19. VERS

VERSO 19

Szöveg

Texto

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
saṁsāreṣu narādhamān
kṣipāmy ajasram aśubhān
āsurīṣv eva yoniṣu

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

tān – őket; aham – Én; dviṣataḥ – az irigyeket; krūrān – a gonoszokat; saṁsāreṣu – az anyagi lét óceánjába; nara-adhamān – az emberiség söpredékét; kṣipāmi – küldöm; ajasram – örökre; aśubhān – kedvezőtlen; āsurīṣu – démonikus; eva – bizony; yoniṣu – anyaméhekbe.

tān — aqueles; aham — Eu; dviṣataḥ — invejosos; krūrān — maliciosos; saṁsāreṣu — no oceano da existência material; nara-adhamān — os mais baixos da humanidade; kṣipāmi — ponho; ajasram — para sempre; aśubhān — inauspiciosos; āsurīṣu — demoníacos; eva — decerto; yoniṣu — nos ventres.

Fordítás

Tradução

Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.

Aqueles que são invejosos e maliciosos, os mais baixos entre os homens, Eu os lanço perpetuamente no oceano da existência material, em várias espécies de vida demoníaca.

Magyarázat

Comentário

Ez a vers egyértelműen utal arra, hogy az egyéni lélek a Legfelsőbb akaratából kerül egy bizonyos testbe. Egy démon lehet, hogy nem fogadja el az Úr felsőbbségét, sőt azt is megteheti, hogy saját szeszélyei szerint cselekszik, de hogy legközelebb milyen testben születik meg, az mégsem tőle, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének döntésétől függ. A Śrīmad-Bhāgavatam harmadik éneke leírja, hogyan kerül halála után az egyéni lélek egy felsőbb hatalom rendeléséből egy anyaméhbe, ahol újabb, sajátságos testet kap. Ezért találunk az anyagi létben oly sok fajt – állatokat, rovarokat, embereket stb. Nem véletlenül jöttek létre, hanem egy felsőbb hatalom irányításával. A démonok jövőjét világosan jelzi ez a vers: újra meg újra démonok méhébe kerülnek, s továbbra is gyűlölködőként, az emberiség söpredékeként fognak létezni. Az ilyen démoni fajokra az örökös kéjvágy, erőszak, gyűlölet és tisztátalanság jellemző. A dzsungelben élő vadászok a démoni fajokhoz tartoznak.

Indica-se claramente neste verso que o fato de uma determinada alma individual assumir um corpo específico é prerrogativa da vontade suprema. Talvez a pessoa demoníaca não concorde em aceitar a supremacia do Senhor, e inclusive pode agir conforme seus próprios caprichos, mas seu nascimento seguinte dependerá da decisão da Suprema Personalidade de Deus e não dela mesma. No Śrīmad-Bhāgavatam, Terceiro Canto, afirma-se que a alma individual, após a morte, é posta no ventre de uma mãe onde recebe um determinado tipo de corpo sob a supervisão de um poder superior. Por isso, na existência material encontramos tantas espécies de vida — animais, insetos, homens e assim por diante. Todas são designadas pelo poder superior. Elas não são acidentais. Quanto aos demoníacos, aqui se diz com toda a clareza que eles são perpetuamente postos nos ventres de demônios, e assim eles continuam a ser invejosos, os mais baixos da humanidade. Estas espécies de homens demoníacos são fadadas a sempre conviver com a luxúria, com a violência, o ódio e a sujeira. Há muitas categorias de caçadores na floresta que são consideradas como pertencentes às espécies de vida demoníaca.