1. VERS

TEXT 1

Szöveg

Tekstas

arjuna uvāca
ye śāstra-vidhim utsṛjya
yajante śraddhayānvitāḥ
teṣāṁ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa
sattvam āho rajas tamaḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy más; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.

arjunaḥ uvāca — Arjuna tarė; ye — tie, kurie; śāstra-vidhim — šventraščių taisykles; utsṛjya — atmetę; yajante — garbina; śraddhayā — visišką tikėjimą; anvitāḥ — turėdami; teṣām — jų; niṣṭhā — tikėjimas; tu — tačiau; kā — koks; kṛṣṇa — o Kṛṣṇa; sattvam — dorybės; āho — ar; rajaḥ — aistros; tamaḥ — neišmanymo.

Fordítás

Translation

Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?

Arjuna paklausė: O Kṛṣṇa, kokia padėtis tų, kurie nesilaiko šventraščių principų, o garbina pagal savo įsivaizdavimą? Dorybė, aistra ar neišmanymas juos veikia?

Magyarázat

Purport

A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.

KOMENTARAS: Ketvirto skyriaus trisdešimt devintame posme sakoma, kad žmogus, ištikimas kokiam nors garbinimo būdui, palengva įgyja žinojimą ir pasiekia visišką ramybę ir gerovę. Šešioliktame skyriuje padaryta išvada, kad nesilaikantis šventraščių nurodomų principų yra asura, demonas, o kas griežtai jų laikosi – deva, arba pusdievis. O kokia padėtis to, kuris su tikėjimu laikosi taisyklių, apie kurias šventraščiai neužsimena? Dabar Kṛṣṇa išsklaidys šią Arjunos abejonę. Kas – dorybė, aistra ar neišmanymas lemia garbinimą tų, kurie patys susikuria Dievą, išsirinkę kokį žmogų ir sutelkę į jį savo tikėjimą? Ar tokie žmonės priartėja prie tobulybės? Ar gali jie ugdyti tikrąjį žinojimą ir pakilti į aukščiausią tobulumo pakopą? Ar sėkmingos pastangos tų, kurie nesilaiko šventraščių taisyklių, tačiau kažkuo tiki ir garbina dievus, pusdievius bei žmones? Apie visa tai Arjuna klausia Kṛṣṇos.