Skip to main content

23. VERS

TEXT 23

Szöveg

Текст

upadraṣṭānumantā ca
bhartā bhoktā maheśvaraḥ
paramātmeti cāpy ukto
dehe ’smin puruṣaḥ paraḥ
упадрашт̣а̄нуманта̄ ча
бгарта̄ бгокта̄ махеш́варах̣
парама̄тметі ча̄пй укто
дехе ’смін пурушах̣ парах̣

Szó szerinti jelentés

Послівний переклад

upadraṣṭā – felülvigyázó; anumantā – engedélyező; ca – és; bhartā – mester; bhoktā – legfelsőbb élvező; mahā-īśvaraḥ – a Legfelsőbb Úr; parama-ātmā – a Felsőlélek; iti – szintén; ca – és; api – valóban; uktaḥ – mondják; dehe – a testben; asmin – ebben; puruṣaḥ – az élvező; paraḥ – transzcendentális.

упадрашт̣а̄—той, хто наглядає; ануманта̄—той, хто дає дозвіл; ча—також; бгарта̄—господар; бгокта̄—верховний, що насолоджується; маха̄-ı̄ш́варах̣—Верховний Господь; парама-а̄тма̄—Наддуша; іті—також; ча—і; апі—насправді; уктах̣—сказано; дехе—в тілі; асмін—цьому; пурушах̣—той, хто насолоджується; парах̣— трансцендентний.

Fordítás

Переклад

Ebben a testben van egy másik, egy transzcendentális élvező is – az Úr, a legfelsőbb birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőléleknek neveznek.

У цьому тілі є ще й інший, той, що зазнає трансцендентної насолоди, — Господь, верховний володар, який спостерігає й дозволяє, і йменується Наддушею.

Magyarázat

Коментар

Ez a vers kijelenti, hogy a Felsőlélek, aki mindig az egyéni lélekkel van, nem közönséges élőlény, hanem a Legfelsőbb Úr képviselője. A monista filozófusok felfogása szerint csupán egy ismerője van a testnek, ezért nem tesznek különbséget a Felsőlélek és az egyéni lélek között. E téves nézet eloszlatása érdekében mondja itt az Úr, hogy minden testben a Paramātmā képviseli Őt. Ő különbözik az egyéni lélektől, és para, azaz transzcendentális. Az egyéni lélek egy sajátos mező cselekedeteinek élvezője, de a Felsőlélek nem mint parányi élvező van jelen, s a test cselekedeteiben sem vesz részt: Ő tanú, felülvigyázó, engedélyező és a legfelsőbb élvező a testben. Paramātmānak, s nem ātmānak nevezik, és transzcendentális. Ebből a versből világosan kitűnik, hogy az ātmā és a Paramātmā különbözik egymástól. A Felsőlélek, Paramātmā karja és lába például mindenhová elér, az egyéni léleké azonban nem. Mivel Paramātmā a Legfelsőbb Úr, mindig jelen van az élőlényben, hogy szentesítse az egyéni lélek anyagi élvezetre törő vágyait. A Legfelsőbb Lélek beleegyezése nélkül az élőlény semmire sem képes. Ő bhukta, eltartott, a Paramātmā pedig a bhoktā, az eltartó. Megszámlálhatatlanul sok élőlény létezik, s az Úr mint barát jelen van mindegyikükben.

Тут стверджується, що Наддуша, яка завжди супроводжує індивідуальну душу, представляє Верховного Господа. Вона — не звичайна жива істота. Моністи визнають існування тільки одного знаючого тіло, й тому вважають, що Наддуша невідмінна од індивідуальної душі. Щоб прояснити це питання, Господь каже, що Він перебуває як Парама̄тма̄ в кожному тілі. Він відмінний од індивідуальної душі, Він — пара, трансцендентний. Індивідуальна душа насолоджується діяльністю лише певного поля, але Наддуша не бере участі в діяльності тіла й не обмежується його насолодами, — Вона присутня як свідок і спостерігач, як той, хто дозволяє і як верховний блаженствуючий. Її називають не а̄тмою, а Парама̄тмою, і Вона трансцендентна. Різниця між а̄тмою і Парама̄тмою очевидна. На відміну від індивідуальної душі, Наддуша, або Парама̄тма̄, всюди має руки й ноги. Бувши Верховним Господом, Парама̄тма̄ присутня в живій істоті, щоб дозволяти або забороняти матеріальні насолоди, якими бажає тішитись індивідуальна душа. Без дозволу Парама̄тми індивідуальна душа нічого не може робити. Окремого індивіда називають бгуктою, або тим, кого підтримують, а Господь — це бгокта̄, або той, хто підтримує. Отже, існує безліч живих істот, і Він перебуває в них як їхній друг.

Tény, hogy minden egyéni élőlény örökké a Legfelsőbb Úr szerves része, és nagyon bensőséges baráti viszonyban áll Vele. Ám az élőlény hajlamos arra, hogy a Legfelsőbb Úr jóváhagyására fittyet hányva, a természeten való uralkodás reményében önállóan cselekedjék. E hajlama miatt nevezik a Legfelsőbb Úr határenergiájának. Más szóval tehát lehet akár a lelki, akár az anyagi energiában. Amíg az anyagi energia hatása alatt áll, addig a Legfelsőbb Úr a barátjaként mint Felsőlélek mindig vele marad, hogy visszatérítse a lelki energiába. Az Úr ezt szeretné, ám az élőlény parányi függetlenségével visszaélve mindig elutasítja a lehetőséget, hogy a lelki fény jelenlétét élvezze. Amiatt, hogy visszaél a függetlenségével, az anyagi természetben kell küzdenie. Az Úr ezért belülről és kívülről is mindig ellátja tanácsokkal. Kívülről a Bhagavad-gītān keresztül ad utasításokat, belülről pedig megpróbálja meggyőzni az élőlényt arról, hogy az anyagi síkon végzett tettek nem vezetnek igazi boldogsághoz. „Hagyj fel ezekkel, higgy Bennem, s boldog leszel!” – mondja az Úr. Az okos ember tehát, akinek teljes hite van a Paramātmāban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, elindul az örökkévaló, tudással és gyönyörrel teli élet felé vezető úton.

Річ у тім, що кожна окрема жива істота є вічна невід’ємна частка Верховного Господа, і між нею й Господом існують близькі дружні стосунки. Однак живі істоти схильні нехтувати вказівками Верховного Господа й хочуть діяти незалежно, намагаючись підкорити собі природу, і через такий їхній нахил їх вважають за межову енерґію Верховного Господа. Жива істота може перебувати або в матеріальній енерґії, або в духовній. Доки її обумовлює матеріальна енерґія, Верховний Господь у вигляді Наддуші діє як її друг, залишаючись з нею лише для того, щоб повернути її в лоно духовної енерґії. Господь завжди пристрасно бажає повернути її в світ духовної енерґії, але жива істота, яку наділено незначною незалежністю, постійно відмовляється мати зв’язок з духовним світлом. Таке зловживання незалежністю є причиною її матеріальної боротьби в обумовленій природі. І тому Господь завжди дає вказівки живій істоті, як зсередини, так і ззовні. Ззовні Він дає настанови так, як це описано в Бгаґавад-ґı̄ті, а зсередини Він намагається переконати живу істоту в тому, що її діяльність на матеріальній ниві не веде до істинного щастя. «Просто облиш все це й спрямуй свою віру до Мене. Тоді ти станеш щасливим», — каже Господь. Таким чином розумна людина, котра звертає свою віру до Парама̄тми, або Верховного Бога-Особи, починає наближатись до вічного життя в блаженстві й знанні.