Skip to main content

22 – 25. VERS

TEXTS 22-25

Szöveg

Tekstas

śrī-bhagavān uvāca
prakāśaṁ ca pravṛttiṁ ca
moham eva ca pāṇḍava
na dveṣṭi sampravṛttāni
na nivṛttāni kāṅkṣati
śrī-bhagavān uvāca
prakāśaṁ ca pravṛttiṁ ca
moham eva ca pāṇḍava
na dveṣṭi sampravṛttāni
na nivṛttāni kāṅkṣati
udāsīna-vad āsīno
guṇair yo na vicālyate
guṇā vartanta ity evaṁ
yo ’vatiṣṭhati neṅgate
udāsīna-vad āsīno
guṇair yo na vicālyate
guṇā vartanta ity evaṁ
yo ’vatiṣṭhati neṅgate
sama-duḥkha-sukhaḥ sva-sthaḥ
sama-loṣṭāśma-kāñcanaḥ
tulya-priyāpriyo dhīras
tulya-nindātma-saṁstutiḥ
sama-duḥkha-sukhaḥ sva-sthaḥ
sama-loṣṭāśma-kāñcanaḥ
tulya-priyāpriyo dhīras
tulya-nindātma-saṁstutiḥ
mānāpamānayos tulyas
tulyo mitrāri-pakṣayoḥ
sarvārambha-parityāgī
guṇātītaḥ sa ucyate
mānāpamānayos tulyas
tulyo mitrāri-pakṣayoḥ
sarvārambha-parityāgī
guṇātītaḥ sa ucyate

Szó szerinti jelentés

Synonyms

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; prakāśam – ragyogást; ca – és; pravṛttim – vonzódást; ca – és; moham – illúziót; eva ca – is; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; na dveṣṭi – nem gyűlöl; sampravṛttāni – ha jelen vannak; na nivṛttāni – ha nincsenek jelen; kāṅkṣati – vágyakozik; udāsīna-vat – mintha semleges lenne; āsīnaḥ – helyzetű; guṇaiḥ – a kötőerők által; yaḥ – aki; na – sohasem; vicālyate – zaklatott lesz; guṇāḥ – a kötőerők; vartante – hatnak; iti evam – ezt tudva; yaḥ – aki; avatiṣṭhati – marad; na – sohasem; iṅgate – meginog; sama – egyenlően; duḥkha – a boldogtalanságban; sukhaḥ – és a boldogságban; sva-sthaḥ – az önvalóba merülve; sama – ugyanúgy; loṣṭa – földröggel; aśma – kővel; kāñcanaḥ – arannyal; tulya – egyenlően; priya – a kedvesekkel; apriyaḥ – és a nemkívánatosakkal; dhīraḥ – szilárd; tulya – egyenlő; nindā – szégyenben; ātma-saṁstutiḥ – és dicsőségben; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és becsmérlésben; tulyaḥ – egyenlő; tulyaḥ – egyenlő; mitra – barátoknak; ari – és ellenségeknek; pakṣayoḥ – a csoportjaihoz; sarva – minden; ārambha – törekvésről; parityāgī – lemondó; guṇa-atītaḥ – transzcendentális az anyagi természet kötőerőihez képest; saḥ – ő; ucyate – mondják.

śri-bhagavān uvāca — Aukščiausiasis Dievo Asmuo tarė; prakāśam — prašviesėjimo; ca — ir; pravṛttim — prisirišimo; ca — ir; moham — iliuzijos; eva ca — taip pat; pāṇḍava — o Pāṇḍu sūnau; na dveṣṭi — nei neapkenčia; sampravṛttāni — nors išsivysčiusių; na nivṛttāni — nei pranykstančių; kāṅkṣati — trokšta; udāsīna-vat — tarsi neutralus; āsīnaḥ — esantis; guṇaiḥ — ypatybių; yaḥ — tas, kuris; na — niekada; vicālyate — sujaudinamas; guṇāḥ — ypatybės; vartante — veikia; iti evam — tai žinodamas; yaḥ — tas, kuris; avatiṣṭhati — lieka; na — niekada; iṅgate — blaškosi; sama — vienodas; duḥkha — kančioje; sukhaḥ — ir laimėje; sva-sthaḥ — susitelkęs savyje; sama — vienodas; loṣṭa — žemės grumstui; aśma — akmeniui; kāñcanaḥ — auksui; tulya — vienodas; priya — brangiam; apriyaḥ — ir nepageidautinam; dhīraḥ — tvirtas; tulya — vienodas; nindā — pajuokai; ātma-saṁstutiḥ — pagyrimams; māna — garbėje; apamānayoḥ — ir negarbėje; tulyaḥ — vienodas; tulyaḥ — vienodas; mitra — draugų; ari — ir priešų; pakṣayoḥ — grupėms; sarva — visų; ārambha — pastangų; parityāgī — atsižadėjęs; guṇa-atītaḥ — virš materialios gamtos guṇų; saḥ — jis; ucyate — sakoma, yra.

Fordítás

Translation

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Pāṇḍu fia! Aki nem gyűlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötőerők efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezőt és kedvezőtlent; akit dicséret és becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, s aki felhagyott minden anyagi tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötőerőin.

Aukščiausiasis Dievo Asmuo tarė: O Pāṇḍu sūnau, kas nejaučia neapykantos prašviesėjimui, prisirišimui ar iliuzijai, kai jie pasireiškia, ir kas nesiilgi jų, kai jie išnyksta; kas veikiant materialioms guṇoms nepalūžta ir nesutrinka, išlieka neutralus ir transcendentiškas, žinodamas, kad iš tiesų veikia tik guṇos; kas susitelkęs savajame „aš“ ir vienodai vertina tiek laimę, tiek kančią; kas vienodai žvelgia į žemės grumstą, akmenį ir auksą; kas vienodai vertina tai, kas pageidautina ir kas nepageidautina; kas yra tvirtas, vienodai priimdamas pagyrimus bei patyčias, garbę ir gėdą; kas vienodai elgiasi su draugu ir priešu; kas atsižadėjo bet kokios materialios veiklos – tas laikomas iškilusiu aukščiau materialios gamtos guṇų.

Magyarázat

Purport

Arjuna három kérdést tett fel, s az Úr sorra válaszol rájuk. Ezekben a versekben Kṛṣṇa először arra utal, hogy a transzcendentális síkot elért ember nem irigy, s nem sóvárog semmire. Meg kell értenünk, hogy amikor az élőlény anyagi testet öltve az anyagi világban van, az anyagi természet három kötőerejének egyike irányítja. A természet anyagi kötőerőinek markából valójában akkor szabadul ki, amikor elhagyja a testet. Addig azonban, míg el nem hagyja a testét, legyen semleges. Merüljön el úgy az Úr odaadó szolgálatában, hogy automatikusan megfeledkezzen arról, hogy magát az anyagi testtel azonosította. Amikor az ember abban a tudatban él, hogy ő az anyagi test, akkor egyedül az érzékkielégítés érdekében cselekszik, ha azonban tudatát Kṛṣṇára irányítja, akkor az érzékkielégítés önmagától megszűnik. Az élőlénynek nincs szüksége az anyagi testre, sem arra, hogy teljesítse a test parancsait. Az anyagi kötőerők a testben tovább működnek, de az önvaló mint szellemi lélek távol marad az ilyen tettektől. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy nem akarja élvezni a testet, de arra sem vágyik, hogy kikerüljön belőle. Ilyen transzcendentális helyzetben a bhakta automatikusan felszabadul. Nem szükséges külön erőfeszítést tennie, hogy megszabaduljon az anyagi természet kötőerőinek befolyásától.

KOMENTARAS: Arjuna pateikė tris klausimus, ir Viešpats iš eilės į juos atsako. Šiuose posmuose Kṛṣṇa visų pirma nurodo, kad transcendentinį lygmenį pasiekęs žmogus niekam nepavydi ir nieko netrokšta. Materialų kūną materialiame pasaulyje įgijusią gyvąją esybę valdo viena iš trijų materialios gamtos guṇų. Kai gyvoji esybė atsiskiria nuo kūno, ji ištrūksta iš materialios gamtos guṇų gniaužtų. Tačiau kol ji dar čia, materialiame kūne, ji turi būti neutrali. Gyvoji esybė turi atsidėti pasiaukojimo tarnystei Viešpačiui, kad galiausiai liautųsi tapatinusi save su materialiu kūnu. Kol ji suvokia save kaip materialų kūną, ji siekia tik juslinių malonumų, o kai tik nukreipia sąmonę į Kṛṣṇą, juslių tenkinimas savaime nutrūksta. Materialus kūnas nereikalingas, ir nėra jokio reikalo paklusti jo diktatui. Materialios guṇos kūne veiks kaip veikusios, tačiau savasis „aš“, kaip dvasinė siela, liks nuošaly. Kaip gyvoji esybė atsiriboja nuo guṇų veiklos? Nenorėdama iš kūno semtis džiaugsmo ir nenorėdama kūno atsikratyti. Todėl bhaktas, pasiekęs tokią transcendentinę būseną, savaime išsivaduoja. Jam nereikia dėti papildomų pastangų kad išsivaduotų iš materialios gamtos guṇų įtakos.

A következő kérdés a transzcendentális helyzetet elért személy viselkedésével kapcsolatos. A materialista embert rendkívül befolyásolja a tisztelet és a becsmérlés, amely a testet érinti, de azt, aki transzcendentális síkra emelkedett, nem érdekli az efféle hamis megbecsülés és gyalázat. Végzi Kṛṣṇa-tudatú kötelességét, és nem törődik azzal, hogy tisztelik-e vagy sem. Elfogadja mindazt, ami segíti Kṛṣṇa-tudatos kötelessége végrehajtásában, másképp azonban nincs szüksége semmi anyagira, legyen az akár kő, akár arany. Mindenkit, aki segíti a Kṛṣṇa-tudatban, kedves barátjának tekint, állítólagos ellenségeit pedig nem gyűlöli. Egyenlően bánik mindenkivel, s mindent azonos szinten állónak lát, mert tökéletesen tudja, hogy az anyagi lét nem a valódi léte. A társadalom és a politika ügyei nem befolyásolják, mert tudja, hogy a felfordulások és zavarok ideiglenesek. Nem törekszik semmi olyanra, ami saját érdekeit szolgálja. Kṛṣṇa kedvéért bármire képes, de személyes érdekből nem akar elérni semmit sem. Ilyen viselkedéssel az ember valóban a transzcendentális síkra emelkedhet.

Kitas klausimas susijęs su transcendentinį lygmenį pasiekusiojo elgsena. Materialistas neabejingas vadinamai šlovei ir nešlovei, kuri rodoma jo kūnui, tuo tarpu transcendentinį lygį pasiekusio žmogaus tokia netikra šlovė ir nešlovė nejaudina. Savo pareigą Kṛṣṇos sąmonės srityje jis atlieka nekreipdamas dėmesio į žmonių pagyras ar patyčias. Jis pasinaudoja tuo, kas padeda atlikti pareigą su Kṛṣṇos sąmonės dvasia, o šiaip jam nereikia jokių materialių dalykų – nesvarbu, ar tai akmuo, ar auksas. Kiekvieną, kuris padeda jam veikti Kṛṣṇos sąmonės srityje, jis laiko brangiu savo draugu, o vadinamiesiems priešams jis nejaučia jokios neapykantos. Jis lygiai vertina viską, kas jį supa, nes puikiai žino, kad jis ir materiali būtis neturi nieko bendra. Transcendentalisto nejaudina socialiniai ir politiniai ginčai, nes jis suvokia laikinų perversmų ir suiručių esmę. Sau jis nieko netrokšta. Jis viską daro dėl Kṛṣṇos, bet asmeniškai sau nesiekia nieko. Taip elgdamasis žmogus pasiekia tikrą transcendentinę padėtį.