Skip to main content

7. VERS

TEXT 7

Szöveg

Texte

mamaivāṁśo jīva-loke
jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
prakṛti-sthāni karṣati
mamaivāṁśo jīva-loke
jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
prakṛti-sthāni karṣati

Szó szerinti jelentés

Synonyms

mama – az Én; eva – bizony; aṁśaḥ – parányi részem; jīva-loke – a feltételekhez kötött lét világában; jīva-bhūtaḥ – a feltételekhez kötött élőlény; sanātanaḥ – örökkévaló; manaḥ – az elmével; ṣaṣṭhāni – és a hat; indriyāṇi – érzékkel; prakṛti – az anyagi természetben; sthāni – elhelyezkedővel; karṣati – keményen küzd.

mama: Mes; eva: certes; aṁśaḥ: fragments; jīva-loke: dans le monde de l’existence conditionnée; jīva-bhūtaḥ: l’être conditionné; sanātanaḥ: éternel; manaḥ: avec le mental; ṣasṭḥāni: les six; indriyāṇi: sens; prakṛti: dans la nature matérielle; sthāni: situés; karṣati: lutte durement.

Fordítás

Translation

Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.

Les êtres en ce monde matériel sont des fragments éternels de Ma Personne. Mais parce qu’ils sont conditionnés, ils luttent avec acharnement contre les six sens, et parmi eux, le mental.

Magyarázat

Purport

Ez a vers az élőlény helyzetét határozza meg nagyon érthetően. Az élőlény örökké a Legfelsőbb Úr parányi töredék szerves része. Az a feltevés, miszerint csupán a feltételekhez kötött létben van egyénisége, s felszabadult állapotában eggyé válik a Legfelsőbb Úrral, nem helytálló. Az élőlény örökké töredék rész. Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti: sanātanaḥ. A Védák tanítása szerint a Legfelsőbb Úr kiterjedéseinek és megnyilvánulásainak száma végtelen. Az elsődleges kiterjedéseket viṣṇu-tattvának, a másodlagosakat pedig élőlényeknek hívják. Más szóval a viṣṇu-tattva saját személyes, az élőlények pedig különálló kiterjedések. Saját személyes kiterjedése által az Úr különféle formákban nyilvánul meg, például az Úr Rāmaként, Nṛsiṁhadevaként, Viṣṇumūrtiként és a Vaikuṇṭha-bolygókon uralkodó Istenségekként. A különálló kiterjedések, vagyis az élőlények örökké az Ő szolgái. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes kiterjedései, vagyis az Istenség egyéni személyiségei mindig léteznek. Hasonló módon a különálló kiterjedések, vagyis az élőlények is rendelkeznek egyéni léttel. Az élőlények tehát a Legfelsőbb Úr parányi, szerves részei, ezért részben rendelkeznek a tulajdonságaival is, melyek közül az egyik a függetlenség. Mint egyéni léleknek, minden élőlénynek saját egyénisége és parányi függetlensége van. Ha visszaél a függetlenségével, feltételekhez kötött létbe jut, ha helyesen alkalmazza, örökre felszabadul. Ám természetét tekintve mindkét esetben örökkévaló, hasonlóan a Legfelsőbb Úrhoz. Felszabadult állapotában nem hatnak rá az anyagi feltételek, és egyedül az Úr transzcendentális szolgálatának él. Amikor azonban feltételekhez kötött helyzetben van, akkor a természet anyagi kötőerőinek irányítása alatt áll, s megfeledkezik az Úr transzcendentális szerető szolgálatáról, aminek az a következménye, hogy teljes erejéből kell küzdenie létéért az anyagi világban.

Ce verset définit clairement l’identité de l’être distinct: il est de toute éternité un fragment infime du Seigneur Suprême. Ce n’est pas qu’une fois la libération obtenue, il perd cette individualité pour ne plus faire qu’un avec le Seigneur. Certes non. Il demeure éternellement une parcelle du Seigneur, comme le souligne, du reste, le mot sanātanaḥ. D’après les Écrits védiques, le Seigneur Suprême Se manifeste et Se multiplie en d’innombrables émanations. Les émanations immédiates portent le nom de viṣṇu-tattvas et les secondaires celui de jīva-tattvas. Autrement dit, les émanations viṣṇu-tattvas sont Ses émanations personnelles alors que les êtres vivants sont des émanations distinctes de Sa personne. Par le biais des premières, Il Se manifeste en des formes variées, tels Viṣṇumūrti, Rāma, Nṛsiṁhadeva, et toutes les émanations plénières régnant sur les planètes Vaikuṇṭhas. Les émanations distinctes du Seigneur, les êtres vivants, sont pour leur part Ses serviteurs éternels.

Les émanations personnelles de Dieu, la Personne Suprême, Ses formes individuelles, existent éternellement. Et de même, les émanations distinctes sont éternellement individuelles. Parce qu’ils font partie intégrante du Seigneur, les êtres distincts possèdent, mais en quantité infime, les mêmes attributs que Lui, parmi lesquels l’indépendance. Chaque être est une âme distincte, pourvue d’une individualité propre ainsi que d’une infime part d’indépendance. Qu’il fasse un mauvais usage de cette indépendance, et il devra connaître ce que l’on appelle l’état conditionné. Mais qu’il en fasse bon usage, et il demeurera à jamais à l’état libéré. Toutefois, dans l’un et l’autre cas, il est éternel, tout comme l’est le Seigneur. À l’état libéré, il n’est plus soumis aux conditions matérielles et prend activement part au service absolu du Seigneur; à l’état conditionné, il est dominé par les trois guṇas et oublie le service de dévotion au Seigneur. Il doit alors lutter pour le simple maintien de son existence dans l’univers matériel.

Valamennyi élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része – nemcsak az emberek, a macskák és a kutyák, de még az anyagi világ nagyhatalmú irányítói is, például Brahmā, az Úr Śiva, sőt még Viṣṇu is. Mindegyikük örökkévaló, s nem ideiglenes megnyilvánulás. A karṣati („küzd”, „viaskodik”) szó nagyon fontos. A lélek az anyagi létben rabságban van, mintha bilincsbe lenne verve. A hamis ego az, ami megkötözi, az elme pedig a legfőbb ügynök, ami az élőlényt az anyagi létben irányítja. Ha az elme a jóság kötőerejében van, az élőlény jó tetteket hajt végre, ha a szenvedély kötőerejében van, akkor szenvednie kell cselekedetei miatt, ha pedig a tudatlanság kötőerejében, akkor alacsonyabb rendű létformákba kerül. Ebből a versből azonban kiderül, hogy a feltételekhez kötött lelket az anyagi test, s ezzel együtt az elme és az érzékek burkolják be, ám amint felszabadul, ez az anyagi burkolat megsemmisül, és az egyéni képességeknek megfelelően megnyilvánul a lelki test. A Mādhyandināyana-śruti a következőket tudatja velünk: sa vā eṣa brahma-niṣṭha idaṁ śarīraṁ martyam atisṛjya brahmābhisampadya brahmaṇā paśyati brahmaṇā śṛṇoti brahmaṇaivedaṁ sarvam anubhavati. E vers szerint amikor az élőlény megválik az anyagi testtől, s a lelki világba jut, visszanyeri lelki testét, amelyben szemtől szemben megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Személyesen beszélhet Vele és hallhatja Őt, sőt képes lesz igazán megérteni Őt. A smṛtik állítása szerint vasanti yatra puruṣāḥ sarve vaikuṇṭha-mūrtayaḥ: a lelki bolygókon mindenki teste az Istenség Legfelsőbb Személyisége testéhez hasonlít. A test felépítésében tehát nincs különbség a szervesrész-élőlények és a viṣṇu-mūrti-kiterjedések között. Más szóval az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből az élőlény lelki testet kap, ha felszabadul.

Les êtres, non seulement les hommes, les chats et les chiens, mais aussi les plus grands maîtres de l’univers – Brahmā, Śiva, et même Viṣṇu – font tous partie intégrante du Seigneur Suprême. Tous sont éternels, et non des manifestations éphémères. Le mot karṣati (lutter durement) qu’emploie ici notre verset est lourd de sens. L’âme conditionnée est retenue à la matière par le faux ego, comme par des chaînes d’acier. Et le mental est le principal agent responsable de ses pérégrinations dans le monde matériel. Lorsque la vertu gouverne son mental, ses actes s’imprègnent de droiture. Quand la passion domine, ses actes sont source d’angoisse. Et quand prévaut l’ignorance, elle doit errer dans les espèces de vie inférieures.

Ce verset est formel: l’âme conditionnée a revêtu un corps matériel, qui inclut des sens et un mental. Toutefois, la libération obtenue, cette enveloppe matérielle périt et le corps spirituel, lui, se manifeste alors dans son caractère propre. On apprend à ce propos dans la Mādhyandi-nāyana-śruti: sa vā eṣa brahma-niṣṭha idaṁ śarīraṁ martyam atisṛjya brahmābhisampadya brahmaṇā paśyati brahmaṇā śṛṇoti brahmaṇaivedaṁ sarvam anubhavati. Ce passage enseigne que lorsque l’âme quitte le corps matériel pour entrer dans le monde spirituel, elle ravive son corps spirituel et peut ainsi voir Dieu, la Personne Suprême, face à face. Elle peut directement L’entendre, Lui parler, Le connaître tel qu’Il est. La smṛti enseigne également: vasanti yatra puruṣāḥ sarve vaikuṇṭha-mūrtayaḥ – sur les planètes spirituelles, tous les êtres sont dotés de corps aux caractéristiques semblables à celles du Seigneur Suprême. Il n’y a, en ce qui concerne la nature des corps spirituels, aucune différence entre les êtres distincts et les émanations viṣṇu-tattvas. À la libération, l’être distinct obtient donc, par la grâce de Dieu, un corps spirituel.

A mamaivāṁśaḥ szavak („a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei”) szintén nagyon jelentősek. A Legfelsőbb Úr parányi szerves részei nem olyanok, mint egy anyagi dolog töredék darabkái. A második fejezet már kifejtette, hogy a lelket nem lehet feldarabolni, éppen ezért e töredék szerves részt nem anyagi felfogással kell megértenünk. Nem olyan, mint az anyag, amit fel lehet darabolni és aztán újra össze lehet illeszteni. Az élőlénnyel kapcsolatban ez az elképzelés nem alkalmazható, mert a vers a szanszkrit sanātana („örök”) kifejezést használja. A töredék rész örökkévaló. A második fejezet elején azt is olvashattuk, hogy a Legfelsőbb Úr töredék részecskéje minden egyes egyéni testben jelen van (dehino 'smin yathā dehe). Ha kiszabadul a test rabságából, visszanyeri eredeti lelki testét a lelki világ egyik lelki bolygóján, s a Legfelsőbb Úr társaságát élvezi. Azt is meg kell azonban értenünk, hogy mint a Legfelsőbb Úr parányi szerves része, az élőlény minőség tekintetében azonos Vele, mint ahogyan az aranydarabkák is aranyból vannak.

Le mot mamaivāṁśaḥ (infimes fragments du Seigneur Suprême) revêt lui aussi une grande importance. Un fragment du Seigneur ne ressemble en rien au fragment d’un objet matériel qu’on aurait brisé. Le deuxième chapitre nous a déjà montré que jamais l’âme spirituelle ne peut être coupée en morceaux. Les fragments dont parle notre verset ne sont pas structurés comme la matière; ils ne peuvent être divisés et assemblés à nouveau. L’usage, ici, du mot sanskrit sanātana (éternel) ne peut laisser aucun doute. Cet infime fragment est éternel. Dans le deuxième chapitre, on a également appris qu’un fragment infime du Seigneur Suprême habite individuellement chaque corps (dehino ’smin yathā dehe). Et quand ce fragment parvient à se libérer du corps matériel, il ravive son corps spirituel originel pour jouir de la compagnie du Seigneur sur l’une des planètes du monde spirituel. Bien entendu, parce qu’il est une infime partie de Sa personne, l’être distinct Lui est qualitativement égal, tout comme les paillettes d’or sont également de l’or.