1. VERS

VERŠ 1

Szöveg

Verš

arjuna uvāca
ye śāstra-vidhim utsṛjya
yajante śraddhayānvitāḥ
teṣāṁ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa
sattvam āho rajas tamaḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyma

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy más; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.

arjunaḥ uvāca — Arjuna riekol; ye — tí, ktorí; śāstra-vidhim — príkazy písiem; utsṛjya — zriekajú sa; yajante — uctievajú; śraddhayā — plná viera; anvitāḥ — obdarení; teṣām — ktorých; niṣṭhā — viera; tu — ale; kā — čo; kṛṣṇa — ó, Kṛṣṇa; sattvam — v kvalite dobra; āho — alebo; rajaḥ — v kvalite vášne; tamaḥ — v kvalite nevedomosti.

Fordítás

Překlad

Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?

Arjuna sa spýtal: „Ó, Kṛṣṇa, aké je postavenie tých, ktorí sa neriadia príkazmi písiem, ale uctievajú podľa vlastných predstáv? Sú v kvalite dobra, vášne alebo nevedomosti?“

Magyarázat

Význam

A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.

V tridsiatom deviatom verši štvrtej kapitoly sa hovorí, že ten, kto pevne zotrváva pri jednom spôsobe uctievania sa postupne povýši na úroveň poznania a dosiahne najdokonalejšieho štádia mieru a úspechu. V šestnástej kapitole sa uvádza, že ten, kto sa neriadi príkazmi písiem, sa nazýva asura, démon, a ten, kto sa nimi verne riadi, je deva, poloboh. Ak sa človek verne riadi určitými zásadami, ktoré v písmach nie sú, aké je jeho postavenie? Túto Arjunovu otázku teraz Kṛṣṇa zodpovie. Nachádzajú sa tí, ktorí si zvolia za Boha nejakého človeka, v ktorého veria a ktorého uctievajú, v kvalite dobra, vášne či nevedomosti? Dosiahnu títo ľudia životnej dokonalosti? Môžu dosiahnuť skutočné poznanie a povýšiť sa na najvyšší stupeň dokonalosti? Dosiahnu úspech vo svojom konaní tí, ktorí sa neriadia zásadami a pokynmi písiem, hoci majú svoju vieru a uctievajú polobohov alebo ľudí? Všetky tieto otázky kladie Arjuna Kṛṣṇovi.