Skip to main content

30. VERS

TEXT 30

Szöveg

Texte

prakṛtyaiva ca karmāṇi
kriyamāṇāni sarvaśaḥ
yaḥ paśyati tathātmānam
akartāraṁ sa paśyati
prakṛtyaiva ca karmāṇi
kriyamāṇāni sarvaśaḥ
yaḥ paśyati tathātmānam
akartāraṁ sa paśyati

Szó szerinti jelentés

Synonyms

prakṛtyā – az anyagi természet által; eva – bizony; ca – és; karmāṇi – tetteket; kriyamāṇāni – végezve; sarvaśaḥ – minden tekintetben; yaḥ – aki; paśyati – látja; tathā – szintén; ātmānam – magát; akartāram – nem cselekvőnek; saḥ – ő; paśyati – tökéletesen lát.

prakṛtyā: par la nature matérielle; eva: certes; ca: aussi; karmāṇi: les activités; kriyamāṇāni: accomplies; sarvaśaḥ: à tous égards; yaḥ: quiconque; paśyati: voit; tathā: aussi; ātmānam: le soi; akartāram: celui qui n’agit pas; saḥ: il; paśyati: voit parfaitement.

Fordítás

Translation

Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet létrehozta test hajt végre, s az önvaló nem tesz semmit, az valóban lát.

Qui comprend que le corps, né de la nature matérielle, accomplit toute action et que jamais le soi n’agit voit les choses dans leur juste perspective.

Magyarázat

Purport

Ezt a testet a Felsőlélek irányításával az anyagi természet hozza létre, s a testtel kapcsolatos tetteket nem az egyéni lélek végzi. Bármit is tegyen az ember boldogsága vagy boldogtalansága érdekében, arra a test természete miatt kényszerül csupán. Az önvaló azonban független minden testi cselekedettől. Az élőlény múltbeli vágyainak megfelelően kap testet. Hogy e vágyai teljesülhessenek, egy bizonyos testbe kerül, mellyel adott módon cselekedhet. A test egy géphez hasonlítható, amit a Legfelsőbb Úr tervezett, hogy az élőlénynek ily módon teljesülhessenek a vágyai. A vágy az oka tehát annak, hogy az élőlény különféle körülmények közé kerül, hogy szenvedjen illetve boldog legyen. Ha transzcendentális látóképességet fejleszt ki magában, akkor távol marad a testi cselekedetektől. Az lát igazán, aki ily módon lát.

La nature matérielle crée le corps selon les directives de l’Âme Suprême, et aucune activité liée au corps n’appartient à l’être lui-même. Tous ses actes, heureux ou malheureux, lui sont imposés par sa constitution corporelle. Le soi demeure distinct des activités physiques proprement dites. Le corps est obtenu en fonction des désirs passés de l’être. Pour les satisfaire, l’être utilise le corps qui lui a été donné. Autrement dit, le corps est une machine conçue par le Seigneur Suprême pour que l’être conditionné puisse combler ses désirs, lesquels sont source de difficultés tant dans le plaisir que dans la souffrance. Cette vision transcendantale de l’être permet, lorsqu’on la développe, de se détacher des activités du corps. Qui a cette vision voit les choses dans leur juste perspective.