17. VERS
VERŠ 17
Szöveg
Verš
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
Szó szerinti jelentés
Synonyma
yasya – akinek; na – sohasem; ahaṅkṛtaḥ – hamis egóból származó; bhāvaḥ – a természete; buddhiḥ – az értelme; yasya – akinek; na – sohasem; lipyate – ragaszkodik; hatvā – megölve; api – habár; saḥ – ő; imān – ezeket; lokān – az embereket; na – sohasem; hanti – öl; na – sohasem; nibadhyate – kötődik.
yasya — ten, kto; na — nikdy; ahaṅkṛtaḥ — falošným egom; bhāvaḥ — prirodzenosť; buddhiḥ — inteligencia; yasya — ten, kto; na — nikdy; lipyate — pútaný; hatvā — zabíjajúci; api — aj; saḥ — on; imān — tento; lokān — svet; na — nikdy; hanti — zabíja; na — nikdy; nibadhyate — zapletie sa.
Fordítás
Překlad
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
Kto nie je motivovaný falošným egom a nemá pomýlený intelekt, nezabíja, aj keby na tomto svete usmrtil človeka, a ani nie je pútaný svojimi činmi.
Magyarázat
Význam
Ebben a versben az Úr elmondja Arjunának, hogy az a vágya, hogy ne harcoljon, hamis egójából fakad. Arjuna azt hitte, ő a cselekvő, s nem gondolt arra, hogy minden tetthez a kívülről és belülről érkező legfelsőbb jóváhagyás szükséges. Miért is cselekedne valaki, ha nem tud a felsőbb jóváhagyásról? Aki azonban ismeri a tettek eszközeit, és tudja, hogy ő a cselekvő, a Legfelsőbb Úr pedig a végső szentesítő, az mindent tökéletesen hajt végre. Az ilyen ember soha sincs illúzióban. A saját magunkra vonatkoztatott tevékenység és felelősség a hamis egóból és istentagadásból, illetve a Kṛṣṇa-tudat hiányából fakad. Aki Kṛṣṇa-tudatban, a Felsőlélek vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt cselekszik, az nem öl, még ha úgy is tűnik, s az ölés visszahatásainak sincs kitéve soha. Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bűnösnek. Ha azonban személyes érdekből ont vért, akkor tettét a bíróság bizonyosan elítéli.
Śrī Kṛṣṇa v tomto verši Arjunovi vysvetľuje, že jeho želanie nebojovať pochádza z falošného ega. Arjuna sa považoval za konateľa činov, nezohľadňujúc súhlas Najvyššieho vonku aj vo vnútri. Prečo by mal človek, ktorý opomína súhlas Najvyššieho, vôbec konať? Kto pozná všetky faktory nevyhnutné na vykonanie činu, seba ako konateľa a Najvyššieho Pána ako toho, kto dáva konečný súhlas, ten je vo svojom konaní dokonalý, nech už robí čokoľvek. Taký človek nikdy nepodľahne ilúzii. Svojvoľné konanie, obnášajúce osobnú zodpovednosť, pochádza z falošného ega a bezbožnosti, alebo inými slovami, z nedostatku vedomia Kṛṣṇu. Človek vedomý si Kṛṣṇu, ktorý koná pod vedením Nadduše, alebo Najvyššej Božskej Osobnosti, nezabíja, aj keď sa to tak môže javiť. Jeho konanie nenesie nijaké následky. Ak vojak zabije na rozkaz veliteľa, nie je za svoj čin zodpovedný. Ak však zabije z vlastnej iniciatívy, je postavený pred súd.