Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENNYOLCADIK FEJEZET

25. VERS

VERSO 25

Szöveg

Texto

anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām
anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma
yat tat tāmasam ucyate
anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām
anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma
yat tat tāmasam ucyate

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

anubandham – a jövőben megkötő; kṣayam – pusztulást; hiṁsām – és szenvedést másoknak; anapekṣya – a következményekre való tekintet nélkül; ca – is; pauruṣam – saját maga által jóváhagyott; mohāt – illúzió által; ārabhyate – elkezdett; karma – tett; yat – ami; tat – az; tāmasam – a tudatlanság kötőerejében lévő; ucyate – úgy mondják.

anubandham — de cativeiro futuro; kṣayam — destruição; hiṁsām — e sofrimento para os outros; anapekṣya — sem considerar as conseqüências; ca — também; pauruṣam — auto-sancionado; mohāt — pela ilusão; ārabhyate — é iniciado; karma — trabalho; yat — que; tat — isso; tāmasam — no modo da ignorância; ucyate — diz-se que é.

Fordítás

Tradução

Úgy mondják, hogy az olyan tettet, amelyet illúzióban, az írások utasításait mellőzve, a belőle származó kötöttséget figyelmen kívül hagyva hajtanak végre, nem törődve azzal, hogy az mások számára ártalmas és szenvedést okoz, a tudatlanság kötőereje jellemzi.

A ação executada em ilusão, que não leva em conta os preceitos das escrituras, e em que não há preocupação com cativeiro futuro ou com violência ou sofrimento causados aos outros diz-se que está no modo da ignorância.

Magyarázat

Comentário

Az embernek felelnie kell a tetteiért vagy az állam, vagy a Legfelsőbb Úr ügynökei, a yamadūták előtt. A felelőtlen cselekvés mindent romba dönt, mert elpusztítja az írások szabályozó elveit. Gyakran az erőszakon alapszik, és szenvedést okoz a többi élőlénynek. Az ilyen felelőtlen tettet az ember a saját, személyes tapasztalatai alapján hajtja végre. Ezt illúziónak nevezik. Minden ilyen illuzórikus tett a tudatlanság kötőerejének terméke.

De tudo o que se faz, tem-se que prestar contas ao Estado ou aos agentes do Senhor Supremo chamados Yamadūtas. O trabalho irresponsável é nocivo, porque destrói os princípios reguladores existentes nos preceitos das escrituras. Muitas vezes baseia-se na violência e aflige as outras entidades vivas. Tal trabalho irresponsável é executado à luz da própria experiência pessoal. Isto se chama ilusão. E todo esse trabalho ilusório é um produto do modo da ignorância.