Skip to main content

TIZENHATODIK FEJEZET

ŠEŠIOLIKTAS SKYRIUS

Az isteni és a démoni természet

Dieviškos ir demoniškos prigimtys

1–3. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszaknélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól – ó, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.
TEXTS 1-3:
Aukščiausiasis Dievo Asmuo tarė: Bebaimiškumas, būties apvalymas, dvasinio žinojimo gilinimas, labdaringumas, savitvarda, aukų atnašavimas, Vedų studijavimas, asketiškumas, paprastumas, prievartos atsisakymas, teisingumas, pykčio neturėjimas, atsižadėjimas, ramumas, nenoras ieškoti ydų, užuojauta visoms gyvosioms esybėms, godumo nebuvimas, geraširdiškumas, kuklumas, ryžtingumas, energingumas, atlaidumas, tvirtybė, švara, pagiežos bei šlovės siekimo neturėjimas – šios transcendentinės savybės, o Bharatos sūnau, būdingos dievotam, dieviška prigimtimi apdovanotam žmogui.
4. VERS:
Ó, Pṛthā fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság – ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.
TEXT 4:
Išdidumas, pasipūtimas, tuštybė, pyktis, šiurkštumas ir neišmanymas – tai savybės, kurios būdingos demoniškos prigimties žmonėms, o Pṛthos sūnau.
5. VERS:
A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!
TEXT 5:
Transcendentinės savybės veda į išsivadavimą, o demoniškosios pavergia. Tačiau nesijaudink, o Pāṇḍu sūnau, nes tu gimei su dieviškomis savybėmis.
6. VERS:
Ó, Pṛthā fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!
TEXT 6:
O Pṛthos sūnau, šiame pasaulyje egzistuoja dviejų rūšių sukurtosios būtybės – vienos jų dieviškos, o kitos demoniškos. Dieviškas savybes Aš tau plačiai nušviečiau. Dabar paklausyk, ką Aš papasakosiu apie demoniškąsias.
7. VERS:
A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.
TEXT 7:
Demonai nežino, kas dera daryti ir kas nedera. Jiems nebūdingi nei švara, nei tinkamas elgesys, nei teisingumas.
8. VERS:
Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjvágyon kívül nincs más oka.
TEXT 8:
Jie sako, kad šis pasaulis – nerealus, kad jis neturi jokio pagrindo ir joks Dievas jo nevaldo. Jie sako, kad pasaulį pagimdė lytinis troškimas ir kad geismas – vienintelė šio pasaulio priežastis.
9. VERS:
Efféle végkövetkeztetésekre jutva az önmagukból kifordult, csekély értelemmel megáldott, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.
TEXT 9:
Vadovaudamiesi tokiomis išvadomis, praradę save ir neturintys nuovokos, demonai atlieka piktybinius, siaubingus darbus, kurių tikslas – sunaikinti pasaulį.
10. VERS:
A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjvágyban keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.
TEXT 10:
Atradusius paguodą nepasotinamame geisme, apimtus tuštybės bei netikro prestižo, demoniškus žmones užvaldė iliuzija, todėl jie visuomet susigundo nešvariais darbais, susižavi tuo, kas laikina.
11 – 12. VERS:
Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szükséglete, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.
TEXTS 11-12:
Jie įsitikinę, kad tenkinti jusles – pirmiausias žmonių civilizacijos poreikis, todėl iki pat gyvenimo pabaigos juos persekioja begaliniai rūpesčiai. Šimtų tūkstančių troškimų supančioti, apimti geismo bei pykčio, jie neleistinais būdais kaupia pinigus jusliniams malonumams.
13 – 15. VERS:
A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, és előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, egy kicsit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.
TEXTS 13-15:
Demoniškas žmogus galvoja: „Jau dabar esu labai turtingas, bet įgyvendinęs savo sumanymus pralobsiu dar labiau. Kiek mano sukaupta! Tačiau ateity savo turtus dar labiau padidinsiu. Jis buvo mano priešas ir aš jį nužudžiau. Susidorosiu ir su kitais savo priešais. Aš esu visa ko viešpats, aš – besimėgaujantis subjektas. Aš esu tobulas, galingas ir laimingas. Aš – turtingiausias žmogus, supamas kilmingų giminaičių. Nėra už mane galingesnio ir laimingesnio. Aš atnašausiu aukas, teiksiu labdarą ir taip patirsiu džiaugsmą.“ Šitaip neišmanymas suklaidina tokius žmones.
16. VERS:
A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve egyre erősebben ragaszkodnak az érzéki örömökhöz, s a pokolba zuhannak.
TEXT 16:
Įvairiausių rūpesčių kamuojami, įsipainioję iliuzijų tinkle, jie pernelyg prisiriša prie juslinių malonumų ir garma į pragarą.
17. VERS:
Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában olykor büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csupán névleges áldozatok.
TEXT 17:
Patenkinti savimi begėdžiai, apgauti turtų ir netikro prestižo, jie kartais iš puikybės vien dėl akių aukoja aukas, nesilaikydami jokių taisyklių.
18. VERS:
A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjvágytól és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.
TEXT 18:
Suklaidinti klaidingos savimonės, jėgos, pasipūtimo, geismo ir pykčio, demonai užsiplieskia pavydu Aukščiausiajam Dievo Asmeniui, kuris glūdi ir jų pačių, ir kitų kūnuose, piktžodžiauja prieš tikrąją religiją.
19. VERS:
Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.
TEXT 19:
Pavyduolius ir piktavalius, žemiausius iš žmonių, Aš kaskart nubloškiu į materialios būties vandenyną, į įvairiausias demoniškas gyvybės rūšis.
20. VERS:
Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.
TEXT 20:
Šie žmonės nuolat gimsta tarp demoniškų gyvybės rūšių atstovų, o Kuntī sūnau, todėl jie negali priartėti prie Manęs. Palengva jie ritasi žemyn į bjauriausias gyvybės formas.
21. VERS:
Három kapu nyílik e pokolba: a vágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.
TEXT 21:
Trys vartai atveria kelią į šį pragarą. Tai geismas, pyktis ir godumas. Kiekvienas sveikai mąstantis žmogus turi jų atsisakyti, nes jie veda sielą į pražūtį.
22. VERS:
Ó, Kuntī fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.
TEXT 22:
O Kuntī sūnau, iš tų trijų pragaro vartų ištrūkęs žmogus atlieka veiksmus, kurie skatina dvasinę savivoką. Taip jis palengva pasiekia aukščiausią tikslą.
23. VERS:
De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.
TEXT 23:
Kas atmeta šventraščių nurodymus ir elgiasi vadovaudamasis savo užgaidomis, tas nepasiekia nei tobulumo, nei laimės, nei aukščiausio tikslo.
24. VERS:
Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.
TEXT 24:
Todėl iš šventraščių žmogus privalo sužinoti, kas sudaro jo pareigą, ir kas nėra jo pareiga. Išmanydamas šventraščių taisykles, jis turi elgtis taip, kad galiausiai pasiektų tobulumą.