Skip to main content

1. VERS

VERSO 1

Szöveg

Texto

śrī-bhagavān uvāca
ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni
yas taṁ veda sa veda-vit
śrī-bhagavān uvāca
ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni
yas taṁ veda sa veda-vit

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; ūrdhva-mūlam – felfelé álló gyökerű; adhaḥ – lefelé álló; śākham – ágú; aśvattham – banyanfa; prāhuḥ – mondják; avyayam – örökkévaló; chandāṁsi – a védikus himnuszok; yasya – amelynek; parṇāni – levelei; yaḥ – aki; tam – azt; veda – ismeri; saḥ – ő; veda-vit – a Védák ismerője.

śrī-bhagavān uvāca — a Suprema Personalidade de Deus disse; ūrdhva-mūlam — com as raízes para cima; adhaḥ — para baixo; śākham — galhos; aśvattham — uma figueira-de-bengala; prāhuḥ — diz-se; avyayam — eterna; chandāṁsi — os hinos védicos; yasya — cujas; parṇāni — folhas; yaḥ — qualquer um que; tam — isso; veda — conhece; saḥ — ele; veda-vit — o conhecedor dos Vedas.

Fordítás

Tradução

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banyanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.

A Suprema Personalidade de Deus disse: Afirma-se que existe uma figueira-de-bengala imperecível, cujas raízes ficam para cima e os galhos para baixo e cujas folhas são os hinos védicos. Quem conhece esta árvore é um conhecedor dos Vedas.

Magyarázat

Comentário

A bhakti-yoga fontosságának megvitatása után az ember megkérdezheti: „És mi a helyzet a Védákkal?” Ez a fejezet elmondja majd, hogy a Védák tanulmányozásának célja az, hogy az ember megismerje Kṛṣṇát. Éppen ezért aki Kṛṣṇa-tudatú, s odaadó szolgálatot végez, az már ismeri a Védákat.

Após o comentário sobre a importância da bhakti-yoga, talvez alguém pergunte: “E quanto aos Vedas?” Explica-se neste capítulo que o propósito do estudo védico é compreender Kṛṣṇa. Portanto, aquele que está em consciência de Kṛṣṇa, que se ocupa no serviço devocional, já conhece os Vedas.

Az anyagi világ útvesztőjét ez a vers egy banyanfához hasonlítja. A gyümölcsöző cselekedeteket végző számára ez a fa végtelen – egyik ágáról a másikra vándorol az idők végezetéig. Az anyagi világ fája határtalan, s aki ragaszkodik hozzá, annak nincs reménye a felszabadulásra. Az ember felemelését szolgáló védikus himnuszok e fa levelei. A fa gyökerei felfelé nőnek, mert az univerzum legfelső bolygójától, Brahmā hajlékától indulnak ki. Ha valaki képes megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztőjéből.

O enredamento típico deste mundo material é aqui comparado a uma figueira-de-bengala. Quem está ocupado em atividades fruitivas vive numa figueira-de-bengala que não tem fim. Ele vagueia de galho em galho e nunca pára. A árvore deste mundo material não tem fim, e para quem está apegado a esta árvore, não há possibilidade de liberação. Os hinos védicos, que servem para nos elevar, são as folhas desta árvore. As raízes desta árvore crescem para cima e vão até onde Brahmā reside, o planeta mais elevado deste Universo. Se pudermos compreender esta indestrutível árvore da ilusão, então seremos capazes de sair dela.

Meg kell értenünk, milyen úton szabadulhatunk ki. Az előző fejezetek már elmagyarázták, hogy több folyamat is létezik, amelyek segítségével megmenekülhetünk az anyag fogságából, s egészen a tizenharmadik fejezetig azt láthattuk, hogy erre a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálat a legjobb módszer. Az odaadó szolgálat alapelve nem más, mint hogy meg kell válnunk az anyagi tettektől, s az Úr transzcendentális szolgálatába kell állnunk. Az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás elvágásának módjáról e fejezet elején lesz szó. Az anyagi létezés gyökere felfelé nő. Ez azt jelenti, hogy a teljes anyagi szubsztanciától, az univerzum legmagasabb bolygójától indul ki. Innen kezdődve terjed ki az egész univerzum megannyi ággal, melyek a különféle bolygórendszereket képviselik. A gyümölcsök képviselik az élőlények tetteinek eredményeit, azaz a vallást, az anyagi gyarapodást, az érzékkielégítést és a felszabadulást.

Deve-se entender o processo de desenredo. Nos capítulos anteriores, foi explicado que há muitos processos pelos quais se pode sair do enredamento material. E, até o Décimo Terceiro Capítulo, vimos que o serviço devocional ao Senhor Supremo é o melhor caminho. Ora, o princípio básico do serviço devocional é o desapego das atividades materiais e o apego ao serviço transcendental ao Senhor. No início deste capítulo, comenta-se o processo que consiste em romper com o apego ao mundo material. A raiz desta existência material avança para cima. Isto quer dizer que ela alcança a substância material total, o planeta mais elevado do Universo. De lá, expande-se o Universo inteiro, com muitos galhos, representando os vários sistemas planetários. Os frutos representam os resultados das atividades dos seres vivos, ou seja, religião, desenvolvimento econômico, gozo dos sentidos e liberação.

Ebben a világban nem tudunk olyan fáról, melynek ágai lefelé, gyökerei pedig fölfelé nőnének. Ám mégis létezik ilyen – a tóparton magunk is láthatjuk. A parton álló fa tükröződik a vízen, s a tükörképen az ágai lefelé, gyökerei pedig felfelé nőnek. Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. A lelki világ tükröződésének alapját a vágyak jelentik, mint ahogyan a fa tükröződésének alapja a víz. A vágy okozza tehát, hogy a dolgok e tükrözött anyagi fényben léteznek. Aki szeretne kikerülni ebből az anyagi létből, annak az elemző tanulmányozás segítségével alaposan meg kell ismernie ezt a fát. Csakis akkor vághatja majd el a kötelékeket, melyek hozzá kötözik.

Ora, neste mundo não se tem experiência evidente de uma árvore que tenha seus galhos para baixo e suas raízes para cima, mas tal coisa existe. Podemos encontrar esta árvore junto a um reservatório dágua. Podemos ver que as árvores nas margens se refletem na água com seus galhos para baixo e raízes para cima. Em outras palavras, a árvore deste mundo material é um mero reflexo da verdadeira árvore, o mundo espiritual. Este reflexo do mundo espiritual espelha-se no desejo, assim como o reflexo de uma árvore se situa na água. O desejo é a causa de tudo estar situado nesta luz material refletida. Quem quer sair desta existência material deve conhecer esta árvore a fundo através do estudo analítico. Aí então, ele poderá cortar sua relação com ela.

Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki világban minden megtalálható. Az imperszonalisták úgy vélik, hogy a Brahman a gyökere az anyagi világ fájának, és a sāṅkhya filozófia szerint ebből a gyökérből hajt ki a prakṛti, a puruṣa, majd a három guṇa, az öt durvafizikai elem (pañca-mahā-bhūta), a tíz érzékszerv (daśendriya), az elme stb. Ilyen módon osztják fel az egész anyagi világot huszonnégy elemre. Ha a Brahman minden megnyilvánulás középpontja, akkor ez az anyagi világ olyan megnyilvánulás, ami a középponttól 180 fokot képez, a másik 180 fokot pedig a lelki világ alkotja. Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de valóságosan. A prakṛti a Legfelsőbb Úr külső energiája, a puruṣa pedig maga a Legfelsőbb Úr. Ezt fejti ki a Bhagavad-gītā. Ez a megnyilvánulás anyagi, éppen ezért ideiglenes. A tükröződés ideiglenes, hiszen néha látható, néha pedig nem; az eredet azonban, ahonnan a tükröződés származik, örökkévaló. Az igazi fa anyagi tükörképét ki kell vágnunk. A Védákat az ismeri igazán, aki tudja, hogyan kell elvágni az anyagi világhoz fűző ragaszkodást. Aki ismeri ezt a folyamatot, az valóban ismeri a Védákat. A Védák rituális formaságaihoz vonzódó ember a fa gyönyörű zöld leveleihez vonzódik, s nem ismeri igazán a Védák célját. Az Istenség Személyisége maga fedi fel, hogy a Védák célja a tükörkép-fa kivágása, s a lelki világ igazi fájának elérése.

Sendo o reflexo da árvore verdadeira, esta árvore é sua réplica exata. Tudo existe no mundo espiritual. Os impersonalistas consideram o Brahman como a raiz desta árvore material, e da raiz, segundo a filosofia sāṅkhya, vêm em cadeia sucessiva: prakṛti, puruṣa, os três guṇas, os cinco elementos grosseiros (pañca-mahā-bhūta), os dez sentidos (daśendriya), a mente, etc. Dessa maneira, eles dividem o mundo material em vinte e quatro elementos. Se o Brahman é o centro de todas as manifestações, então este mundo material representa 180 graus de manifestação a partir do centro, e os outros 180 graus constituem o mundo espiritual. O mundo material é um reflexo pervertido, logo, o mundo espiritual deve ter a mesma variedade, mas de maneira real. A prakṛti é a energia externa do Senhor Supremo, e o puruṣa é o próprio Senhor Supremo. O Bhagavad-gītā explica isto. Como é material, esta manifestação é temporária. Um reflexo é temporário, pois algumas vezes é visto e outras não. Mas a origem que produz o reflexo é eterna. O reflexo material da árvore verdadeira deve ser cortado. Quando se diz que alguém conhece os Vedas, supõe-se que ele saiba como cortar o apego a este mundo material. Se a pessoa conhece este processo, ela então conhece de fato os Vedas. Mas quem fica atraído às fórmulas ritualísticas dos Vedas deixa-se atrair pelas belas folhas verdes da árvore e não conhece o propósito exato dos Vedas. O propósito dos Vedas, conforme revela a própria Personalidade de Deus, é derrubar esta árvore refletida e alcançar a verdadeira árvore, o mundo espiritual.