20. VERS

TEXT 20

Szöveg

Tekstas

dātavyam iti yad dānaṁ
dīyate ’nupakāriṇe
deśe kāle ca pātre ca
tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

dātavyam – az arra méltónak adni; iti – így; yat – ami; dānam – adomány; dīyate – adatik; anupakāriṇe – a viszonzás reménye nélkül; deśe – a megfelelő helyen; kāle – megfelelő időben; ca – is; pātre – a megfelelő személynek; ca – és; tat – az; dānam – adomány; sāttvikam – a jóság minőségében lévőnek; smṛtam – van tekintve.

dātavyam — verta duoti; iti — taip; yat — ta, kuri; dānam — labdara; dīyate — yra duodama; anupakāriṇe — nepriklausomai nuo atlygio; deśe — tinkamoje vietoje; kāle — tinkamu laiku; ca — taip pat; pātre — tinkamai asmenybei; ca — ir; tat — ta; dānam — labdara; sāttvikam — dorybės guṇos; smṛtam — yra laikoma.

Fordítás

Translation

Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.

Labdara, teikiama iš pareigos, nelaukiant atlygio, tinkamu laiku ir tinkamoje vietoje bei jos vertam žmogui, yra dorybės guṇos.

Magyarázat

Purport

A védikus irodalom azt ajánlja, olyan embereknek adományozzunk, akik lelki tettekkel foglalkoznak. Nem szabad úgy adományoznunk, hogy nem nézzük meg, kinek adunk. A lelki fejlettséget kell mindig szem előtt tartanunk, ezért a legjobb, ha egy zarándokhelyen, egy templomban, a hold- és napfogyatkozás alkalmával, a hónap végén, egy igaz brāhmaṇának vagy vaiṣṇavának (bhaktának) adunk ajándékot. Mindezt úgy kell tennünk, hogy ne várjunk viszonzást érte. Néha az emberek szánalomból a szegényeknek adományoznak, de ha azok érdemtelenek erre, akkor ez a tett nem segíti a lelki fejlődést. A védikus írások tehát nem ajánlják, hogy körültekintés nélkül adományozzunk.

KOMENTARAS: Vedų raštuose rekomenduojama šelpti dvasine praktika užsiimantį žmogų, bet neskatinama teikti labdarą visiems iš eilės. Reikia visada pagalvoti, ar labdara padės dvasiškai tobulėti. Todėl labdarą rekomenduojama teikti šventoje vietoje arba šventyklose, mėnulio bei saulės užtemimų metu, mėnesio pabaigoje arba kompetentingam brahmanui ar vaiṣṇavui (bhaktui). Iš tokios labdaros nereikia tikėtis jokio atpildo. Kartais iš užuojautos išmalda duodama vargšams, tačiau jei žmogus jos nevertas, toks poelgis nepaskatins dvasinio tobulėjimo. Kitaip sakant, Vedų raštuose neapgalvota labdara nerekomenduojama.