7. VERS

VERŠ 7

Szöveg

Verš

mamaivāṁśo jīva-loke
jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
prakṛti-sthāni karṣati

Szó szerinti jelentés

Synonyma

mama – az Én; eva – bizony; aṁśaḥ – parányi részem; jīva-loke – a feltételekhez kötött lét világában; jīva-bhūtaḥ – a feltételekhez kötött élőlény; sanātanaḥ – örökkévaló; manaḥ – az elmével; ṣaṣṭhāni – és a hat; indriyāṇi – érzékkel; prakṛti – az anyagi természetben; sthāni – elhelyezkedővel; karṣati – keményen küzd.

mama — Moja; eva — iste; aṁśaḥ — fragmentárna čiastočka; jīva-loke — vo svete podmieneného života; jīva-bhūtaḥ — podmienená živá bytosť; sanātanaḥ — večná; manaḥ — s mysľou; ṣaṣṭhāni — šiestimi; indriyāṇi — zmyslami; prakṛti — hmotná príroda; sthāni — situovaný; karṣati — ťažko bojujú.

Fordítás

Překlad

Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.

Živé bytosti v tomto podmienenom svete sú Mojimi fragmentárnymi čiastočkami. Žijúc podmieneným životom, ťažko bojujú so šiestimi zmyslami, vrátane mysle.

Magyarázat

Význam

Ez a vers az élőlény helyzetét határozza meg nagyon érthetően. Az élőlény örökké a Legfelsőbb Úr parányi töredék szerves része. Az a feltevés, miszerint csupán a feltételekhez kötött létben van egyénisége, s felszabadult állapotában eggyé válik a Legfelsőbb Úrral, nem helytálló. Az élőlény örökké töredék rész. Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti: sanātanaḥ. A Védák tanítása szerint a Legfelsőbb Úr kiterjedéseinek és megnyilvánulásainak száma végtelen. Az elsődleges kiterjedéseket viṣṇu-tattvának, a másodlagosakat pedig élőlényeknek hívják. Más szóval a viṣṇu-tattva saját személyes, az élőlények pedig különálló kiterjedések. Saját személyes kiterjedése által az Úr különféle formákban nyilvánul meg, például az Úr Rāmaként, Nṛsiṁhadevaként, Viṣṇumūrtiként és a Vaikuṇṭha-bolygókon uralkodó Istenségekként. A különálló kiterjedések, vagyis az élőlények örökké az Ő szolgái. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes kiterjedései, vagyis az Istenség egyéni személyiségei mindig léteznek. Hasonló módon a különálló kiterjedések, vagyis az élőlények is rendelkeznek egyéni léttel. Az élőlények tehát a Legfelsőbb Úr parányi, szerves részei, ezért részben rendelkeznek a tulajdonságaival is, melyek közül az egyik a függetlenség. Mint egyéni léleknek, minden élőlénynek saját egyénisége és parányi függetlensége van. Ha visszaél a függetlenségével, feltételekhez kötött létbe jut, ha helyesen alkalmazza, örökre felszabadul. Ám természetét tekintve mindkét esetben örökkévaló, hasonlóan a Legfelsőbb Úrhoz. Felszabadult állapotában nem hatnak rá az anyagi feltételek, és egyedül az Úr transzcendentális szolgálatának él. Amikor azonban feltételekhez kötött helyzetben van, akkor a természet anyagi kötőerőinek irányítása alatt áll, s megfeledkezik az Úr transzcendentális szerető szolgálatáról, aminek az a következménye, hogy teljes erejéből kell küzdenie létéért az anyagi világban.

V tomto verši sa jasne definuje identita živej bytosti. Živá bytosť je večná a fragmentárna časť Najvyššieho Pána . To však neznamená, že je individuálna iba vo svojom podmienenom stave a že po oslobodení splynie s Najvyšším Pánom. Zostáva večne čiastočkou Najvyššieho, čo jasne vysvetľuje slovo sanātanaḥ. Podľa Ved sa Najvyšší Pán prejavuje a expanduje v nekonečnom množstve rôznych podôb, z ktorých základné sa nazývajú viṣṇu-tattva a sekundárne jīva-tattva, živé bytosti. Inými slovami, viṣṇu-tattva sú Jeho osobné expanzie, zatiaľ čo živé bytosti sú Jeho oddelené expanzie. Vo svojich osobných expanziách sa Pán zjavuje napríklad ako Rāma, Nṛsiṁha, Viṣṇumūrti a všetky vládnúce Božstvá vaikhuṇṭhských planét. Oddelené expanzie, živé bytosti, sú večnými služobníkmi. Osobné expanzie Najvyššieho Pána existujú večne a majú Svoju Božskú totožnosť. Aj oddelené expanzie, živé bytosti, majú svoju totožnosť. Ako malé čiastočky Pána majú malý zlomok Jeho vlastností, a nezávislosť je jednou z nich. Každá živá bytosť je individuálna duša a má svoju osobnú individualitu a istú mieru nezávislosti. Zneužitím tejto nezávislosti sa stane podmienenou a jej správnym využitím bude večne oslobodená. V každom prípade je však večná, rovnako ako Najvyšší Pán. Vo oslobodenom stave nie je hmotne podmienená a zapája sa do oddanej služby Pánovi. V podmienenom stave je pod vládou troch kvalít hmotnej prírody a na svoju láskyplnú službu Pánovi zabúda. Preto musí ťažko zápasiť v boji o existenciu.

Valamennyi élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része – nemcsak az emberek, a macskák és a kutyák, de még az anyagi világ nagyhatalmú irányítói is, például Brahmā, az Úr Śiva, sőt még Viṣṇu is. Mindegyikük örökkévaló, s nem ideiglenes megnyilvánulás. A karṣati („küzd”, „viaskodik”) szó nagyon fontos. A lélek az anyagi létben rabságban van, mintha bilincsbe lenne verve. A hamis ego az, ami megkötözi, az elme pedig a legfőbb ügynök, ami az élőlényt az anyagi létben irányítja. Ha az elme a jóság kötőerejében van, az élőlény jó tetteket hajt végre, ha a szenvedély kötőerejében van, akkor szenvednie kell cselekedetei miatt, ha pedig a tudatlanság kötőerejében, akkor alacsonyabb rendű létformákba kerül. Ebből a versből azonban kiderül, hogy a feltételekhez kötött lelket az anyagi test, s ezzel együtt az elme és az érzékek burkolják be, ám amint felszabadul, ez az anyagi burkolat megsemmisül, és az egyéni képességeknek megfelelően megnyilvánul a lelki test. A Mādhyandināyana-śruti a következőket tudatja velünk: sa vā eṣa brahma-niṣṭha idaṁ śarīraṁ martyam atisṛjya brahmābhisampadya brahmaṇā paśyati brahmaṇā śṛṇoti brahmaṇaivedaṁ sarvam anubhavati. E vers szerint amikor az élőlény megválik az anyagi testtől, s a lelki világba jut, visszanyeri lelki testét, amelyben szemtől szemben megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Személyesen beszélhet Vele és hallhatja Őt, sőt képes lesz igazán megérteni Őt. A smṛtik állítása szerint vasanti yatra puruṣāḥ sarve vaikuṇṭha-mūrtayaḥ: a lelki bolygókon mindenki teste az Istenség Legfelsőbb Személyisége testéhez hasonlít. A test felépítésében tehát nincs különbség a szervesrész-élőlények és a viṣṇu-mūrti-kiterjedések között. Más szóval az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből az élőlény lelki testet kap, ha felszabadul.

Všetky živé bytosti, a to nielen ľudia, mačky a psy, ale aj mocní vládcovia hmotného sveta ako Brahmā, Śiva a dokonca i Viṣṇu, sú čiastočkami Najvyššieho Pána. Všetci sú veční; nie sú iba dočasnými prejavmi. Slovo karṣati (zápasiť) je veľmi dôležité. Podmienená duša je akoby spútaná železnými reťazami. Je spútaná falošným egom a myseľ ju vedie týmto hmotným svetom. Ak je myseľ v kvalite dobra, sú aj činy dobré, ak je v kvalite vášne, sú činy príčinou strasti, a ak je v kvalite nevedomosti, človek zostupuje do nižších živočíšnych druhov. Z tohoto verša jasne vyplýva, že podmienená duša je zahalená hmotným telom, mysľou a zmyslami, no tieto hmotné obaly prestanú jestvovať, akonáhle sa oslobodí. V oslobodenom stave sa však automaticky prejaví jej individuálne duchovné telo. V Mādhyandināyana-śruti sa píše: sa vā eṣa brahma-niṣṭha idam śarīraṁ martyam atisṛjya brahmābhisampadya brahmaṇā paśyati brahmaṇā śṛṇoti brahmaṇaivedaṁ sarvam anubhavati. Keď sa živá bytosť oslobodí zo svojho tela a vstúpi do duchovného sveta, opäť obnoví svoje duchovné telo a môže uzrieť Najvyššiu Božskú Osobnosť tvárou v tvár. Môže počuť Najvyššieho Pána, môže sa s Ním osobne rozprávať a poznať Ho takého, aký je. Vedske smṛti vysvetľujú: vasanti yatra puruṣāḥ sarve vaikuṇṭha-mūrtayaḥ. Všetci obyvatelia duchovných planét majú podobné telá ako Najvyššia Božská Osobnosť. Čo sa týka telesnej podoby, nie je nijaký rozdiel medzi živými bytosťami a expanziami viṣṇu-mūrti. Inými slovami, po oslobodení dostane živá bytosť Pánovou milosťou duchovné telo.

A mamaivāṁśaḥ szavak („a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei”) szintén nagyon jelentősek. A Legfelsőbb Úr parányi szerves részei nem olyanok, mint egy anyagi dolog töredék darabkái. A második fejezet már kifejtette, hogy a lelket nem lehet feldarabolni, éppen ezért e töredék szerves részt nem anyagi felfogással kell megértenünk. Nem olyan, mint az anyag, amit fel lehet darabolni és aztán újra össze lehet illeszteni. Az élőlénnyel kapcsolatban ez az elképzelés nem alkalmazható, mert a vers a szanszkrit sanātana („örök”) kifejezést használja. A töredék rész örökkévaló. A második fejezet elején azt is olvashattuk, hogy a Legfelsőbb Úr töredék részecskéje minden egyes egyéni testben jelen van (dehino 'smin yathā dehe). Ha kiszabadul a test rabságából, visszanyeri eredeti lelki testét a lelki világ egyik lelki bolygóján, s a Legfelsőbb Úr társaságát élvezi. Azt is meg kell azonban értenünk, hogy mint a Legfelsőbb Úr parányi szerves része, az élőlény minőség tekintetében azonos Vele, mint ahogyan az aranydarabkák is aranyból vannak.

Slovo mamaivāṁśaḥ (nepatrné čiastočky Najvyššieho Pána) je tiež veľmi dôležité. Fragmentárnu časť Pána nemôžeme prirovnávať k nejakému zlomku hmoty. V druhej kapitole sme sa mohli dozvedieť, že duša je nedeliteľná; preto túto čiastočku nemôžeme vnímať hmotne. Nie je to ako v prípade hmoty, ktorú môžeme rozdeliť na časti a opäť spojiť. Hmotné poňatie je neprijateľné, pretože vo verši bolo použité slovo sanātana (večný). Fragmentárna čiastočka je večná. Na začiatku druhej kapitoly sa píše, že fragmentárna čiastočka Najvyššieho Pána sídli vo všetkých telách (dehino`smin yathā dehe). Len čo sa táto čiastočka vymaní z pút hmoty, získa duchovné telo a v duchovnom svete sa na duchovnej planéte teší v spoločnosti Najvyššieho Pána. Tým sa prirodzene myslí, že táto nepatrná čiastočka je s Najvyšším Pánom kvalitatívne totožná, práve tak, ako je kúsok zlata rovnakej kvality ako zlato.