23. VERS

TEXT 23

Szöveg

Tekstas

oṁ tat sad iti nirdeśo
brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ
brāhmaṇās tena vedāś ca
yajñāś ca vihitāḥ purā

Szó szerinti jelentés

Synonyms

oṁ – utalás a Legfelsőbbre; tat – az; sat – örökkévaló; iti – így; nirdeśaḥ – utalás; brahmaṇaḥ – a Legfelsőbbre; tri-vidhaḥ – háromszoros; smṛtaḥ – van tekintve; brāhmaṇāḥ – a brāhmaṇák; tena – azzal; vedāḥ – a védikus irodalom; ca – szintén; yajñāḥ – áldozatok; ca – is; vihitāḥ – azokat használták; purā – előzőleg.

oṁ — nuoroda į Aukščiausiąjį; tat — tas; sat — amžinas; iti — taip; nirdeśaḥ — požymis; brahmaṇaḥ — Aukščiausiojo; tri-vidhaḥ — trigubas; smṛtaḥ — yra laikomas; brāhmaṇāḥ — brahmanai; tena — jį; vedāḥ — Vedų raštuose; ca — taip pat; yajñāḥ — atnašaujant aukas; ca — taip pat; vihitāḥ — naudojo; purā — anksčiau.

Fordítás

Translation

Oṁ tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a brāhmaṇák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.

Nuo tada, kai sukurtas pasaulis, Aukščiausiajai Absoliučiai Tiesai pažymėti vartojami trys žodžiai – oṁ tat sat. Šiais trimis simboliniais įvaizdžiais naudojosi brahmanai, kai giedodavo Vedų himnus ir atnašaudavo aukas Aukščiausiojo patenkinimui.

Magyarázat

Purport

Elmondtuk, hogy a vezeklés, az adományozás és az étel a három kötőerőnek – a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak – megfelelően háromféle lehet. Ám tartozzanak akár az első, akár a második, akár a harmadik csoportba, feltételekhez vannak kötve, s a természet anyagi kötőerői fertőzik be őket. Ha azonban céljuk a Legfelsőbb – oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló –, akkor a lelki fejlődést segítik elő. Az írások parancsai ezt ajánlják. Ez a három szó, oṁ tat sat, kifejezetten az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. A védikus himnuszokban mindig ott találjuk az oṁ szót.

KOMENTARAS: Jau buvo aiškinta, kad askezės, aukos, labdara ir maistas skirstomi į tris kategorijas pagal tai, kokiai guṇai – dorybės, aistros, ar neišmanymo – jie priklauso. Tačiau kiekvieną šių kategorijų: pirmą, antrą, trečią – sąlygoja ir teršiamą įtaką daro materialios gamtos guṇos. Kai askezė, aukos, labdara ir maistas skiriami Aukščiausiajam – oṁ tat sat, Aukščiausiajam Dievo Asmeniui, amžinajam – jie yra dvasinio tobulėjimo priemonė. Šį tikslą ir nurodo šventraščiai. Trys žodžiai oṁ tat sat pažymi Absoliučią Tiesą, Aukščiausiąjį Dievo Asmenį. Žodį oṁ visada rasite Vedų himnuose.

Aki a szentírások szabályait figyelmen kívül hagyva cselekszik, az nem juthat el az Abszolút Igazságig. Csupán átmeneti eredményekre számíthat, az élet végső célját azonban nem éri el. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az adományozást, az áldozatokat és a vezeklést a jóság kötőerejében kell végrehajtani. Ha a szenvedély és a tudatlanság minősége jellemző rájuk, e tettek mindenképpen alacsonyabb rendűek. A három szót – oṁ tat sat – a Legfelsőbb Úr szent nevéhez kapcsolva ejtik ki, pl. oṁ tad viṣṇoḥ. Ha valaki a védikus himnuszokat vagy a Legfelsőbb Úr szent nevét énekli, mindig hozzáteszi az oṁ szót. Ezt írják elő a Védák. E három szó a védikus himnuszokból származik. Az oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg-veda) az első célra, a tat tvam asi (Chāndogya-upaniṣad 6.8.7) a másodikra, a sad eva saumya (Chāndogya-upaniṣad 6.2.1) pedig a harmadikra utal. Ezek egyesítéséből származik az oṁ tat sat. Amikor Brahmā, az első teremtett lény áldozatokat mutatott be, ezzel a három szóval utalt az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A tanítványi láncolat éppen ezért ugyanezt az elvet követi. Ez a himnusz tehát nagyon fontos. A Bhagavad-gītā azt ajánlja, hogy minden tettet az oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében kell végrehajtanunk. Ha valaki e három szót kiejtve végez lemondásokat, adományoz vagy mutat be áldozatot, az Kṛṣṇa-tudatban cselekszik. A Kṛṣṇa-tudat olyan transzcendentális cselekedetek tudományos végrehajtása, melyek képessé teszik az embert arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha ily módon, transzcendentálisan cselekszünk, energiánk nem vész kárba.

Kas nesilaiko šventraščių nurodymų, Absoliučios Tiesos nepasieks. Jis tegali pasiekti laikiną rezultatą, bet ne galutinį gyvenimo tikslą. Išvada: labdara, aukos ir askezė turi būti atliekamos dorybės guṇos lygiu. Aistros ar neišmanymo guṇų įtaka, be abejonės, pablogina labdaros, aukų ir askezės kokybę. Trys žodžiai oṁ tat sat tariami siejant juos su šventuoju Aukščiausiojo Viešpaties vardu, pvz.: oṁ tad viṣṇoḥ. Kai giedamas Vedų himnas, ar ištariamas šventasis Aukščiausiojo Viešpaties vardas, visada pridedamas skiemuo oṁ. Taip nurodo Vedų raštai, o tie trys žodžiai – iš Vedų himnų. Oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma („Ṛg Veda“) nusako pirmąjį tikslą. Tat tvam asi („Chāndogya Upaniṣada“ 6.8.7) nurodo antrąjį tikslą. O sad eva saumya („Chāndogya Upaniṣada“ 6.2.1) nurodo trečiąjį tikslą. Drauge jie sudaro oṁ tat sat. Kitados, kai Brahmā, pirmoji sukurta gyvoji esybė, atnašavo aukas, jis šiais trimis žodžiais įvardindavo Aukščiausiąjį Dievo Asmenį. Todėl tuo pačiu principu visada vadovavosi Brahmos mokinių sekos nariai. Žodžiu, šis himnas yra labai svarbus. Todėl „Bhagavad-gītā“ pataria bet kurią veiklą skirti oṁ tat sat, Aukščiausiajam Dievo Asmeniui. Kas atlieka askezę, atnašauja auką ir teikia labdarą su šiais trimis žodžiais lūpose, veikia įsisąmoninęs Kṛṣṇą. Kṛṣṇos sąmonė – moksliškai pagrįsta transcendentinė veikla, kuri įgalina grįžti namo, atgal pas Dievą. Atliekant tokią transcendentinę veiklą, jėgos veltui neeikvojamos.