25. VERS

TEXT 25

Szöveg

Texte

dhyānenātmani paśyanti
kecid ātmānam ātmanā
anye sāṅkhyena yogena
karma-yogena cāpare

Szó szerinti jelentés

Synonyms

dhyānena – meditáció által; ātmani – önmagukban; paśyanti – látják; kecit – néhányan; ātmānam – a Felsőlelket; ātmanā – az elmével; anye – mások; sāṅkhyena – filozófiai érveléssel; yogena – a yoga-rendszer segítségével; karma-yogena – a munka gyümölcseire nem vágyva végzett tettekkel; ca – is; apare – mások.

dhyānena: par la méditation; ātmani: dans le soi; paśyanti: voient; kecit: certains; ātmānam: l’Âme Suprême; ātmanā: par le mental; anye: d’autres; sāṅkhyena: de la discussion philosophique; yogena: par la pratique du yoga; karma-yogena: en agissant sans aspirer aux fruits de l’acte; ca: aussi; apare: d’autres.

Fordítás

Translation

A Felsőlelket egyesek meditációban, mások a tudás művelésével, megint mások az érdek nélküli tettek révén látják meg magukban.

Certains perçoivent l’Âme Suprême au tréfonds d’eux-mêmes par la méditation, d’autres par la recherche de la connaissance, d’autres encore par l’action désintéressée.

Magyarázat

Purport

Az Úr elmondja Arjunának, hogy a feltételekhez kötött lelkek annak alapján, hogy hogyan törekszenek az önmegvalósításra, két csoportra oszthatók. Az ateistáknak, az agnosztikusoknak és a szkeptikusoknak semmiféle lelki tudásuk nincs, ám rajtuk kívül vannak olyanok, akik hűségesen kitartanak lelki meggyőződésük mellett. Őket befelé tekintő bhaktáknak, filozófusoknak, a munkájuk gyümölcséről lemondó cselekvőknek nevezik. Akik állandóan a monista tanok megszilárdításán fáradoznak, azokat szintén az ateisták és agnosztikusok közé lehet sorolni. Ezek szerint tehát egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktái tehetnek szert a lelki tudásra, mert megértik, hogy az anyagi természeten túl létezik a lelki világ és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Paramātmāként, Felsőlélekként kiterjedve jelen van mindenkiben, s így Ő a mindent átható Istenség. Vannak olyanok, akik a Legfelsőbb Abszolút Igazságot a tudás művelésével próbálják megérteni, s őket természetesen az Úr híveihez kell sorolnunk. A sāṅkhya filozófusok elemzése szerint az anyagi világ huszonnégy elemből áll, magát az egyéni lelket pedig a huszonötödik elemnek tekintik. Amikor eljutnak annak a megértéséig, hogy az egyéni lélek természete transzcendentális az anyagi elemekhez képest, akkor azt is megértik, hogy az egyéni lelken túl ott az Istenség Legfelsőbb Személyisége is, a huszonhatodik elem. Így aztán fokozatosan ők is eljutnak a Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálat síkjára. Annak is tökéletes a hozzáállása, aki a munka gyümölcsére nem vágyva cselekszik. Ő szintén esélyt kap a Kṛṣṇa-tudatos odaadó szolgálat síkjának elérésére. E vers elmondja, hogy vannak olyan tiszta tudatú emberek, akik meditáció útján próbálják a szívükben felfedezni a Felsőlelket, s ha ez sikerül, helyzetük transzcendentálissá válik. Mások a tudás művelésével próbálják megérteni a Legfelsőbb Lelket, míg megint mások a haṭha-yogát végezve gyerekes tornagyakorlataikkal akarnak örömet okozni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

Le Seigneur informe Arjuna que les âmes conditionnées peuvent être classées en deux catégories: celles qui n’ont aucune notion de la vie spirituelle, et celles qui s’y attachent avec foi. La première comprend les athées, les sceptiques et les agnostiques; la seconde, les dévots introspectifs, les philosophes et ceux qui ont renoncé aux fruits de l’acte. On inclut aussi dans le premier groupe ceux qui tentent d’établir la doctrine du monisme.

Les dévots du Seigneur sont dotés de la meilleure compréhension spirituelle, car ils comprennent qu’au-delà de la nature matérielle se trouvent le monde spirituel et Dieu, la Personne Suprême, Duquel émane le Paramātmā, l’Âme Suprême présente en toute chose et en chaque être. Naturellement, ceux qui cherchent à comprendre la Vérité Suprême et Absolue en cultivant le savoir appartiennent à la seconde catégorie. Les adeptes de la philosophie du sāṅkhya décomposent l’univers en vingt-quatre éléments; l’âme distincte étant le vingt-cinquième. Lorsqu’ils parviennent à comprendre que l’âme individuelle est spirituelle, qu’elle transcende la matière, ils peuvent également comprendre qu’au-delà de l’âme distincte Se trouve Dieu, le vingt-sixième élément. Ils en viennent ainsi peu à peu au stade du service de dévotion, dans la conscience de Kṛṣṇa. Sont également sur la bonne voie ceux qui se contentent de renoncer aux fruits de l’acte. Ils obtiennent eux aussi de s’élever jusqu’au service de dévotion dans la conscience de Kṛṣṇa. Notre verset stipule que, d’autres, à la conscience pure, s’efforcent de trouver l’Âme Suprême par la méditation. Lorsqu’ils La découvrent à l’intérieur d’eux-mêmes, ils atteignent le niveau transcendantal. D’autres encore empruntent la voie du haṭha-yoga et, par ces pratiques puériles, s’efforcent de satisfaire le Seigneur Suprême.