15. VERS

VERSO 15

Szöveg

Texto

rajasi pralayaṁ gatvā
karma-saṅgiṣu jāyate
tathā pralīnas tamasi
mūḍha-yoniṣu jāyate

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

rajasi – a szenvedélyben; pralayam – pusztulásba; gatvā – menvén; karma-saṅgiṣu – a gyümölcsöző tetteket végzők között; jāyate – születik meg; tathā – hasonlóan; pralīnaḥ – elpusztulva; tamasi – tudatlanságban; mūḍha-yoniṣu – állati fajokban; jāyate – születik.

rajasi — em paixão; pralayam — dissolução; gatvā — alcançando; karma-saṅgiṣu — na associação daqueles ocupados em atividades fruitivas; jāyate — nasce; tathā — igualmente; pralīnaḥ — sendo dissolvido; tamasi — em ignorância; mūḍha-yoniṣu — em espécies animais; jāyate — nasce.

Fordítás

Tradução

Aki a szenvedély minőségében hal meg, az a tetteik gyümölcséért cselekvők között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság kötőerejében hagyja el testét, az állatvilágban születik meg újra.

Quando alguém morre no modo da paixão, ele nasce entre os que se ocupam em atividades fruitivas; e quando morre no modo da ignorância, nasce no reino animal.

Magyarázat

Comentário

Vannak, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha a lélek egyszer eléri az emberi létformát, többé nem születik meg alacsonyabb rendű fajban. Ez azonban nem így van. E vers alapján az, akiben a tudatlanság kötőereje alakul ki, halála után állati létbe süllyed, s onnan később az evolúció folyamata során fokozatosan fejlődve érheti el ismét az emberi létet. Éppen ezért akik komolyan veszik az emberi életet, azoknak a jóság minőségét kell kifejleszteniük, majd a megfelelő emberek társaságában felül kell emelkedniük a kötőerőkön, s el kell érniük a Kṛṣṇa-tudat síkját. Ez az emberi élet célja. Ha az ember nem így tesz, nincs biztosíték arra, hogy újra emberként születik majd meg.

Algumas pessoas têm a convicção de que, ao atingir a forma de vida humana, a alma jamais volta a cair. Isto é incorreto. Segundo este verso, se alguém desenvolve o modo da ignorância, após sua morte ele se degrada a uma forma de vida animal. Desse ponto ele tem que se elevar novamente, através de um processo evolutivo, para mais uma vez chegar à forma de vida humana. Portanto, aqueles que de fato levam a vida humana a sério devem adotar o modo da bondade e cultivar boa associação para transcender os modos materiais e situar-se em consciência de Kṛṣṇa. Este é o objetivo da vida humana. Caso contrário, não há garantia alguma de que o ser humano volte a alcançar a posição humana.