5–6. VERS

TEXTS 5-6

Szöveg

Tekstas

aśāstra-vihitaṁ ghoraṁ
tapyante ye tapo janāḥ
dambhāhaṅkāra-saṁyuktāḥ
kāma-rāga-balānvitāḥ

karṣayantaḥ śarīra-sthaṁ
bhūta-grāmam acetasaḥ
māṁ caivāntaḥ śarīra-sthaṁ
tān viddhy āsura-niścayān

Szó szerinti jelentés

Synonyms

aśāstra – nem az írások által; vihitam – parancsolt; ghoram – másokra ártalmas; tapyante – vállalnak; ye – azok; tapaḥ – vezekléseket; janāḥ – emberek; dambha – büszkén; ahaṅkāra – és önzőn; saṁyuktāḥ – cselekvők; kāma – a kéjvágynak; rāga – és a ragaszkodásnak; bala – az erejétől; anvitāḥ – hajtva; karṣayantaḥ – kínozva; śarīra-stham – a testben lakozót; bhūta-grāmam – az anyagi elemek kombinációját; acetasaḥ – téves gondolkodással; mām – Engem; ca – is; eva – bizony; antaḥ – belül; śarīra-stham – a testben lakozót; tān – őket; viddhi – értsd meg; āsura-niścayān – démonoknak.

aśāstra — ne šventraščiuose; vihitam — nurodytas; ghoram — kenksmingas kitiems; tapyante — atlieka; ye — tie, kurie; tapaḥ — askezes; janāḥ — žmonės; dambha — pasipūtimo; ahaṅkāra — ir egoizmo; saṁyuktāḥ — įtraukti; kāma — geismo; rāga — ir prisirišimo; bala — jėgos; anvitāḥ — pastūmėti; karṣayantaḥ — kankinantys; śarīra-stham — glūdintį kūne; bhūta-grāmam — materijos pradmenų junginį; acetasaḥ — paklydusio proto; mām — Mane; ca — taip pat; eva — tikrai; antaḥ — viduje; śarīra-stham — glūdintį kūne; tān — jie; viddhi — supraski; āsura-niścayān — demonai.

Fordítás

Translation

Akik büszkeségből és önzésből olyan szigorú vezeklést és önsanyargatást vállalnak magukra, amit az írások nem ajánlanak, akiket a kéjvágy és a ragaszkodás ösztönöz, akik ostobán testük anyagi elemeit és a testen belül lakozó Felsőlelket sanyargatják, azokat démonoknak nevezik.

Tie, kurie atlieka šventraščių nerekomenduojamą rūsčią askezę ir visa tai daro iš pasipūtimo bei egoizmo, skatinami geismo bei potraukių, kurie yra kvailiai ir kankina kūną, sudarytą iš materijos pradmenų, o taip pat ir Supersielą jame, tie yra demonai.

Magyarázat

Purport

Vannak emberek, akik olyan módszereket találnak ki a vezeklésre és az önfegyelmezésre, melyekről az írások nem tesznek említést. A valamilyen alantas szándékkal, például pusztán politikai célból végrehajtott böjtöt az írások nem javasolják. Csakis a lelki fejlődés érdekében tanácsolják a böjtölést, nem pedig valamiféle politikai vagy társadalmi cél elérése érdekében. Akik ilyen indítékoktól hajtva sanyargatják magukat, azok a Bhagavad-gītā szerint minden bizonnyal démonikus emberek. Tetteik szemben állnak az írások parancsolataival, és nem hoznak áldást az emberekre. Valójában a büszkeség, a hamis ego, a kéjvágy és az anyagi élvezetekhez való ragaszkodás ösztönzi őket e tettekre. Ezek a cselekedetek nemcsak a testet felépítő anyagi elemek rendjét borítják fel, de megzavarják a testben lakozó Istenség Legfelsőbb Személyiségét is. A politikai célból végrehajtott, nem szentesített böjt vagy vezeklés minden bizonnyal nagyon zavaró mások számára is. A védikus irodalom tehát nem ajánlja ezt. A démonikus ember azt gondolja, hogy ily módon képes lesz az ellenséget vagy egy másik csoportot arra kényszeríteni, hogy teljesítse kérését. Az ilyen esetek azonban nem egyszer a böjtölő halálával végződnek. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem helyesli az ilyen önsanyargatást, és aki így tesz, azt démonnak nyilvánítja. Ezek a mutatványok azért sértik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert ellenkeznek a védikus írások parancsaival. Ezzel kapcsolatban az acetasaḥ szó nagyon fontos: egy józan gondolkodású ember engedelmeskedik az írások utasításainak. Mások nem törődnek a szentírásokkal, nem követik utasításaikat, és saját maguk találnak ki módszereket a lemondásra és önsanyargatásra. Ne felejtsük el soha, milyen sors vár a démonikus emberekre. Az előző fejezet elmondta: az Úr arra kényszeríti őket, hogy démonikus emberek méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan szerencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszabadulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.

KOMENTARAS: Yra žmonių, kurie susigalvoja įvairias šventraščių nenurodytas askezes. Pavyzdžiui, badavimas kokiu nors slaptu, tarkim vien politiniu, tikslu šventraščiuose neminimas. Šventraščiai pataria badauti dėl dvasinio tobulėjimo, o ne politiniais ar socialiniais tikslais. Tokias askezes atliekantys žmonės, pasak „Bhagavad-gītos“, yra tikri demonai. Jų darbai prieštarauja šventraščių nurodymams ir niekam nenaudingi. Iš tikrųjų veikti juos skatina išdidumas, klaidinga savimonė, geismas ir kūniškų malonumų siekimas. Toks elgesys ne tik sutrikdo kūno, sudaryto iš materijos pradmenų, harmoniją, bet ir priverčia nerimauti Patį Aukščiausiąjį Dievo Asmenį, kuris glūdi tame kūne. Autoritetų nepalaikomas badavimas ar askezė politiniais tikslais dargi drumsčia aplinkinių ramybę. Vedose neužsiminta apie tokius askezės būdus. Demonai mano, kad šitaip jie galės priversti savo priešus ar priešiškas grupuotes nusileisti jų norams, tačiau kartais taip badaudami miršta. Aukščiausiasis Dievo Asmuo nepritaria tokiam elgesiui. Jis sako, kad toks elgesys būdingas demonams. Taip elgdamiesi jie įžeidžia Aukščiausiąjį Dievo Asmenį, nes jų elgesys prieštarauja Vedų priesakams. Šiuo atveju reikšmingas žodis acetasaḥ. Sveikai mąstantys žmonės turėtų laikytis šventraščių nurodymų. Tie, kurių mąstysena iškreipta, nepaiso šventraščių ir patys išsigalvoja asketizmo būdus. Nereikėtų pamiršti, kas laukia demonų – tai aprašyta ankstesniame skyriuje. Viešpats priverčia juos gimti demonų įsčiose. Todėl gyvenimas po gyvenimo jie gyvena pagal demoniškus principus, nežinodami apie savo ryšį su Aukščiausiuoju Dievo Asmeniu. Tačiau, jei demonams pasiseks ir jie sutiks dvasinį mokytoją, sugebantį nukreipti juos Vedų išminties keliu, jie išsilaisvins iš demoniško gyvenimo pančių ir galų gale pasieks aukščiausiąjį tikslą.