Skip to main content

47. VERS

VERŠ 47

Szöveg

Verš

śreyān sva-dharmo viguṇaḥ
para-dharmāt sv-anuṣṭhitāt
svabhāva-niyataṁ karma
kurvan nāpnoti kilbiṣam
śreyān sva-dharmo viguṇaḥ
para-dharmāt sv-anuṣṭhitāt
svabhāva-niyataṁ karma
kurvan nāpnoti kilbiṣam

Szó szerinti jelentés

Synonyma

śreyān – jobb; sva-dharmaḥ – az ember saját kötelessége; viguṇaḥ – tökéletlenül végezve; para-dharmāt – mint más kötelessége; su-anuṣṭhitāt – tökéletesen végezve; svabhāva-niyatam – az ember természete szerint előírt; karma – munkát; kurvan – végezvén; na – sohasem; āpnoti – kap; kilbiṣam – bűnös visszahatást.

śreyān — lepšie; sva-dharmaḥ — vlastnú povinnosť; viguṇaḥ — konanú nedokonale; para-dharmāt — povinnosť druhého; su-anuṣṭhitāt — konanú dokonale; svabhāva-niyatam — predpísané povinnosti podľa vlastnej povahy; karma — čin; kurvan — koná; na — nikdy; āpnoti — získa; kilbiṣam — hriešne následky.

Fordítás

Překlad

Még ha tökéletlenül hajtja is végre saját kötelességét az ember, az jobb, mint ha a másét végzi el tökéletesen. A természete alapján előírt kötelességeinek eleget téve sohasem éri bűnös visszahatás.

Je lepšie konať si svoju vlastnú povinnosť, aj keď nedokonale, než povinnosť druhého, a dokonale. Kto nasleduje svoje predpísané povinnosti v súlade s vlastnou prirodzenosťou, toho nikdy nepostihnú následky za hriešne činy.

Magyarázat

Význam

A Bhagavad-gītā az emberek foglalkozás szerinti kötelességéről beszél. A korábbi versekben már szó volt arról, hogy a brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra kötelességeit az anyagi természet rájuk jellemző kötőerői határozzák meg. Senkinek sem szabad más kötelességét végeznie. Aki a természete alapján a śūdrák munkájához vonzódik, ne adja ki magát brāhmaṇának még akkor se, ha esetleg brāhmaṇa családban született. Az embernek saját természete szerint kell cselekednie. A Legfelsőbb Úr szolgálatában nem létezik alantas munka. A brāhmaṇa foglalkozás szerinti kötelessége minden bizonnyal a jóság minőségében van, de ha valaki természeténél fogva nincs ebben a kötőerőben, akkor nem szabad egy brāhmaṇa munkáját végeznie. A kṣatriya – vezető – feladatához például számtalan szörnyű dolog hozzátartozik: erőszakot kell alkalmaznia, hogy elpusztíthassa ellenségeit, néha pedig diplomáciai okokból hazudnia kell. Az ilyen erőszak és kétszínűség a politika velejárója, s a kṣatriyának nem szabad felhagynia előírt kötelességével, hogy ahelyett egy brāhmaṇa munkáját végezze.

V Bhagavad-gīte sú opísané predpísané povinnosti každého. V predchádzajúcich veršoch bolo povedané, že povinnosti brāhmaṇov, kṣatriyov, vaiśyov a śūdrov sú určené tromi kvalitami hmotnej prírody. Vykonávať povinnosti druhých sa však neodporúča. Človek, pre ktorého je prirodzené vykonávať prácu śūdru, sa nemá vydávať za brāhmaṇa, aj keby sa narodil v brāhmaṇskej rodine. Mali by sme konať podľa vlastnej prirodzenosti; nijaká práca nie je opovrhnutiahodná, ak sa vykonáva v duchu oddanej služby Najvyššiemu Pánovi. Povinnosti brāhmaṇov sa iste nachádzajú v kvalite dobra, a ak niekto nie je v kvalite dobra, nemal by napodobňovať brāhmaṇské činnosti. Kṣatriya, vládca, má mnoho nepríjemných povinností; niekedy musí používať násilie, zabíjať nepriateľov a niekedy sa musí z diplomatických dôvodov uchýliť ku klamstvu. Násilie a hra na dve strany patria k politike; kṣatriya sa však nesmie zriekať svojho postavenia a snažiť sa vykonávať povinnosti brāhmaṇov.

Mindenkinek úgy kell cselekednie, hogy tetteivel örömet szerezzen a Legfelsőbb Úrnak. Arjuna például kṣatriya volt, ám mégis vonakodott harcba szállni az ellenséggel. Ám ha a harc Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az ügyét szolgálja, akkor nem kell félni attól, hogy általa mélyre süllyed az ember. Egy kereskedőnek sokszor hazudnia kell a haszon érdekében, s ha nem tenne így, nem lenne nyeresége. A kereskedők sokszor mondják: „Ó, kedves vevő, magának odaadom ezt annyiért, amennyiért vettem, felár nélkül!” Tudnunk kell azonban, hogy egy kereskedő nem él meg haszon nélkül. Ha tehát azt mondja, hogy az áruját haszon nélkül adja el, akkor tudhatjuk, hogy hazudik. Ennek ellenére mégsem szabad azt hinnie, hogy mivel a foglalkozása megköveteli a hazugságot, meg kell válnia tőle, és ahelyett inkább brāhmaṇaként kell cselekednie. Ez nem ajánlatos. Ha valaki a munkájával az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja, akkor nem számít, hogy az illető kṣatriya, vaiśya vagy épp śūdra. Néha még az áldozatokat végző brāhmaṇáknak is kell állatot ölniük, ha olyan áldozatot végeznek, ami megköveteli ezt. Hasonlóan, ha egy kṣatriya a kötelessége teljesítése közben megöli az ellenségét, akkor ezzel nem követ el bűnt. Erről nagyon érthetően és részletesen számol be a harmadik fejezet: minden embernek Yajña, vagyis Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében kell dolgoznia. Amit személyes érzékkielégítésünkre teszünk, az lekötöttséget okoz. A végkövetkeztetés tehát az, hogy mindenkinek a rá jellemző sajátságos kötőerőnek megfelelően kell tevékenykednie, azzal az egyedüli szándékkal, hogy a Legfelsőbb Úr legfelsőbb érdekét szolgálja.

Človek musí konať tak, aby uspokojil Najvyššieho Pána. Arjuna bol kṣatriya, a predsa váhal, keď mal bojovať proti nepriateľovi. Ak je však taký boj vedený pre Kṛṣṇu, Najvyššiu Božskú Osobnosť, potom sa človek nemusí obávať nijakého poklesku. Vo svete biznisu sa zavše prihodí, že obchodník musí zaklamať, aby mal vôbec nejaký zisk. Ak tak neurobí, nič nezíska. Obchodník niekedy hovorí: „Drahý zákazník, pre vás sa zrieknem všetkého“, ale každý vie, že bez zisku by nemohol existovať. Ak obchodník hovorí, že nemá nijaký zisk, je jasné, že klame. Obchodník však nesmie opustiť svoje zamestnanie a prijať povinnosti brāhmaṇa len preto, že je vo svojom zamestnaní nútený klamať. To sa rozhodne neodporúča. Ak človek svojou prácou slúži Najvyššej Božskej Osobnosti, nie je dôležité, či je kṣatriya, vaiśya alebo śūdra. Aj brāhmaṇi, ktorí vykonávajú rôzne obete, musia niekedy zabiť zviera, pretože pri obetiach sa niekedy zabíjajú zvieratá. To však nie je hriech. Ak kṣatriya v boji zabije nepriateľa, ani to nie je hriech, pretože si koná svoju povinnosť. To už bolo podrobne vysvetlené v tretej kapitole. Všetci by sme mali pracovať pre Yajñu alebo Viṣṇua, Najvyššiu Božskú Osobnosť, pretože všetko, čo človek robí pre vlastné uspokojenie, zapríčiňuje jeho otroctvo. Na záver môžeme povedať, že každý má konať podľa toho, v akej hmotnej kvalite sa nachádza, a že má každopádne pracovať tak, aby jednoducho slúžil zvrchovanému záujmu Najvyššieho Pána.