Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENHARMADIK FEJEZET

29. VERS

TEXT 29

Szöveg

Tekst

samaṁ paśyan hi sarvatra
samavasthitam īśvaram
na hinasty ātmanātmānaṁ
tato yāti parāṁ gatim
samaṁ paśyan hi sarvatra
samavasthitam īśvaram
na hinasty ātmanātmānaṁ
tato yāti parāṁ gatim

Szó szerinti jelentés

Synonyms

samam – egyenlően; paśyan – látva; hi – bizony; sarvatra – mindenhol; samavasthitam – ugyanolyan helyzetűnek; īśvaram – a Felsőlelket; na – nem; hinasti – degradálja; ātmanā – az elme által; ātmānam – a lelket; tataḥ – azután; yāti – eléri; parām – a transzcendentális; gatim – célt.

samam — i lige høj grad; paśyan — idet han ser; hi — afgjort; sarvatra — overalt; samavasthitam — ligeligt situeret; īśvaram — Oversjælen; na — ikke; hinasti — han fornedrer; ātmanā — gennem sindet; ātmānam — sjælen; tataḥ — da; yāti — når han; parām — det transcendentale; gatim — bestemmelsessted.

Fordítás

Translation

Aki a Felsőlelket mindenhol, minden élőlényben egyformán látja, azt elméje nem húzza a mélybe, s így elérkezik a transzcendentális célhoz.

Den, der ser Oversjælen i samme grad til stede overalt i alle levende væsener, trækker ikke sig selv ned med sit sind. Således nærmer han sig det transcendentale mål.

Magyarázat

Purport

Az élőlény az anyagi lét elfogadásával másmilyen helyzetbe került, mint amilyenben lelki létében volt. Ha azonban megérti, hogy a Legfelsőbb Paramātmāként mindenhol jelen van, azaz ha minden élőlényben látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor pusztító mentalitása nem húzza a mélybe, hanem fokozatosan halad a lelki világ felé. Az elme általában az érzékek kielégítéséhez ragaszkodik, de ha a Felsőlélekre irányítjuk, akkor fejlődhetünk a lélekről szóló tudomány terén.

FORKLARING: Ved at acceptere den materielle eksistens bliver det levende væsen anderledes situeret end i sin åndelige eksistens. Men hvis man forstår, at den Højeste befinder Sig overalt i Sin manifestation som Paramātmā, eller hvis man med andre ord kan se Guddommens Højeste Personligheds tilstedeværelse i alt levende, trækker man ikke sig selv ned med en destruktiv mentalitet, og som følge heraf gør man gradvist fremskridt mod den åndelige verden. Generelt er sindet forfaldent til forskellige former for sansetilfredsstillelse, men når sindet vender sig mod Oversjælen, bliver man avanceret i åndelig forståelse.