31. VERS

TEXT 31

Szöveg

Tekstas

yadā bhūta-pṛthag-bhāvam
eka-stham anupaśyati
tata eva ca vistāraṁ
brahma sampadyate tadā

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yadā – amikor; bhūta – az élőlényeknek; pṛthak-bhāvam – különálló voltát; eka-stham – egyben lévőként; anupaśyati – próbálja látni a hiteles forrásokon keresztül; tataḥ eva – azután; ca – szintén; vistāram – kiterjedésként; brahma – az Abszolútat; sampadyate – eléri; tadā – akkor.

yadā — kai; bhūta — gyvųjų esybių; pṛthak-bhāvam — atskiras esybes; eka- stham — esančias vienoje vietoje; anupaśyati — kas stengiasi pamatyti autoriteto dėka; tataḥ eva — nuo to laiko; ca — taip pat; vistāram — ekspansiją; brahma — Absoliutą; sampadyate — jis pasiekia; tadā — tada.

Fordítás

Translation

Amikor a bölcs ember többé nem különféle élőlényeket lát különféle anyagi testeik alapján, hanem látja, hogy az élőlények mindenhová kiterjednek, akkor elérkezik a Brahman-felfogáshoz.

Kai išmintingasis nebemato tarp būtybių jokių skirtumų, kuriuos sąlygoja skirtingi materialūs kūnai, ir regi, kaip būtybės yra pasklidusios visur, jis suvokia Brahmaną.

Magyarázat

Purport

Akkor lát igazán az ember, ha látja, hogy az élőlények különféle testeit az egyéni lélek különféle vágyai szülik, s a testek valójában nem tartoznak a lélekhez. Az anyagi életfelfogásban valakit félistennek, valaki mást embernek, kutyának vagy macskának látunk. Ez azonban nem igazi, hanem anyagi látásmód. Ez az anyagi különbségtétel az anyagi életfelfogásnak tulajdonítható. A lélek az anyagi test pusztulása után is ugyanaz marad, a különféle testeket pedig az anyagi természettel való kapcsolat eredményeként kapja. Ha valaki képes ezt megérteni, az lelki szemléletre tesz szert. Nem tesz többé olyan különbséget az élőlények között, hogy az egyik ember, a másik állat, magasabb vagy alacsonyabb rendű stb., így tudata megtisztul, és lelki önazonosságát visszanyerve képes lesz a Kṛṣṇa-tudat kifejlesztésére. Hogy miképpen lát ezek után, arról a következő vers szól.

KOMENTARAS: Žmogus, matantis, kad skirtingus gyvųjų esybių kūnus sukuria įvairūs individualios sielos norai, ir kad kūnai iš tikrųjų nesusiję su siela, regi tiesą. Vadovaudamiesi materialia būties samprata, kažką mes laikome pusdieviu, žmogumi, šunimi, kate etc. Toks regėjimas – materialus ir nėra teisingas, jį gimdo materiali būties samprata. Žuvus materialiam kūnui, dvasinė siela nepakinta. Įvairių tipų kūnus ji gauna dėl sąlyčio su materialia gamta. Pajėgus tai pamatyti įgyja dvasinį regėjimą. Nieko neskirstydamas pagal principą „žmogus“, „gyvūnas“, „aukštas“, „žemas“ etc., žmogus apvalys sąmonę ir išsiugdys Kṛṣṇos sąmonę, kuri atitinka jo dvasinį identiškumą. Kaip jis tuomet suvokia pasaulį, paaiškins kitas posmas.