Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENHARMADIK FEJEZET

32. VERS

TEXT 32

Szöveg

Tekst

anāditvān nirguṇatvāt
paramātmāyam avyayaḥ
śarīra-stho ’pi kaunteya
na karoti na lipyate
anāditvān nirguṇatvāt
paramātmāyam avyayaḥ
śarīra-stho ’pi kaunteya
na karoti na lipyate

Szó szerinti jelentés

Synonyms

anāditvāt – örökkévalósága miatt; nirguṇatvāt – transzcendentális természete miatt; parama – az anyagi természeten túli; ātmā – lélek; ayam – ez; avyayaḥ – kimeríthetetlen; śarīra-sthaḥ – testben lakozó; api – habár; kaunteya – ó, Kuntī fia; na karoti – sohasem cselekszik; na lipyate – nem merül bele.

anāditvāt — på grund af evighed; nirguṇatvāt — fordi den er transcendental; parama — hinsides materiel natur; ātmā — ånd, sjæl; ayam — denne; avyayaḥ — uudtømmelig; śarīra-sthaḥ — situeret i kroppen; api — på trods af; kaunteya — O Kuntīs søn; na karoti — aldrig gør noget; na lipyate — ej heller indvikles han.

Fordítás

Translation

Az örökkévalóságot látók tudják, hogy az elpusztíthatatlan lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. Ó, Arjuna, a lélek nem cselekszik soha, így nem is köthetik meg az ilyen tettek, noha kapcsolatban áll az anyagi testtel.

De, der ser med evighedens øjne, kan se, at den uforgængelige sjæl er transcendental, evig og uden for naturens kvaliteter. På trods af kontakten med den materielle krop gør sjælen ingenting og indvikles heller ikke, O Arjuna.

Magyarázat

Purport

Az élőlény láthatóan az anyagi test születésével egy időben születik meg, valójában azonban örökkévaló: sohasem született, s annak ellenére, hogy anyagi testben van, transzcendentális és örök. Így tehát nem lehet elpusztítani. Természetéhez ezenkívül az is hozzátartozik, hogy boldogsággal teli. A lélek nem végez semmilyen anyagi tettet, ezért a különféle anyagi testekkel való kapcsolatából származó cselekedetek sohasem láncolják le.

FORKLARING: Et levende væsen ser ud til at blive født på grund af den materielle krops fødsel, men i virkeligheden er det levende væsen evigt. Han fødes aldrig, og selv om han befinder sig i en materiel krop, er han transcendental og evig. Han kan derfor ikke gå til grunde. Af natur er han fuld af lyksalighed. Han involverer sig ikke i nogen form for materiel handling. Derfor indvikler de handlinger, der sker på grund af hans forbindelse med materielle kroppe, ham ikke.