Skip to main content

24. VERS

VERŠ 24

Szöveg

Verš

tasmāc chāstraṁ pramāṇaṁ te
kāryākārya-vyavasthitau
jñātvā śāstra-vidhānoktaṁ
karma kartum ihārhasi
tasmāc chāstraṁ pramāṇaṁ te
kāryākārya-vyavasthitau
jñātvā śāstra-vidhānoktaṁ
karma kartum ihārhasi

Szó szerinti jelentés

Synonyma

tasmāt – ezért; śāstram – az írásokat; pramāṇam – bizonyítékot; te – tiéd; kārya – kötelességed; akārya – és tiltott cselekedeted; vyavasthitau – meghatározókat; jñātvā – tudván; śāstra – az írásoknak; vidhāna – az előírásai; uktam – által mondott; karma – munkát; kartum – végezni; iha – ebben a világban; arhasi – meg kell tenned.

tasmāt — preto; śāstram — písiem; pramāṇam — svedectvo; te — tebe; kārya — povinnosť; akārya — zakázané činy; vyavasthitau — rozhodnutý; jñātvā — poznáš; śāstra — písiem; vidhāna — príkazy; uktam — ako vravím; karma — činy; kartum — konaj; iha — v tomto svete; arhasi — mal by si.

Fordítás

Překlad

Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.

Každý by mal vedieť čo sa smie a čo nie, a k tomu by mu mali slúžiť príkazy písiem. Poznaním týchto príkazov a predpisov sa bude môcť postupne povýšiť.“

Magyarázat

Význam

Mint ahogy a tizenötödik fejezet kijelentette, a Védák minden szabályának és előírásának célja Śrī Kṛṣṇa megismerése. Az ember akkor érte el a védikus irodalomból elsajátítható tudás legtökéletesebb szintjét, ha megértette a Bhagavad-gītāból, kicsoda Kṛṣṇa, s ekképpen Kṛṣṇa-tudatossá válva odaadó szolgálatot végez. Az Úr Caitanya Mahāprabhu megkönnyítette számunkra ezt a folyamatot. Csupán arra kérte az embereket, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, szolgálják odaadóan az Urat, és fogyasszák a mūrtiknak felajánlott étel maradékait. Aki egyenesen az ilyen odaadó tettekhez lát, arról tudnunk kell, hogy már áttanulmányozta az egész védikus irodalmat, és tökéletesen megértette a végkövetkeztetést. Természetesen a közönséges, nem Kṛṣṇa-tudatú embernek vagy azoknak, akik nem végeznek odaadó szolgálatot, a Védák utasításaiból kell megtudniuk, hogy mit kell és mit nem szabad tenniük, s az előírásokat vita nélkül végre kell hajtaniuk. Ezt hívják a śāstra, vagyis a szentírás által előírt elvek követésének. A śāstrák mentesek attól a négy alapvető hibától, melyek a feltételekhez kötött lelket jellemzik: a feltételekhez kötött léleknek tökéletlenek az érzékei, hajlamos a csalásra, biztos, hogy hibázik, és biztos, hogy illúzióban van. Ez a négy legfőbb hiányosság alkalmatlanná teszi arra, hogy szabályokat és előírásokat teremtsen. Ezért a négy hibán felül álló śāstrák előírásait és kijelentéseit valamennyi nagy szent, ācārya és nagy lélek módosítás nélkül követi.

V pätnástej kapitole bolo povedané, že všetky vedske príkazy a zásady vedú k poznaniu Kṛṣṇu. Ak sa človek z Bhagavad-gīty poučil o Kṛṣṇovi, vyvinul vedomie Kṛṣṇu a zapojil sa do oddanej služby, dosiahol vrchol poznania, tak, ako ho predkladajú vedske písma. Śrī Caitanya Mahāprabhu nám tento proces veľmi uľahčil: požiadal ľudí, aby spievali Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, aby oddane slúžili Kṛṣṇovi a jedli iba jedlo obetované Božstvu. Ak sa niekto priamo zamestnáva duchovnými činnosťami, znamená to, že už preštudoval všetky vedske knihy a vyvodil z nich správny záver. Ľuďom, ktorí nemajú vedomie Kṛṣṇu a ktorí Mu neslúžia s láskou a oddanosťou, prikazujú vedske písma, čo majú a čo nemajú robiť. Človek by ich mal nasledovať. To sa nazýva riadiť sa podľa śāstier, alebo písiem. Śāstry nemajú štyri základné nedostatky, ktoré sú bežné u podmienenej duše — nedokonalé zmysly, sklon k podvádzaniu, omylnosť a prepadanie ilúzii. Tieto štyri základné nedostatky podmieneného života robia človeka nespôsobilým predkladať pravidlá a predpisy. Preto všetci svätci, ācāryovia a zbožné duše prijímajú pravidlá a príkazy śāstier, lebo tie sú dokonalé.

Indiában a lelki tudomány művelőinek számtalan csoportja van, melyek általában két irányzathoz, a személytelen és a személyes filozófiai irányzathoz tartoznak. A Védák elveit követő életforma mindkettőre jellemző. Az írások elveinek betartása nélkül ugyanis senki sem érheti el a tökéletesség szintjét. Ezért tekinthető szerencsésnek az, aki valóban megértette a śāstrák szándékát.

V Indii je mnoho skupín s najrôznejším duchovným poňatím. Všeobecne sa delia na dve skupiny — personalistov a impersonalistov. Obe tieto školy sa však riadia pokynmi Ved. Nemôžeme dosiahnuť dokonalosť, ak nenasledujeme tieto zásady. Kto pochopil zmysel śāstier, je považovaný za šťastného.

Az emberi társadalom degradálódását az okozza, hogy elfordultunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége megismerését szolgáló elvektől. Ez az emberi életben a legnagyobb bűn, ezért a māyā, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének anyagi energiája a háromféle szenvedés formájában folytonosan aggodalmat okoz nekünk. Ez az anyagi energia az anyagi természet három kötőerejéből áll. Az embernek legalább a jóság szintjére fel kell emelkednie ahhoz, hogy a Legfelsőbb Úrról szóló tudás útjára léphessen. Ha nem jut el a jóság szintjéig, akkor a tudatlanságban és a szenvedélyben kell maradnia, melyek démoni létet idéznek elő. A szenvedély és tudatlanság kötőerejének rabjai gúnyt űznek az írásokból, a szent emberekből és az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyes megismeréséből. Nem engedelmeskednek a lelki tanítómester utasításainak, és nem törődnek a szentírások parancsolataival sem. Annak ellenére, hogy hallottak az odaadó szolgálat dicsőségéről, nem vonzódnak hozzá, ehelyett saját utakat találnak ki fejlődésük érdekében. Ez csupán néhány az emberi társadalom azon hibái közül, amelyek a démoni léthez vezetnek. Ha azonban valaki képes követni egy megfelelő, hiteles lelki tanítómester utasításait, aki a felemelkedés útjára, egy magasabb szintre tudja vezetni, élete sikeressé válik.

Pre ľudskú spoločnosť je nechuť k zásadám vedúcim k poznaniu Najvyššej Božskej Osobnosti príčinou jej pádu. Táto nechuť je najväčším prečinom v ľudskom živote. Preto nám māyā, hmotná energia Najvyššej Božskej Osobnosti, prináša neustále starosti v podobe trojakého utrpenia. Hmotná príroda pozostáva z troch kvalít. Človek sa musí povzniesť aspoň do kvality dobra, predtým, než sa mu otvorí cesta k poznaniu Najvyššieho Pána. Ak sa nedostane na úroveň kvality dobra, zostane v hmotnej kvalite nevedomosti a vášne, ktoré sú príčinou démonského života. Tí, ktorí sa nachádzajú v kvalite vášne a v kvalite nevedomosti, zosmiešňujú písma, svätcov i správne pochopenie Najvyššej Božskej Osobnosti. Nenasledujú pokyny duchovného učiteľa a o príkazy písiem sa nestarajú. Aj keď počuli o sláve oddanej služby, nepriťahuje ich. Aby sa povýšili, vytvárajú si vlastnú cestu. Toto sú príklady niektorých nedostatkov v ľudskej spoločnosti, vedúcich k démonskému životu. Ak sa však človeku pošťastí a nechá sa viesť pravým duchovným učiteľom cestou povýšenia sa, jeho život bude úspešný.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az isteni és a démoni természet”.

Takto končia Bhaktivedantove výklady šestnástej kapitoly Śrīmad Bhagavad-gīty, nazvanej „Božské a démonské povahy“.