14. VERS
VERSO 14
Szöveg
Texto
karaṇaṁ ca pṛthag-vidham
vividhāś ca pṛthak ceṣṭā
daivaṁ caivātra pañcamam
karaṇaṁ ca pṛthag-vidham
vividhāś ca pṛthak ceṣṭā
daivaṁ caivātra pañcamam
Szó szerinti jelentés
Sinônimos
adhiṣṭhānam – a hely; tathā – is; kartā – a cselekvő; karaṇam – az eszközök; ca – és; pṛthak-vidham – eltérőek; vividhāḥ – különfélék; ca – és; pṛthak – külön; ceṣṭāḥ – a törekvések; daivam – a Legfelsőbb; ca – is; eva – bizony; atra – itt; pañcamam – az ötödik.
Fordítás
Tradução
A cselekvés helyszíne [a test], a végrehajtója, a különböző érzékek, a törekvés különféle fajtái és végül a Felsőlélek – ezek alkotják a tett öt tényezőjét.
O lugar onde ocorre a ação [o corpo], o executor, os vários sentidos, os vários diferentes tipos de esforço e, por fim, a Superalma — estes são os cinco fatores da ação.
Magyarázat
Comentário
Az adhiṣṭhānam szó a testre utal. A testben a lélek azért cselekszik, hogy valamilyen eredményt érjen el vele, s ezért kartānak, cselekvőnek nevezik. A śruti leírja, hogy a lélek az ismerő és a cselekvő. Eṣa hi draṣṭā sraṣṭā (Praśna-upaniṣad 4.9). Ezt a Vedānta-sūtra is megerősíti a jño 'ta eva (2.3.18) és a kartā śāstrārthavattvāt (2.3.33) sūtrákban. A tettek eszközei az érzékek, melyek segítségével a lélek számtalan módon cselekedhet. Minden egyes cselekedetre más törekvés jellemző, ám végső soron az ember minden tette a Felsőlélek akaratától függ, aki barátként a szívben lakozik. A Legfelsőbb Úr a legfőbb ok. Így tehát aki Kṛṣṇa-tudatban, a szívében lakozó Felsőlélek útmutatása szerint cselekszik, azt természetesen semmilyen tett nem köti le. A teljesen Kṛṣṇa-tudatú ember végső soron nem vonható felelősségre tetteiért. Minden a legfőbb akarattól, a Felsőlélektől, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ.
A palavra adhiṣṭhānam refere-se ao corpo. A alma dentro do corpo age para produzir os resultados da atividade e por isso é conhecida como kartā, “o executor”. O fato de ser a alma o conhecedor e o ator está afirmado no śruti. Eṣa hi draṣṭā sraṣṭā (Praśna Upaniṣad 4.9). O Vedānta-sūtra também confirma isto nos versos jño ’ta eva (2.3.18) e kartā śāstrārthavattvāt (2.3.33). Os instrumentos da ação são os sentidos, e através dos sentidos a alma age de várias maneiras. Para toda e qualquer ação há um esforço diferente. Mas todas as atividades executadas por alguém, dependem da vontade da Superalma, que como amigo está situado dentro do coração. O Senhor Supremo é a supercausa. Nestas circunstâncias, aquele que sob a direção da Superalma situado no coração age em consciência de Kṛṣṇa naturalmente não se prende a nenhuma atividade. Aqueles em completa consciência de Kṛṣṇa acabam não tendo responsabilidade por suas ações. Tudo depende do que dita a vontade suprema, a Superalma, a Suprema Personalidade de Deus.