17. VERS
TEXT 17
Szöveg
Verš
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
Szó szerinti jelentés
Synonyma
yasya – akinek; na – sohasem; ahaṅkṛtaḥ – hamis egóból származó; bhāvaḥ – a természete; buddhiḥ – az értelme; yasya – akinek; na – sohasem; lipyate – ragaszkodik; hatvā – megölve; api – habár; saḥ – ő; imān – ezeket; lokān – az embereket; na – sohasem; hanti – öl; na – sohasem; nibadhyate – kötődik.
Fordítás
Překlad
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
I když ten, kdo není podněcován falešným egem a jehož inteligence není ovlivněna hmotou, v tomto světě zabíjí lidi, ve skutečnosti nezabíjí a není svými činnostmi poután.
Magyarázat
Význam
Ebben a versben az Úr elmondja Arjunának, hogy az a vágya, hogy ne harcoljon, hamis egójából fakad. Arjuna azt hitte, ő a cselekvő, s nem gondolt arra, hogy minden tetthez a kívülről és belülről érkező legfelsőbb jóváhagyás szükséges. Miért is cselekedne valaki, ha nem tud a felsőbb jóváhagyásról? Aki azonban ismeri a tettek eszközeit, és tudja, hogy ő a cselekvő, a Legfelsőbb Úr pedig a végső szentesítő, az mindent tökéletesen hajt végre. Az ilyen ember soha sincs illúzióban. A saját magunkra vonatkoztatott tevékenység és felelősség a hamis egóból és istentagadásból, illetve a Kṛṣṇa-tudat hiányából fakad. Aki Kṛṣṇa-tudatban, a Felsőlélek vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt cselekszik, az nem öl, még ha úgy is tűnik, s az ölés visszahatásainak sincs kitéve soha. Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bűnösnek. Ha azonban személyes érdekből ont vért, akkor tettét a bíróság bizonyosan elítéli.
Pán v tomto verši Arjunu upozorňuje, že jeho přání nebojovat pochází z falešného ega. Arjuna se považoval za jediného konatele, ale nevzal v úvahu svolení Nejvyššího uvnitř a vně. Proč by měl jednat, když neví, zda k tomu má svolení vyššího řádu? Ten, kdo však zná různé faktory jednání — nástroje činnosti, sebe jako konatele a Nejvyššího Pána jakožto svrchovaného schvalovatele — je ve veškerém svém jednání dokonalý. Nikdy nepodléhá iluzi. Svévolné jednání na vlastní zodpovědnost pochází z falešného ega a bezbožnosti, tedy z nedostávajícího se vědomí Kṛṣṇy. Jedná-li někdo s vědomím Kṛṣṇy pod vedením Nadduše či Nejvyšší Osobnosti Božství, pak i když zabíjí, ve skutečnosti vůbec nezabíjí. A nečeká ho ani následek zabíjení. Když voják zabíjí na rozkaz nadřízeného, nikdo ho za to nebude soudit. Pokud však zabíjí svévolně, půjde před soud.