14. VERS

VERŠ 14

Szöveg

Verš

adhiṣṭhānaṁ tathā kartā
karaṇaṁ ca pṛthag-vidham
vividhāś ca pṛthak ceṣṭā
daivaṁ caivātra pañcamam

Szó szerinti jelentés

Synonyma

adhiṣṭhānam – a hely; tathā – is; kartā – a cselekvő; karaṇam – az eszközök; ca – és; pṛthak-vidham – eltérőek; vividhāḥ – különfélék; ca – és; pṛthak – külön; ceṣṭāḥ – a törekvések; daivam – a Legfelsőbb; ca – is; eva – bizony; atra – itt; pañcamam – az ötödik.

adhiṣṭhānam — miesto; tathā — tiež; kartā — konateľ; karaṇam — nástroje; ca — a; pṛthak-vidham — rôzne druhy; vividhāḥ — rozmanitosť; ca — a; pṛthak — oddelené; ceṣṭāḥ — úsilie; daivam — Najvyšší; ca — tiež; eva — iste; atra — tu; pañcamam — piaty.

Fordítás

Překlad

A cselekvés helyszíne [a test], a végrehajtója, a különböző érzékek, a törekvés különféle fajtái és végül a Felsőlélek – ezek alkotják a tett öt tényezőjét.

Miesto činu (telo), konateľ, rôzne zmysly, rôzne druhy úsilia a napokon Nadduša — to je päť faktorov všetkých činov.

Magyarázat

Význam

Az adhiṣṭhānam szó a testre utal. A testben a lélek azért cselekszik, hogy valamilyen eredményt érjen el vele, s ezért kartānak, cselekvőnek nevezik. A śruti leírja, hogy a lélek az ismerő és a cselekvő. Eṣa hi draṣṭā sraṣṭā (Praśna-upaniṣad 4.9). Ezt a Vedānta-sūtra is megerősíti a jño 'ta eva (2.3.18) és a kartā śāstrārthavattvāt (2.3.33) sūtrákban. A tettek eszközei az érzékek, melyek segítségével a lélek számtalan módon cselekedhet. Minden egyes cselekedetre más törekvés jellemző, ám végső soron az ember minden tette a Felsőlélek akaratától függ, aki barátként a szívben lakozik. A Legfelsőbb Úr a legfőbb ok. Így tehát aki Kṛṣṇa-tudatban, a szívében lakozó Felsőlélek útmutatása szerint cselekszik, azt természetesen semmilyen tett nem köti le. A teljesen Kṛṣṇa-tudatú ember végső soron nem vonható felelősségre tetteiért. Minden a legfőbb akarattól, a Felsőlélektől, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ.

Slovom adhiṣṭhānam sa myslí telo. Duša v tele koná tak, aby svojím konaním priniesla výsledky, a preto je označovaná ako kartā, „konateľ.“ V śruti sa uvádza, že duša je znalcom a konateľom. Eṣa hi draṣṭā sraṣṭā (Praśna Upaniṣad 4.9). To je potvrdené aj vo Vedānta-sūtre, vo veršoch jño`ta eva (2.3.18) a kartā śāstrārthavattvāt (2.3.33). Zmysly sú nástrojmi činov, prostredníctvom ktorých duša koná. Každý čin vyžaduje isté úsilie, avšak všetky činy závisia od vôle Najvyššieho Pána, ktorý sídli v srdci všetkých tvorov ako ich priateľ. Najvyšší Pán je teda zvrchovanou príčinou. Za takých okolností nie je ten, kto oddane a láskyplne slúži Kṛṣṇovi pod vedením Nadduše umiestnenej v srdci, pútaný nijakými činmi. Tí, ktorí sú si plne vedomí Kṛṣṇu, nenesú s konečnou platnosťou zodpovednosť za svoje činy. Všetko závisí od najvyššej vôle, Nadduše, Najvyššej Božskej Osobnosti.