3–4. VERS

TEXTS 3-4

Szöveg

Texto

na rūpam asyeha tathopalabhyate
nānto na cādir na ca sampratiṣṭhā
aśvattham enaṁ su-virūḍha-mūlam
asaṅga-śastreṇa dṛḍhena chittvā

tataḥ padaṁ tat parimārgitavyaṁ
yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ
tam eva cādyaṁ puruṣaṁ prapadye
yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

na – nem; rūpam – formája; asya – ennek e fának; iha – ebben a világban; tathā – szintén; upalabhyate – érzékelhető; na – soha; antaḥ – vége; na – soha; ca – is; ādiḥ – eleje; na – soha; ca – is; sampratiṣṭhā – az alapja; aśvattham – banyanfát; enam – ezt; su-virūḍha – erősen; mūlam – gyökerezőt; asaṅga-śastreṇa – a közömbösség fegyverével; dṛḍhena – erőssel; chittvā – kivágva; tataḥ – ezután; padam – helyzetet; tat – azt; parimārgitavyam – fel kell kutatni; yasmin – ahová; gatāḥ – akik eljutottak; na – soha; nivartanti – visszatérnek; bhūyaḥ – ismét; tam – Neki; eva – bizony; ca – is; ādyam – az eredetinek; puruṣam – az Istenség Személyiségének; prapadye – meghódol; yataḥ – akitől; pravṛttiḥ – a kezdet; prasṛtā – a kiterjedés; purāṇi – nagyon ősi.

na — no; rūpam — la forma; asya — de este árbol; iha — en este mundo; tathā — también; upalabhyate — se puede percibir; na — nunca; antaḥ — fin; na — nunca; ca — también; ādiḥ — principio; na — nunca; ca — también; sampratiṣṭhā — la base; aśvattham — árbol baniano; enam — este; su-virūḍha — fuertemente; mūlam — enraizado; asaṅga-śastreṇa — con el arma del desapego; dṛḍhena — fuerte; chittvā — cortando; tataḥ — después; padam — situación; tat — eso; parimārgitavyam — hay que buscarlo; yasmin — a donde; gatāḥ — se va; na — nunca; nivartanti — regresan; bhūyaḥ — otra vez; tam — a Él; eva — ciertamente; ca — también; ādyam — original; puruṣam — la Personalidad de Dios; prapadye — rendirse; yataḥ — de quien; pravṛttiḥ — el principio; prasṛtā — extendido; purāṇī — muy antiguo.

Fordítás

Traducción

Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem értheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, a közömbösség fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatnia azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad.

La verdadera forma de ese árbol no se puede percibir en este mundo. Nadie puede entender dónde termina, dónde comienza, ni dónde está su base. Pero, de un modo decidido, uno debe cortar con el arma del desapego ese árbol fuertemente enraizado. Después, uno debe buscar aquel lugar del cual, una vez que se ha ido a él, nunca se regresa, y entregarse ahí a esa Suprema Personalidad de Dios a partir de quien todo comenzó y todo se ha extendido desde tiempo inmemorial.

Magyarázat

Significado

Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy e banyanfa igazi formáját ebben az anyagi világban lehetetlen megismerni. Mivel gyökerei felfelé állnak, az igazi fa a másik végén van. Aki a fa anyagi kiterjedésének útvesztőjébe bonyolódott, az nem láthatja, milyen messzire nyúlik, s így a kezdetét sem ismeri. Ám mégis meg kell találnunk az eredetét. „Én az apám fia vagyok, az apám pedig ennek és ennek az embernek a fia stb.” Ha így tekintünk vissza, akkor eljutunk Brahmāhoz, akit Garbhodakaśāyī Viṣṇu teremtett. Így végül elérkezünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, s ez kutatásunk végét jelenti. Fel kell tehát kutatnunk a fa eredetét, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyan emberek segítségével, akik ismerik Őt. Ilyen tudás birtokában az ember fokozatosan eltávolodik a valóság hamis tükröződésétől, s a tudás fegyverével elvághatja a kötelékeket, hogy végül elérje az igazi fát.

Ahora se afirma claramente que la verdadera forma de ese árbol baniano no se puede entender en este mundo material. Puesto que la raíz está hacia arriba, el verdadero árbol se extiende hacia el lado opuesto. Cuando uno está enredado con las expansiones materiales del árbol, no puede ver hasta dónde se extiende el mismo, ni puede ver el comienzo de él. Sin embargo, uno tiene que encontrar la causa. «Yo soy el hijo de mi padre, mi padre es el hijo de tal y cual persona, etc.» Investigando de esa manera, uno llega hasta Brahmā, quien fue engendrado por el Garbhodakaśāyī Viṣṇu. Finalmente, cuando uno llega así a la Suprema Personalidad de Dios, ese es el fin de la investigación. Uno tiene que buscar ese origen del árbol, la Suprema Personalidad de Dios, a través de la compañía de personas que tengan conocimiento acerca de esa Suprema Personalidad de Dios. Luego, por medio de la comprensión, uno se va desapegando gradualmente de este falso reflejo de la realidad, y por medio del conocimiento uno puede cortar el vínculo y situarse de hecho en el verdadero árbol.

Ezzel kapcsolatban az asaṅga szó nagyon fontos, mert az érzéki élvezethez és az anyagi természet feletti uralkodáshoz való ragaszkodás nagyon erős. Azáltal, hogy a hiteles szentírásokon alapuló lelki tudományról beszélgetünk, illetve meghallgatjuk azokat, akik valódi tudással rendelkeznek, meg kell tanulnunk, hogyan szabaduljunk meg ettől a ragaszkodástól. A bhakták társaságában folytatott efféle beszélgetések azt eredményezik, hogy az ember eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Ekkor az első, amit tennünk kell, hogy meghódolunk Neki. Ez a vers megemlíti azt a helyet, ahová ha egyszer eljutunk, nem térünk vissza többé a hamis tükörkép-fához. Az eredeti gyökér Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s Belőle árad minden. Az Istenség Személyisége kegyének elnyeréséhez csupán az szükséges, hogy meghódoljunk Előtte, s ezt az odaadó szolgálat végzésével – hallással, énekléssel stb. – érhetjük el. Ő tehát az anyagi világ kiáradásának oka. Amint ezt az Úr már korábban kijelentette: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ. „Én vagyok minden dolog eredete.” Ahhoz tehát, hogy kijussunk az anyagi élet erős banyanfájának sűrű ágai közül, át kell adnunk magunkat Kṛṣṇának. Amint ez megtörténik, automatikusan eltávolodunk ettől az anyagi világtól.

La palabra asaṅga es muy importante en relación con esto, ya que el apego al disfrute de los sentidos y a enseñorearse de la naturaleza material es muy fuerte. Por consiguiente, uno debe aprender a desapegarse mediante la discusión de la ciencia espiritual basada en las Escrituras autoritativas, y uno debe oír a personas que realmente tengan conocimiento. Como resultado de esa discusión en compañía de devotos, uno llega hasta la Suprema Personalidad de Dios. Luego, lo primero que hay que hacer es entregarse a Él. Aquí se da la descripción de ese lugar del cual, una vez que se ha ido al mismo, jamás se regresa a este falso árbol reflejado. La Suprema Personalidad de Dios, Kṛṣṇa, es la raíz original de quien ha emanado todo. Para ganarse la gracia de esa Personalidad de Dios, uno solo tiene que entregarse, y ello es el resultado de la ejecución de servicio devocional por medio del proceso de oír, cantar, etc. Él es la causa de esta extensión del mundo material. Eso ya lo ha explicado el propio Señor. Ahaṁ sarvasya prabhavaḥ: «Yo soy el origen de todo». De manera que, para salir del enredo de este fuerte árbol baniano de la vida material, uno debe entregarse a Kṛṣṇa. En cuanto uno se entrega a Kṛṣṇa, se desapega automáticamente de esta extensión material.