Skip to main content

TIZENHATODIK FEJEZET

KAPITOLA ŠESTNÁSTA

Az isteni és a démoni természet

Božské a démonské povahy

1–3. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszaknélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól – ó, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.
VERŠE 1 – 3:
Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol: „Nebojácnosť, očista bytia, pestovanie duchovného poznania, dobročinnosť, nenásilie, pravdovravnosť, nehnevlivosť, odriekanie, vnútorný pokoj, nechuť k vyhľadávaniu chýb druhých, súcit so všetkými živými tvormi, nechamtivosť, striedmosť, skromnosť, pevná odhodlanosť, sila, schopnosť odpúšťať, odvaha, čistotnosť, nezávislosť a neočakávanie pôct — to sú transcendentálne vlastnosti, ktorými sa vyznačujú zbožní ľudia s božskou povahou, ó, potomok Bharatov.
4. VERS:
Ó, Pṛthā fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság – ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.
VERŠ 4:
Pýcha, spupnosť, domýšľavosť, hnev, hrubosť a nevedomosť sú vlastnosti tých, ktorí sa narodili s démonskou povahou, ó syn Pṛthy.
5. VERS:
A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!
VERŠ 5:
Transcendentálne vlastnosti vedú k oslobodeniu, zatiaľ čo démonské zotročujú. Ty sa však nemusíš báť, ó, syn Pāṇdua, pretože si sa narodil s božskými vlastnosťami.
6. VERS:
Ó, Pṛthā fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!
VERŠ 6:
Ó, syn Pṛthy, na tomto svete sú dva druhy stvorených bytostí. Jedny sa nazývajú božské a druhé démonské. Božské vlastnosti som ti už v krátkosti popísal. Čuj teraz odo Mňa o démonských.
7. VERS:
A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.
VERŠ 7:
Démoni nevedia, ako majú konať a ako nie. Nepoznajú čistotu či správne chovanie a ani pravdy v nich niet.
8. VERS:
Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjvágyon kívül nincs más oka.
VERŠ 8:
Démoni hovoria, že tento svet je neskutočný, že nemá nijaký základ, že v ňom niet Boha — vládcu. Hovoria, že vznikol z pohlavnej túžby a nemá inej príčiny, než je žiadostivosť.
9. VERS:
Efféle végkövetkeztetésekre jutva az önmagukból kifordult, csekély értelemmel megáldott, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.
VERŠ 9:
Vedení týmito závermi a stratení sami v sebe sa démonskí ľudia bez inteligencie zamestnávajú v neužitočných, ohavných činnostiach, určených k zániku sveta.
10. VERS:
A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjvágyban keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.
VERŠ 10:
Oddávajúc sa nenásytnej žiadostivosti a plní pýchy, sebavedomia a domýšľavosti, sú poblúznení démoni priťahovaní dočasným a konajú vždy nečisto podľa svojich predsavzatí.
11 – 12. VERS:
Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szükséglete, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.
VERŠE 11 – 12:
Sú presvedčení, že uspokojovanie zmyslov je prvoradou potrebou ľudskej civilizácie. Až do poslednej chvíle prežívajú nesmiernu úzkosť. Spútaní sieťou storakých a tisícorakých túžob a posadnutí žiadostivosťou a hnevom si nezákonne obstarávajú peniaze pre zmyslový pôžitok.
13 – 15. VERS:
A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, és előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, egy kicsit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.
VERŠE 13 – 15:
Démonský človek uvažuje takto: 'Dnes som získal toto bohatstvo a keď pôjde všetko podľa plánu, získam ešte viac. Dnes som bohatý a zajtra budem ešte bohatší. On bol mojím nepriateľom a ja som ho zabil; zabijem teda aj ostatných svojich nepriateľov. Som pánom všetkých a som požívateľom. Som dokonalý, mocný a šťastný. Som najbohatší a obklopený aristokratickým príbuzenstvom. Nik nie je taký mocný a šťastný ako ja. Budem vykonávať obete, budem dávať milodary a budem sa radovať.' Takto je démonský človek poblúznený nevedomosťou.
16. VERS:
A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve egyre erősebben ragaszkodnak az érzéki örömökhöz, s a pokolba zuhannak.
VERŠ 16:
Zmätení mnohými starosťami a zapletení do siete ilúzií, sú takí ľudia priveľmi pútaní k zmyslovému pôžitku a klesajú do pekla.
17. VERS:
Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában olykor büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csupán névleges áldozatok.
VERŠ 17:
Samoľúbi a večne nadutí, opojení bohatstvom a falošnou prestížou, nehľadiac na pravidlá a predpisy, vykonávajú z času na čas obete len pre dobrú povesť.
18. VERS:
A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjvágytól és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.
VERŠ 18:
Zmätení falošným egom, silou, pýchou, žiadostivosťou a hnevom, závidia démonskí ľudia Najvyššiemu Pánovi, ktorý sídli v ich vlastných telách i telách druhých, a rúhajú sa pravému náboženstvu.
19. VERS:
Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.
VERŠ 19:
Týchto najnižších z ľudí, závistivých a zlomyseľných, vrhám do oceánu hmotnej existencie, do rôznych démonských druhov života.
20. VERS:
Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.
VERŠ 20:
Život za životom sa tieto osoby ocitajú v démonských životných druhoch a nikdy Ma nedosiahnu, ó, syn Kuntī. Postupne klesajú do najhorších druhov existencie.
21. VERS:
Három kapu nyílik e pokolba: a vágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.
VERŠ 21:
Tri brány vedú do pekiel — žiadostivosť, hnev a chamtivosť. Nech sa preto každý rozumný človek odvráti od týchto brán, pretože vedú k poklesnutiu duše.
22. VERS:
Ó, Kuntī fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.
VERŠ 22:
Kto sa vzdiali od týchto troch pekelných brán, ó, syn Kuntī, ten koná činy, ktoré prospievajú sebarealizácii, a postupne dosiahne najvyššieho cieľa.
23. VERS:
De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.
VERŠ 23:
No ten, kto zavrhne príkazy písiem a koná z vlastného rozmaru, nedosiahne ani dokonalosť, ani šťastie, ani najvyšší cieľ.
24. VERS:
Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.
VERŠ 24:
Každý by mal vedieť čo sa smie a čo nie, a k tomu by mu mali slúžiť príkazy písiem. Poznaním týchto príkazov a predpisov sa bude môcť postupne povýšiť.“