánu konáním svých povinností s vědomím Kṛṣṇy. To je dokonalost. Když se někdo věnuje určitému zaměstnání, aby uspokojil Nejvyššího Pána, všechny nedostatky provázející toto zaměstnání se očistí. Jakmile jsou výsledky práce spojeny s oddanou službou a tím očištěny, osoba začne dokonale vidět vlastní já ve svém nitru. Tak vypadá seberealizace.