Skip to main content

16. VERS

VERŠ 16

Szöveg

Verš

dvāv imau puruṣau loke
kṣaraś cākṣara eva ca
kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni
kūṭa-stho ’kṣara ucyate
dvāv imau puruṣau loke
kṣaraś cākṣara eva ca
kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni
kūṭa-stho ’kṣara ucyate

Szó szerinti jelentés

Synonyma

dvau – kettő; imau – ezek; puruṣau – élőlények; loke – a világban; kṣaraḥ – esendő; ca – és; akṣaraḥ – tévedhetetlen; eva – bizony; ca – és; kṣaraḥ – esendő; sarvāṇi – minden; bhūtāni – élőlények; kūṭa-sthaḥ – az egységben lévő; akṣaraḥ – tévedhetetlen; ucyate – úgy mondják.

dvau — dva; imau — tieto; puruṣau — živé bytosti; loke — na svete; kṣaraḥ — omylné; ca — a; akṣaraḥ — neomylné; eva — zaiste; ca — a; kṣaraḥ — omylné; sarvāṇi — všetky; bhūtāni — živé bytosti; kūṭa-sthaḥ — v jednote; akṣaraḥ — neomylné; ucyate — hovorí sa.

Fordítás

Překlad

Kétféle lény létezik: az esendő és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden lény esendő, a lelki világban pedig mindenki tévedhetetlen.

Sú dva druhy bytostí: omylné a neomylné. V hmotnom svete sú všetky bytosti omylné a v duchovnom svete sú všetky neomylné.

Magyarázat

Význam

Korábban már szó volt arról, hogy a Vedānta-sūtrát az Úr egyik inkarnációja, Vyāsadeva szerkesztette. Ebben a versben az Úr a Vedānta-sūtra tartalmát foglalja össze, s azt mondja: a megszámlálhatatlan élőlényeket két csoportra lehet osztani – esendőkre és tévedhetetlenekre. Az élőlények örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének különálló szerves részei. Ha az anyagi világgal állnak kapcsolatban, jīva-bhūtának hívják őket, s az ebben a versben használt kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni szanszkrit szavak azt jelentik, hogy esendőek. Akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével egységben élnek, azokat tévedhetetleneknek hívják. Ez az egység nem az egyéni lét megszűnését jelenti, hanem arra utal, hogy harmóniában élnek egymással. Mindannyian összhangban vannak a teremtés szándékával. A lelki világban természetesen nincs teremtés, de mivel – ahogy azt a Vedānta-sūtra kijelenti – az Istenség Legfelsőbb Személyisége a forrása minden kiáradásnak, ezért ezt a fogalmat magyarázzuk most meg.

Už sme vysvetlili, že Śrī Kṛṣṇa vo Svojej inkarnácii Vyāsadevu zostavil Vedānta-sūtru. Tu je v krátkosti jej obsah. Kṛṣṇa hovorí, že nespočetné množstvo živých bytostí môže byť rozdelené do dvoch skupín — na omylné a neomylné. Živé bytosti sú večne oddelené fragmentárne čiastočky Najvyššej Božskej Osobnosti. Keď sú v styku s hmotnou prírodou, nazývajú sa jīva-bhūta, a sanskṛtské slová, použité v tejto śloke (kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni), znamenajú, že sa zvyknú mýliť. Avšak živé bytosti, ktoré sa zjednotili s Najvyšším Pánom sú neomylné. Slovo „zjednotili sa“ však neznamená, že stratili svoju individualitu, ale že medzi nimi a Pánom vládne súlad, pretože sa neprotivia zmyslu Pánovho stvorenia. Prirodzene, duchovný svet nebol nikdy stvorený. Najvyšší Pán sa napriek tomu považuje za jeho stvoriteľa, pretože vo Vedānta-sūtre sa hovorí, že je zdrojom všetkých emanácií.

Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelentése szerint az embereknek két csoportja van. Ezt a Védák is alátámasztják, így hát nem férhet hozzá kétség. Az anyagi világban az elméjükkel és az öt érzékkel küzdő élőlények anyagi testtel rendelkeznek, amely mindig változik. Amíg feltételekhez kötött állapotban vannak, testük az anyaggal való kapcsolatuk következtében változik. Az anyag változik, ezért úgy tűnik, hogy így tesz az élőlény is. A lelki világban azonban a test nem anyagból van, ezért nem változik. Az anyagi világban a test hat változáson megy keresztül: születés, növekedés, állandósulás, szaporodás, sorvadás és végül pusztulás. Ezek az anyagi test változásai. Ezzel ellentétben a lelki világban a test nem változik; ott nincsen sem öregkor, sem születés, sem halál. Ott minden egységben van. Kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni: az anyaggal kapcsolatba került élőlény cseréli a testét, tehát esendő, kezdve az első teremtett lénytől, Brahmātól egészen a parányi hangyáig. Ezzel szemben a lelki világban az élőlények mindig szabadok az egységben.

Śrī Kṛṣṇa hovorí, že jestvujú dva druhy bytostí, a keďže to potvrdzujú aj Vedy, niet o tom pochýb. Živé bytosti, ktoré v tomto svete zápasia so svojou mysľou a piatimi zmyslami, majú hmotné telá, podliehajúce zmene. Tak dlho, dokým je živá bytosť podmienená, mení svoje telo podľa styku s hmotou. Hmota podlieha zmenám a tak sa zdá, že živá bytosť sa mení. V duchovnom svete však telá nie sú hmotnej povahy, a preto sa nemenia. V hmotnom svete prechádza telo živej bytosti šiestimi zmenami: narodí sa, rastie, určitú dobu trvá, rozmnoží sa, postupne chradne a nakoniec úplne zanikne. To sú premeny, ktorými prechádza hmotné telo. V duchovnom svete sa však telo nemení; nejestvuje tam rodenie, staroba ani smrť. Preto tam panuje súlad. Kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni: Všetky bytosti, ktoré prišli do styku s hmotou - prvou stvorenou bytosťou, Brahmom, počnúc a najmenším mravcom končiac - menia svoje telá, a preto sú omylné. V duchovnom svete sú však od týchto nedostatkov navždy oslobodené.