6. VERS

VERŠ 6

Szöveg

Verš

tatra sattvaṁ nirmalatvāt
prakāśakam anāmayam
sukha-saṅgena badhnāti
jñāna-saṅgena cānagha

Szó szerinti jelentés

Synonyma

tatra – ott; sattvam – a jóság kötőereje; nirmalatvāt – mivel a legtisztább az anyagi világban; prakāśakam – ragyogó; anāmayam – bűnös visszahatások nélküli; sukha – boldogsággal való; saṅgena – kapcsolat által; badhnāti – megköt; jñāna – tudással való; saṅgena – kapcsolat által; ca – szintén; anagha – ó, bűntelen.

tatra — je; sattvam — kvalita dobra; nirmalatvāt — najčistejší v hmotnom svete; prakāśakam — žiariaci; anāmayam — bez hriešnych reakcií; sukha — šťastie; saṅgena — styk; badhnāti — podmieňuje; jñāna — poznanie; saṅgena — stykom; ca — tiež; anagha — ó, bezúhonný.

Fordítás

Překlad

Ó, bűntelen! Mivel tisztább a többinél, a jóság kötőereje ragyogó, és megszabadítja az embert minden bűnös tett visszahatásától. A jóságban élőket a boldogság érzése és a tudás köti meg.

Ó, bezúhonný, kvalita dobra, žiarivá a v čistote prevyšujúca ostatné, zbavuje človeka všetkých hriešnych reakcií. Tí, ktorí sú umiestnení v tejto kvalite, podliehajú pocitu šťastia a poznania.

Magyarázat

Význam

Az anyagi természet által feltételekhez kötött élőlényeknek különféle típusai vannak: az egyik boldog, a másik rendkívül tevékeny, a harmadik tehetetlen. E pszichológiai megnyilvánulások okozzák, hogy az élőlényeket magához láncolja ez a világ. Hogy miképpen válnak feltételekhez kötötté, arról a Bhagavad-gītānak ez a része szól. Először a jóság minőségéről olvashatunk. Ennek kifejlesztése az anyagi világban azt eredményezi, hogy az ember bölcsebb lesz, mint azok, akiket a többi kötőerő köt feltételekhez. A jóság minőségében élőre nem hatnak annyira az anyagi szenvedések, s így akar és képes is fejlődni az anyagi tudás terén. Ezt a réteget a brāhmaṇák képviselik, akiknek a jóság minőségében kell lenniük. A boldogság érzése abból fakad, hogy az ember megérti, hogy a jóság minőségében többnyire mentes a bűnös visszahatásoktól. A védikus irodalom azt írja, hogy ezt a kötőerőt a szokottnál nagyobb tudás és boldogságérzés jellemzi.

Jestvujú rôzne druhy živých bytostí podmienené hmotnou prírodou. Jedny sú šťastné, iné nadmieru aktívne, zatiaľ čo ďalšie sú bezmocné. Všetky tieto psychologické príznaky sú príčinou rôznych podmienení živých bytostí hmotnou prírodou. V tejto časti Bhagavad-gīty Kṛṣṇa vysvetľuje spôsob, akým sú podmienené. Najprv opisuje kvalitu dobra. Výsledok kultivácie tejto kvality v hmotnom svete je, že človek sa stane múdrejší než ostatné podmienené osoby. Človeka v kvalite dobra natoľko neovplyvňujú hmotné útrapy a má pocit, že robí pokroky v hmotnom poznaní. Typickým príkladom je brāhmaṇa, o ktorom sa predpokladá, že sa nachádza v kvalite dobra. Pocit šťastia človeka umiestneného v kvalite dobra pramení z vedomia, že je viac-menej oslobodený od následkov hriešnych činností. Vo vedskej literatúre sa hovorí, že kvalita dobra prináša väčšie poznanie a väčší pocit šťastia.

Bajt csak az okoz, hogy a jóság minőségében megállapodott élőlény tisztában van magas szintű tudásával, s különbnek hiszi magát másoknál. Ez az a felfogás, ami megköti. Jó példa erre a tudós és a filozófus esete. Mindkettő nagyon büszke a tudására, s mivel életkörülményeik általában egyre javulnak, egyfajta anyagi boldogságot is éreznek. Éppen e miatt a fejlettebb boldogságérzet miatt, amit a feltételekhez kötött létben éreznek, köti gúzsba őket az anyagi természet jóság kötőereje. Ennek eredményeként ragaszkodni fognak a jóság minőségében végzett munkához. Mindaddig, amíg fennáll ez a vonzódás, testet kell ölteniük, amely a természet kötőerőinek hatása alatt áll. Felszabadulásról, a lelki világ eléréséről ilyen esetben szó sem lehet. Az ilyen emberek újra meg újra megszülethetnek filozófusként, tudósként vagy költőként, és ismét a születés és halál gyötrelmeitől kell szenvedniük. Az anyagi energia illúziója miatt azonban az ilyenfajta életet is kellemesnek vélik.

Problém je však v tom, že akonáhle sa živá bytosť nachádza v kvalite dobra, ihneď si myslí, že je učenejšia a lepšia než ostatné, a tak sa stáva podmienenou. Najlepším príkladom sú vedci a filozofi, ktorí sú obyčajne pyšní na svoje vedomosti, a keďže si spravidla zlepšia svoje životné postavenie, prežívajú určitý druh hmotného šťastia, ktoré ich púta k hmotnému svetu v kvalite dobra. Radi konajú v kvalite dobra, a ak sa tohoto puta nezbavia, budú musieť prijať telo v tejto kvalite. Preto je nepravdepodobné, že sa oslobodia alebo premiestnia do duchovného sveta. Znovu a znovu sa budú musieť stávať filozofmi, vedcami alebo básnikmi a znovu budú donútení podstupovať utrpenia vo forme rodenia a smrti. Ilúzia hmotnej energie je však taká silná, že človek napriek tomu považuje takýto život za príjemný.